Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-298
298. országos ülés január 15. 1887. Sí csak olyat állítsunk, a mi a tényeknek megfelel és a mit adatokkal igazolni birunk. (Egy hang a szélső baloldalról: Tessék!) Én azt hiszem, t. ház, hogy azokat, a miket az imént mondottam, adatokkal tudom igazolni, részben már meg is kísérlettem igazolni és ha szükséges lesz, annak idején még további adatokkal is szolgálok. De oda akartam condudálni, hogy a hol a fejlődésnek annyi tényezője, részben ép az államháztartás befolyása és közreműködése mellett, meg van teremtve; melyben a bevételek most is emelkednek, olyan időkben, mikor maguk a pénzügyek terén is, Oroszországtól kezdve Franeziaországig mindenütt nemcsak deficit, hanem a bevételekben jelentékeny visszaesés van, ott nem szabad sem az ország, sem a pénzügyek rendezése miatt kétségbe esni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeknek előre bocsátása után bátorkodom a pénzügyi bizottság nevében az 1887-ik évi költségvetést a maga terheivel és tanulságaival együtt elfogadásra ajánlani. (Zaj a szélső baloldalon.) A terhekből vonjuk le a tanulságokat, a tanulságokból a feladatokat és feleljünk meg azoknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Sokszor részesültem már abban a szerencsében, hogy t. elvbarátaim megbízásából és nevében a költségvetés tárgyalása alkalmával fel kellett szólalnom ; mindazonáltal beismerem, hogy midőn ma e többször végzett munkához hozzá fogok, teszem ezt oly érzéssel, (Halljuk !) a melyet elfogódásnak, de talán nyomottságnak is lehet mondani — a mint önkénytelenül, ösztönszerűleg elborul a kedély és eltompul a hang akkor, a mikor nagy beteg van a háznál. (Tetszés a ssélső baloldalon.) Nagy beteg előtt állunk, t. képviselőház, Hiába illették szemrehányásokkal — mint a lapokban olvastuk — a pénzügyi bizottság t. előadóját, hogy túlságosan komor színben rajzolta jelentésében az ország pénzügyi helyzetét. Először is valóban jellemző ez a szemrehányás a t. többség részéről. Tehát azt követelik előadójuktól, hogy szántszándékkal félrevezesse az ország közvéleményét '? (ügy van! a baloldalon.) A tény az, hogy a t. előadó ur a maga jelentésében csak megközelítőleg mondta ki az igazat; mert a teljes igazság, t. képviselőház, az, hogy a jelen kormány zászlója alatt, a melyre 12 esztendővel ezelőtt azt a feliratot írták : „Magyarország államháztartásának egyensúlya'', ezen zászló alatt az ország oda jutott el, hogy nagy elhatározások nélkül azon alternatíva előtt fogunk most állani: vagy kimondani a fizetésképtelenséget, (Ugyvan! a szélső baloldalon) vagy pedig oly nagy mérvű új adókat rakni megint a nemzet vállaira, melyek a nemzetnek közgazdasági életét nemcsak megbénítani, de úgyszólván, teljesen megsemmisíteni lesznek képesek. (Igás! Ugyvan! a ssélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, az előbbeni pénzügyministerekkel szemben is ellenzéket képeztem. Többször és élesen támadtam meg, mert ő bennük sem láttam azon erélyt, a melyet Magyarország közgazdászati helyzete megkövetel azon intézkedések megtételére, melyeket az megkövetel és különösen ellenzéket képeztem neki azon engedékenységért, melyet tanúsított mindig ott, a hol minden nagyobb kérdésünk forrása van,ott Bécsben.; de egyet kénytelen vagyok most beismerni, hogy tudniillik a t, pénzügyminister ur elődeinek, különösen két közvetlen elődének telj'es joga van most a t. minister ur elé állani és tőle kérdeni: mit csináltál te a mi művünkből ? Mert hogy állunk e tekintetben? Ghyczy Kálmán 60 millió hiánynyal vette át a kormányzatot, nagy erőlködéssel, drasticus intézkedésekkel reducálta 54 millióra. Ennyivel vette át Széll Kálmán. Akkor az 1877-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával ugyanezen helyről vitázva az akkori pénzügyministerrel, be kellett ismerni mégis azt, hogy a hiányt nagyóriási áldozatokkal 54 millióról 26 millióra redukálta, így vette át a t. pénzügyminister ur a pénz, ügyi helyzetet. Volt 26 millió deficit, de ezen deficittel együtt a t. minister ur átvett 12 millió forintnyi új adójövedelmet, a mely már csakis az ő ministersége alatt mutatkozott, mert emeltetett az adó 1877-ben, de gyümölcse természetesen csak 1878-ban mutatkozott ; ennek már a t. pénzügyminister ur vette hasznát. Ezen kivül saját initiativájából emelte az adókat - csak nagy számokban beszélek, mert fájdalom, hangom nem engedi, hogy részletekbe bocsátkozzam ~ emelte megint részint új,részint régibb emelésekkel 14 millióval.ugy hogy a t. pénzügyminister ur kormányzata alatt, illetőleg 1878-tól máig az egyenes adók 12 millióval emeltettek, a közvetett adók pedig 14 millióval. 1882 végén az egyenes adók voltak 84 millió, most 96 millió, a közvetett adók voltak 1878 végén 14 millió, most 26 millió. Tehát a t. pénzügyminister ur átvett egy 26 milliós deficitet, hozzá 12 millió jövedelmet, a mely természetesen ezen deficit csökkenésére volt szánva, hozzá adott még 14 milliót és hol vagyunk ? Hozzá teszem még azt, hogy a t. minister ur még átvett körülbelül 32—33 millió értékű államjószágot; mennyi van most meg ebből? És ha még veszszük azon óriási mennyiséget, melylyel a t. pénzügyminister ur az államadósságot szaporította és ezzel azután szembe íeszszük a mai hiányt, a mely kerekszámban 40 millió és most legelőször történik, hogy a t. pénzügyminister úrral és a pénzügyi bizottság t. előadójával egy számban birunk megállapodni, nem ugy, mint a múltban, hol mindig veszekednünk kellett, hogy az igazat megismerjük. Igaz ugyan,
