Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

306, országos Ülés Január 25.1S87. £33 Gondoljuk meg és ebben a történelem tanúságul szolgál, hogy Róma bukását tulajdonképen nem az úgynevezett erkölcstelen élet és a barbárok berontása idézte elő, hanem a középosztály tönkremenetele az állami terhek nagy sólya alatt. Nálunk is igy volt, így van. Midőn az ősiségét megszüntették, a jobbágyságot eltörülték, ezzel egy nagy darab magyar föld lett idegen nemzetiségűek tulajdonává, pedig a magyar nemzet anteusi ereje épen abban állott, hogy a föld magyar volt s ezért kell arra törekednünk, hogy a magyar földet megvédjük. (Helyeslés bálfélől.) Most azon képviselő urnak akarok felelni, aki nemzetiségiszempontból támadta meg a javaslatot és szövetségesül hívott minket. (Halijuk! Ealljuk!) Én, t. ház, kijelentem, hogy a képviselő ur rokonszenves húrokat pengetett akkor, midőn előadta, hogy a szerb nép is annyira érzi a zsidók nyomasztó uralmát, mint a magyar; de azért sohse higyje a t. képviselő ur, hogy ezen parlamentnek valaha lesz egy pártja, a mely a magyar állameszmét elhalványulni engedné és talán Mocsáry Lajos képviselő urat kivéve, az általa hangoztatott programmot a magyarok közül valaki magáévá tenné. A rómaiak soha sem használtak erőszakos eszközöket a nemzetiségek romanizálásära, de a helyes állami igazgatás és rendszer által mindenütt, a hol a rómaiak megjelentek, a birodalmakat romanizálták. így vagyunk hazánkban is. Mátyás királynak szemére vetették, hogy nem volt érzéke a magyar nemzetiség iránt. De jogtalan e vád, mert példa rá az, hogy ő alatta még egy szász is, Heltaí, magyarul irta meg krónikáját. Hallottunk, t. ház, honmentő eszméket; hallottunk a szerintem képtelen tervek után utópiákat, de hallottunk egy pár hasznos eszmét is. Nem akarok ezen eszméknek mélyebb kritikájába bocsátkozni, de azt látjuk, hogy valahányszor az állam romlott anyagi viszonyok közé került, az egyenes adók emelését megszüntették és a fogyasztási adók emeléséhez nyúltak. Azonban tudjuk azt is, hogy mi lett ennek következménye Angliában. Az a nagy ur, a mely a szegényt gazdagoktól elválasztja. Ezért Angliában majdnem minden fogyasztási adót megszüntettek a szesz- és bor kivételével. Ha Magyarországon kiterjesztjük is a fogyasztási adókat, ezeket nem lehet oly rendszeresen keresztülvinni, mint a hogy azt Hegedűs képviselő ur állította, mert zárt városokká lehetett alakítani Budapestet és Pozsonyt, de nem lehet zárt városokat csinálni azon alföldi nagy falvakból, a melyekben még az állatokat is bent nevelik, ha csak az állami sakterolást nem akarjuk behozni, a mire különben már a szükséges lépések megtétettek, mert a hazai disznókereskedők elnöke — zsidó. (Derültség a bal- és szélsőbál egyes padjain.) Nagy tehát a valószínűség, hogy a disznókat is nemsokára sakterolni fogják. Ez az KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. ok, t. ház, az, a mely miatt a fogyasztási adókat az alföldön keresztülvinni lehetetlen. De van a t. pénzügyminister urnak egy másik terve is és ez a szállítási adó. Én, t. ház, nem akarok a t. pénzügyminister úrral, még kevésbé Dégen képviselő úrral polémiába bocsátkozni; de ha a t. pénzügyminister ur figyelemre méltatta volna a ministerelnök ur fiának egyik tanulmányát, hol az adó áthárítás theoriáját fejtegeti a „Budapesti szemle* 1882-iki évfolyamában, láthatta volna, hogy mennyire jogosult a tőke megadóztatása és hogy az keresztül is vihető. A szállítási adóról is van ezen értekezésben szó, nem tudván még akkor, hogy a t. pénzügyminister ur azt a háznak javasolni fogja. Ott rá mutat az értekező arra, hogy az is a termelőket sújtja. Egy franczia minister azt mondta a földművelőkről, hogy a földművelő osztály olyan öszvér, melyet ritkán kell zabolni, nehogy kirúgjon. No hát, t. ház, a mi földmivelő osztályunkról bátran elmondhatjuk, hogy annak nemcsak a zabból, de a szecskából is alig kerül. Azok a javaslatok az egy edtiliek, a mely ékkel államháztartásunk jóra fordulását remélhetjük, melyeket mi antisemiták megpendítettünk és azt hiszszük és szent meggyőződésünk, hogy e hazában a pénzügyi kormány soha sem fogja az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani, ha csak azokat a terveket önök el nem fogadják. Az első az állampapírok adómentességének megszüntetése. Austriában történt ez 1868-ban, midőn a kiegyezést megkötöttük. Akkor a pénzügyminister, Brestí, előállt és azt mondta az osztrák parlamentben, hogy ő tudja, hogy nagy vihart fog a monarchia ellen a pénzügyi körökben megindítani, hanem előtte hazájának érdeke mindenek fölött álló és felhívja a parlamentet, hogy szavazza meg ezeket a terveket, melyeket '6 benyújtott és a melyek czélja az volt, hogy 17% vetessék ezen papírokra. És a parlament nem habozott megszavazni. Az igaz, h »gy nagy felzúdulás történt a pénzügyi körök részéről, de eredménye az lett, hogy ma is sokkal jobban állanak az osztrák állampapírok, mint a mieink. Egy másik terv is van. Ezt nem antisemita vetette fel, felvetette a mérsékelt ellenzék egyik tagja és ez az, hogy mostan nagyon tanácsos volna, ha a franc rendszer behozatnék, melynek előnyét ép azért nem akarom fejtegetni, mert egy beszédben eléggé fejtegetve volt és annálinkább, mivel népünk körében a régi váltóforintnak nemcsak eszméje, hanem gyakorlata is megvan és pénzügyi bajaink és romlásunk egyik oka, hogy nekünk oly nagy pénzegységünk van,tudniilik a forint. És nem csak pénzügyi eszközökkel akarjuk ezt orvosolni. Orvosolni akarjuk ezt közigazgatási reformokkal, mint közigazgatási reformmal orvosolja minden ország. Midőn külországokra hivat30