Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-307
248 307 oi-szágos ttlé^januär 28. ÍSS7, csöneit is számításba veszi. Én is. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy 1885. végén az 13í)0 millió egy része ennek is benn van a mérlegben. Méltóztassanak erre nézve a számszék jelentését megnézni. Ha ezt levonjuk és az e czímen fennmaradó 24 milliót a főösszeghez adjuk, kijő 2097 millió. Ha ezt össze hasonlítjuk az 1516 millióval, kitűnik, hogy 581 millióval szaporodott az államadósság ezen kormánynak tiz évi pénzügyi kormányzata alatt. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Elég nagy összeg!) Igenis nagy összeg. Én is azt akartam mondani. Méltóztassanak azonban ezzel szemben az ellenértéket figyelembe venni. (Halljuk! Halljuk!) Különös, de erre azt mondják, hogy nem lehet az ellenértéket tekintetbe venni g erre példát is hoznak felmondván, hogy a vasúti garantia czímén való követelések tulajdonképen nem képeznek effectiv értékeket. En, t. ház, ebbe az okoskodásba bele megyek. A vízszabályozási költségek és más intézeteknek felépítéséről is tegyük fel, hogy az sem érték. Azonban nem hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő urak kétségbe vonják, hogy a vasút érték. Én csak ezt az egyet számítom. 1875-ben a vasút és vasúti gyárak értéke a zárszámadások szerint 106 millió, most 467 millió, tehát az összes értéknövekedés 360 millió. Ha ezen egyetlen értéket levonjuk az 581 millióból, marad 220 milliónyi államadósság, a melyben bennfoglaltatik minden deficit, minden conversio terhe stb. A t. képviselő ur saját számítása szerint ugyanazon alapon nagyította államadósságunkat, magának 469 millió forinttal, a publicumnak pedig 1500 millióval. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy az elég szép összeg arra, hogy az erre fordított egy néhány pillanatot ne sajnáljuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ámde az államéríék kérdése igen érdekes. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur máskép állítja fel a mérleget és azt mondja, hogy ellenértéknek a vagyont és efélét az államnál nem lehet tekinteni, mert az állam nem vagyont aquiráló feladattal bir, az államnál értéket nem lehet egyebet tekinteni, mint azt, hogy polgárai irányában mikép teljesíti az organismus feladatait és kötelességét. Bocsánatot kérek, t. ház, de ez két irányban nem áll. Ha a deficit és államháztartás terheit összegekben méltóztatnak kifejezni, akkor vagyoni mérleget állítanak fel. (ügy van! jobbfelöl.) Ha pedig vagyoni mérleget állítanak fel, akkor annak activa tételeiben nem lehet ily tényezőket felsorolni, mert a vagyoni tényezők és összegek veendők fel. Erre nézve azonban már elmondottam nézeteimet. Ha pedig a functiókat veszik fel, akkor ne méltóztassanak az államadóssági terheket felvenni, vagy ba felvenni méltóztatnak, méltóztassanak tekintetbe venni azt is, hogy az állam, melynek organismusa j feladatait és kötelességeit teljesíteni kívánja —• és ebben, azt hiszem, t. képviselőtársam epyetért velem — nemcsak administratio és igazságszolgáltatásból él, hanem a forgalom azon tényezőiből, a melyek a vasútba, postába, távirdába vannak letéve ; culturai intézményekből, a melyek legalsó foktól egész a legfelsőbb civilisatio követelményeinek megfelelnek és az állam költségén tartatnak fenn ezek is. Oly feladatok és kötelességek ezek, a melyek a mai fogalmak szerinti államnak hatásköréhez és kötelességéhez tartoznak, ennek következtében méltóztassék azt a mérlegben tekintetbe venni és akkor okvetlenül sokkal kedvezőbb eredményre fog jutni. De különben t. képviselőtársamsem igygondolkozott, legalább nem beszélt mindig igy; ennek igazolására engedjen meg nekem a t. ház, egy kis rövid kitérést, mert Gaal t. képviselő ur azt mondotta már 5 évvel ezelőtt, hogy beruházások hely telének, hanem gyümölcsöznek és hogy azok tulaj donképen nem rendkívüli forrásokból fedezendők, hanem tulajdonképen a rendes forrásokból és ime most mikor igazságot adnak nekik az eredmények, mert többesben beszélek, az ugyanis a baj a t. képviselő urakkal, hogy egyesek közülök mindenről beszélnek és mindenfélét előhoznak, még pedig a legellentétesebb álláspontokon, ennek következtében azon szerencsés helyzetben vannak, hogy ha többesben akarnak pártjuk nevében beszélni, mindenféle anteaktákra hivatkoznak és ennélfogva megfoghatatíanok, de ha már a képviselő urak közül az egyiknek állításával kell foglalkozni, azt hiszem, hogy erre legméltóbbnak fogjuk találni gr. Apponyi Albert képviselő urat; engedjék tehát meg, hogy a képviselő urnak csak egyik beszédéből — mert elismerem, hogy midőn kemény vádat mondok, akkor nekem azt igazolnom is kell — idézzek. Tehát lássuk, t. ház, hogy vájjon gr. Apponyi Albert képviselő ur mindig azt mondta-e, hogy az államnak mérlegét, illetőleg az államnak kötelességeit és feladatait a tekintetben keli soegítélni, hogy miképen teljesíti organismusa a functtót. Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur 1886-iki feb ruár 21-én tartott beszédében elmondott egy hosszú programmot, melyben legutoljára előfordul igen tüzesen kifejtve az administratio reformja is; azonban náluk is áll, az a mit Gaal t. képviselő ui* talán alaptalanul mond rólunk, hogy az államháztartás rendezése egy darabig első helyen állott, azután leszorult a másodikra, később a harmadik helyre. Én e vádat nem fogadhatom el, mert először bebizonyítva semmivel sem volt; másodszor igénytelen nézetem szerint, állami feladatokat sem lehet lépcsőfokokra állítani, azok parallel actiót igényelnek. (Ügy van! jobbfelől.) Tehát 1880-ban nem volt olyan szerény, azt mondi;a t liogysok kérdés társadalmi reformot követel,
