Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

Mö. #r*tég«* filét jaauir 25, 1SS7, 223 leni gyűlölet, hanem a keresztény nép iránti szeretet. (Ugy van a bal- és szélsőbal némely padjain.) És ha a t. képviselőháznak többsége ezeket a kiindulási pontokat tekintené ítéletének kimondásakor, máskép ítélne rólunk és máskép ítélne az antisemitismusról. Ha a t. képviselőháznak többsége csak felényi jóakaratot, figyelmet, védelmet és szeretetet tudna mutatni a keresztény nép iránt, mint amilyent mutat a zsidók elkényeztetésében, aggodalmaink és panaszaink hamar megszűnnének. (Ugy van! a bal- és szélsöbalóldal némely padjain.) Nem féltenők a zsidókkal szemben a becsületes és törvényes versenytől, de féltjük azon versenyben, a melyben a keresztényt köti a lelkiismeret és becsület, a zsidókat pedig nem. Mig a keresztények szokásos hibáira szigorú büntetés van a büntető törvénykönyvben, a gazdálkodásnak a zsidók által gyakorolt módjára a lehető legenyhébb. (ügy van a bal- és szélsőbaloldal némely padjain.) Mi más véleményben vagyunk az antisenritismusról, mint a mit a Lloydok és Journalok a szánkba adnak. És ha Magyarország népét mint családot venném, azt kellene mondanom, hogy mi ezen hazának gyermekei szeretjük ezt a népet és hazát még gyengeségeiben, még bűneiben is. Mint a gyermek köteles szüleit szeretni még akkor is, ha azok hibásak, épen ugy szeretjük mi is a magyar népet, még ha vannak is hibái. És valamint a testvérek között, a zsidó népet nem tekinthetem másnak sem a történelemnél, sem a jognál sem érdemeinél fogva, mint a fogadott gyermeket, azért kérjük a törvényhozás igazi szülei szeretetét az ő lakosai iránt, a mely ezen hazát elfoglalta és megtartotta, mert a zsidók csak akkor állottak hozzánk, mikor a veszélyen túl voltunk. Nem azon 650,000 magyar zsidó ellen, hanem a beözönlő lengyel zsidók ellen vagyunk mi, mert az lehetetlen, hogy azon 50,000 zsidó, mely II. József császár népszámlálása alatt itt volt, 100 év alatt 650,000 re szaporodott légyen, még ha oly szapora lett volna is, mint a patkány. (Igaz í Ugy van! a bal- és szélsőbaloldal némely padjain.) Czáfolja ezt meg at. ministerelnök ur és mint beliigyminister mutassa ki, mert ez csak neki van módjában, hogy hány zsidó honosította magát a bevándorlottak közül és hányan igyekeztek polgári jogokat gyakorolni jogtalanul. (Tetszés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Egyébiránt, t. ház, ebben a felfogásban a magyar nép, a magyar faj iránti előszeretetben — és főképen a mi tetteink rugója — nem állunk ezen oldalon egyedül. Igen szomorú és szégyenletes is volna, ha mi a magyar nép iránti szeretetben egyedül állnánk. Valamikor Tisza Kálmán ministerelnük ur is ugyanezen gondolatokat fejtette ki alföldi leveleiben —és én hazafiasságát becsülöm most is annyira — hogy ezen felfogását még ma is helyesli, midőn figyelmeztette a nemzetet arra, hogy vigyázzon, nehogy földje, ipara és vagyona, a politikai befolyásának ezen nagy eszköze átmenjen a nép kezéből egy oly idegen faj kezébe, melynek a hazaszeretetet csak ezután kellene megtanulnia. Azt hiszem, ez kizárólag a zsidókra illik legjobban. Engedelmet kérek, nem kizárólag — helytelenül mondottam — a zsidókra illik legjobban. Sőt a haza bölcse, Deák Ferencz már 1833-ban nyilatkozott ilyenformán, mikor az úrbéri telkek maximumáról tanácskozott a karok és rendek gyűlésén. Megvallja, hogy: „Szeretné a törzsökös népet hazánkban íentartani; szeretné a magyart terjeszteni inkább, mint megszorítani ; tart pedig attól, hogy határtalan vásárlás által a legboldogabb vidékeken sok jobbágytelek egynehány gazdag rácznak vagy czinczárnak kerül kezére, ez pedig a nemzetiségnek mennyire ártalmas, a K. K. és B. K. ítéletére bizza." Tegyük a ráczok és czinczárok helyébe, a kiknek most már nevét sem ismerjük — e beszédből tudtam először, hogy valamikor a magyart attól is féltették — a zsidót. A félelem tökéletesen jogos volt, a legboldogabb vidéken nemcsak a néptől, bantui a gentrytől is a zsidó foglalta el a földbirtokot és a legboldogabb vidékeken nemcsak, hogy nem terjeszkedik, de szűkebb határok közé szorul az ősi magyar nép, az ország törzslakossága, melyet Deák Ferencz féltett joggal, mert a hazaszeretet szent kötelességei követeli tőlünk, hogy a népet nem csak szóval szeressük, hanem a bajában féltsük és igyekezzünk megmenteni. (Helyeslés a bal és szélsőbal némely helyein.) S midőn mi, t. ház, ilyen, legalább azt elismerhetik, a legnemesebb indokból származó szeretettől és félelemtől áthatva felemeljük szavunkat és figyelmeztetjük a t. házat arra, hogy ez oldalról a magyar nemzetet nagy veszély fenyegeti, azt mondják, hogy a gyűlölet tüzét szítjuk, melyet majd csak vérrel lehet eloltani. Dégen t. képviselő ur vádolt bennünket evvel, de elfelejtette azt, hogy nem minden tűzhöz kell gyújtogató. A gondatlan gazdának házfedele alatt összehalmozott gizgaz és ilyen az országban a zsidós'g, magától is kigyulad; a villamossággal megtelt levegő .... Elnök: Kérem at. képviselő urat, ne méltóztassék ily hasonlatokat használni. Már többször felszólaltam az ellen, mikor ily szavak hallatszottak e házban. ítélje meg a t. képviselő ur maga, vájjon lehet-e a haza polgárainak egy nagy részét igy giz-gazhoz hasonlítani. (Elénk helyeslés jobbfelől) Amit müveit körben nem lehet mondani, azt parlamentben sem lehet. (Elénk helyeslés, közbeszólás jobbfelől: Még pedig papnak !) Veres József; T. ház! Ournis similitudo claudicat. Ez egyik mentségem; a másik pedig az, hogymint a dudva, gaz, olyan helyen terem, ahol elhanyagolják a jó növények termesztését, ép ugy nem az általános zsidóság, hanem a bűnös zsidóság oly helyen szokott erőre kelni, hol a nép