Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

223 308, országos ülés jftnnár 25. 1SS7. terium programmjában, hanem a minisíerelnök úr személyében veti e párt a bizalmat. A vak bizalom olyan hasonlatban, mint a távcső, sohasem mutatja a valóságnak megfelelő alakot. Egyik végén nézve óriást mutat és ez a ministerein ök úr, a másik végén törpét mutat, ez a t. többség. (Tetszés a szélső "baloldalon.) Mint Mózes a zsidókat 40 éven át vezette idestova a pusztában terv nélkül esak azért, hogy vezesse és csak azért, hogy 40 éven át vezesse, mig ez a nemzedék kihal, melylyel igazán nagyot koczkáztatni nem mert: ugy vezeti most a pártot a minisíerelnök úr terv nélkül ; Mózes ismerte a maga népét, hiszen ismeri a t. ministerelnök úr is a maga többségét. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Egy jelszót hangoztattak, még pedig nem is először a kormány padjairól és ez a jelszó a takarékosság. Ez a magán életben oly elv, melyet ezem elől téveszteni nem szabad; de semmi esetre sem gyógyító szer. Amily következetesen ígérte a t. kormány a takarékosságot, ép oly következetesen meg is szegte ezen igéretét. Vagy ha takarékos volt, takarékoskodott úgy, mint a ki igen drága szivarokat szív és gyufán akar valamit megtakarítani, vagy a ki drága paripákat tart és a patkón akar valamit meggazdálkodni. Vegyük az egyes példákat. A törvényszékeknél leszállítja a napidíjasok számát és fizetését, de építtet gyönyörünél-gyönyörtíbb börtönöket, amikbe a szegény, becsületes napszámos már-már belekivánkozik; mert ott jó koszttal látják el, hetenkint szépen megfürösztik, megsétáltatják, úgy hogy valósággal a nép közt el van terjedve az a felfogás és gyakorlat, hogy a tél közeledtekor óhajtoznak ily szállást kapni. A vasutaknál a kisfizetésű hivatalnokokat nem léptetik elő, megszüntetnek némely őr-állomást a vasutak mentén; beszüntetik a néptanítók póttanfolyamát; a néptanítók gyűlésére pénz nem jut; nem átall gyakornokokat ingyen dolgoztatni, kiket a jó reménység rosszul csengő pénzéve . et, í:o t. i. majd valamikor fizetéses nivatalnokokká is lesznek. Egy szóval azoknál takarékoskodik a kormány, a kik kevésért sokat dolgoznak, de már az igazgató-tanácsosok fizetéséhez hozzá nem nyúl. Elárasztja az országot hivatalnokokkal, a kik egymásnak lábatlankodnak sa kik közül azonban sok nem egyébre való, mint hogy itt-ott kiegészítsék a tarokkpártit. Megszavaztatják a ministerek és főispánok nyugdíjait, egyetlenegy balesetre 100,000 forintnál többet költenek. (U ,y van.' Ugy vai! balfelől.) Kiadnak a nyugdíjaknál 300,000 írtnál nagyobb összeget, a törvény engedélye, határozata ellenére. (Ugy van l balfelől.) Azoknak, kik sok fizetésért keveset vagy semmit sem dolgoznak, ott nem takarékos a kormány. Minden magyar embernek meg kell kezdenie a nemzeti koplalást. Remélem, hogy az igen tiszI telt kormányelnök ur, vagy az igen t. kormány az első magyar ember előtt is tolmácsolni fogja kérésünket, hogy az udvartartás költségeiből ő is engedne valamit, vagy legalább állítaná fel Budán azt a magyar udvartartást, a mire őt esküje és a törvény kötelezi; (Helyeslés a széhobaloldaion) hogy a magyar udvartartás által a magyar társadalmat új életre, új erőre, áj fényre keltse. Megkezdődik az országos koplalás s végig hangzik a Kárpátoktól az Adriáig a jelszó: Mindent megkaptunk, koplaljunk! (Derültség balfelöl.) A szomorú pénzügyi eredménytelenségen kívül még azért sem tudok bizalommal viseltetni a kormány iránt, mert nem mutat kellő előrelátást belügyeinkben sem. Hogy csak egyet említsek; mit tett a kormány a szegény munkásnép, a szegény iparos, a földműves bajainak enyhítésére vagy orvos ására? Az egyik pályázatot hirdet valami jóravaló eszmére, a másik pedig mossa kezét, hogy nem ők, hanem az iparosok és a körülmények a hibásak. Aztán, t. ház, ne ámítsuk magunkat, a socialismus már kopogtat ajtainkon, ne várjuk meg, hogy döngesse kapunkat éa ezt Ugron Gábor képviselőtársamnak mondom ki azt monda, hogy mig forrong a világ, Magyarország népe nyugodt és a mig mindenütt ég a föld a társadadalom lábai alatt, addig Magyarországé hideg marad. Lélektani lehetetlenség, hogy a mostani közlekedés és nyilvánosság mellet Magyarország népe teljesen elszigetelve maradjon, lehetetlenség, hogy az áramlat ereje megtörjék a Kárpátoknál; lehetetlenség, hogy azon eszmét, mely Európa és Újvilág népét, a negyedik rendet elárasztják, tevékenységre sarkallják, hogy a magyar népnél a nyomorúságban gazdag, jogban szegény népnél visszhangra ne találjanak. Ezt a nyomort részben előidézte, részben kizsákmányolta a zsidóság. Es a többség nemcsak a kormánypárti többség, hanem a képviselőház tagjainak többsége nyugodtan nézi azt a kizsákmányolót; a kormánypárti többség azért, hogy kölcsönt; az ellenzék azért, hogy szavazatot kaphasson a zsidóktól. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsobaloldal némely padjain. Derülts'g.) A kormánypárti többség eljárása igen drága áron van megfizetve, mert Rothschild ád kölcsönt akárkinek, csak hypothekát kapjon; az ellenzék dédelgetése pedig hiábavaló törekvés, a mint azt a legutóbbi választásoknál tapasztalhatták. Mi, antisemiták,t. ház, nem a zsidók ellen általában, hanem csak bűnei ellen küzdünk. Qui bene distinguit bene docet. Mi nem a tőke ellen harcolunk, a mint ezt Dégen t. képviselő ur mondotta, hanem a törvénytelen és tisztességtelen utón összeharácsolt tőke zsarnoki egyeduralma ellen. (Ugy van a bal- és szélsöbaloldal némely padjain.) Ez pedig nagy különbség. Mi nem támadjuk a zsidókat, hanem védelmezzük a keresztény népet. Érzelmeink, cselekedeteink rugója nem a zsidók el-