Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

20 298. országos ülés január 15. 1887. ezen eszmék, melyeket már a pénzügyi bizottság elé is bátor voltam terjeszteni, anyagot nyújtanak ugy a t. háznak, mint a közvéleménynek arra, hogy azokkal foglalkozzék, (ügy van! jobb felől,) én részemről sokkal gyakorlatibbnak tartom, ha az eszmék és az irány vitattatik meg, mintha azt akarnók, hogy eldaraboltan különböző javaslatok alapján összefüggés nélkül hozzon a közvélemény ítéletet, vagy hogy mi magunk mondjunk ily módon ítéletet a helyzet javítására nézve. T. ház! Ezeket voltam bátor a pénzügyi bizottság jelentése alapján a költségvetésnek részben indokolására, részben magyarázatára előadni. Azt hiszem, nem mondható sem a jelentésre, sem igénytelen felszólalásomra, hogy az bármi tekintetben pártszempontok által lett volna vezérelve. (Felkiáltások a szélső baloldalon. Erősen!) Azt hiszem, nem mondható sem jelentésemre, sem igénytelen felszólalásomra, hogy a helyzet és a feladatok komolyságát eltitkolta vagy eltagadta volna. Akkor, midőn egész nyíltan elismerem, hogy a pénzügyi mérleg és az egész államháztartás helyzete romlott és nagyobb óvatosságot követel a kiadásokban és nagyobb erőfeszítést a bevételekben ; azt hiszem, egész tárgyilagosan adtam elő, bár nagyon rövid szavakkal, de tán elég világosan ugy a feladatot, a mely előttünk áll, mint a helyzetet, a melyben vagyunk. De nem akarok túlmenni ; a mint nem akarok rózsásan, ugy nem akarok sötéten sem festeni. Különböztessük meg a dolgot. Pénzügyi helyzetünk határozottan rossz; közgazdasági helyzetünben sok baj, mely régi, sok baj, mely új, sok baj, mely nemzetközi, sok baj, mely specialitásunk, határozottan megvan. De a bajok és a nehézségek mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindazon adatok és mindazon források, melyekből általában egy nemzet fejlődésére következtetni szoktak, elég kedvezően szólnak helyzetünk mellett; az általános helyzetet értem, nem pedig a speciális bajokat és a pénzügyi helyzetet. Mert kérem, az ország, — hogy csak pár adatot hozzak fel — melynek vasúti forgalma 14 év alatt a személyforgalomban 5 millióról 12Vs millióra, a teherforgalomban 57* millióról 17 7a millió tonnára emelkedett; az az ország, melynek tengeri forgalma 13 év alatt 187s millióról 7G millió forintra nőtt, melynek fogyasztása minden téren emelkedik, ugy hogy például — csak egy speciális példát hozok fel — csak a szivarfogyasztás egy év alatt 100 millió darabbal emelkedett (Felkiáltások a szélső balon: Pedig elég rosszak! Derültség); az az ország, melyben bármely fényűzési, életszükségleti, culturalis, gazdasági fölszerelési, gyáripari tényezőt vegyük, akár a betéteket, akár a posta-tükarékpénztárakat nézzük, minden adat mindenütt fejlődést mutat (Élénk ellenmondás balfelől.): annak az országnak a sorsán nem szabad kétségbe esni. (Zajos ellenmondás a szélső balon.) Látják, t. képviselő urak, a mikor a deficitet emlegetem, az tetszik. (Egy hang a szélső balon: Dehogy tetszik! Derültség) Hát mondjuk ugy, hogy igazat adnak nekem. De mikor a fejlődésre ugyanilyen szigorú adatok alapján hivatkozom, nem adnak igazat. (Felkiáltások a szélső balon: Mert nincs igaza /) Én nagyon készségesen és szívesen bevárom e tekintetben a hivatkozást és bírálatot. A t. házat nem akarom untatni azon adatok részletes elősorolásával, melyekre itt nagyban hivatkoztam, de ezen adatok alapján bármely kritikával szemben készségesen helyt állok. Nagyon szeretem és kívánom és azt hiszem, talán kötelesség is, hogy minden tényezőt, a jót és a rosszat, az árnyat és a fényt a maga valóságában teljes mértékben vegyük számításba. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ezt nem mondom a többség, vagy a kormány szempontjából: mi mindnyájan a közvéleménynyel számolunk s mindnyájan a nemzet szolgálatában állunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Nekünk íiem szabad a nemzetet semmi irányba félrevezetni. (Felkiáltások jdbbfélöl: Ugy van! Derültség és zajos félkiáltások a szélső baloldalon: Ügy van! ügy van!) Nem szabad félrevezetni a nemzetet és a nemzet közvéleményét sem pénzügyi helyzetünk komolysága, sem a fejlődésnek tagadhatlan létezése iránt. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Félkiáltások a szélső baloldalon: A mi nincs !) Mert nem az a czélunk, hogy a nemzet desperáljon és nem az a czélunk, hogy a nemzet elbízza magát; hanem érezze erejét, bajait a maguk valóságában minden nagyítás és kicsinyítés nélkül. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalról : Nem lehet azt se nagyítani, se kicsinyíteni!) Méltóztassanak a t. képviselők egy kis türelemmel lenni. (Egy hang a szélső baloldalról: Van is!) Én nemcsak hogy bírálatuk jogát kétségbe nem vonom, sőt ellenkezőleg, provocálom a képviselő urakat a bírálatra. Én tudom mire hivatkoztam, méltóztassanak bírálatot mondani a pénzügyi politika és a kormány, de többet mondok, a többség fölött bármily irányú, de hiteles adatok alapján, akár a legszigorúbb bírálatot mondani, elfogadom teljes mértékben. De soha se méltóztassanak abba a tévedésbe esni, melyet nekünk tulajdonítanak. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Ne tartson tőle!) Sokszor említtetett ugyanis az, hogy mi azt mondjuk: a nemzet mi vagyunk. Most önök esnek abba a tévedésbe, hogy azt mondják, a nemzet önök. Egyikünk sem! A nemzet a maga valóságában künn van és ide hallgat. (Egy hang a, szélső baloldalról: És fizet! Zajos tartós derültség.) Hallja azt, a mit itt beszélünk. De hogy a fölött, a mit mi beszélünk, elfogulatlanul ítélhessen, ahhoz szükséges, hogy mindig