Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-306
506. artaágt* iléc j*a»ár 23. 1887. •«1 szélsőbalon) és hogy mi módon kapják, azt ná- | lunknál sokkal inkább tudják maguk a t. többségnek képviselői. Említette Dégen képviselő ur egyúttal a jólétnek emelkedését. E szó, a melyre igen gyanús világot vet az az egyszerű tény, hogy újabb időben Magyarországból minden esztendőben tízezer embernél több vándorol ki, bizonyára nem a nagy bőségnek miatta. (Ugy van! a szélsőbalon.) Azt a tényt, a mely az én felfogásom szerint valóságos törtéDeti és lélektani talány, hogy a nemzet a többségben ezt a kormányt mégis pártolja, nem a kormány érdekeiből és sikereiből tudom magyarázni, hanem részben legalább abból, hogy az igen t. ministerelnök ur még ellenzéki vezér korában annyi népszerűséget és bizalmat tudott összegyűjteni és félretenni, hogy ministerelnöki korában is éldegélhet belőle. Hiszen kormánypártiak is bizalmas beszélgetések közben akárhányszor csak azzal indokolják, mindenre elszánt kormánypárti voltukat.hogy a mostani kormány helyébe még rosszabb találna jönni, a mi dicséretnek csakugyan nem nagy dicséret. De tán nincsen már messze az idő, mikor a nemzet többsége a tények hosszú sora következtében arra a keserű tapasztalásra ébred, hogy az igen t. ministerelnök úr azokat a szép elveket, melyekért ellenzéki vezér korában oly nagy hévvel ragaszkodtak hozzá, nemcsak felfüggesztette, hanem felakasztotta. Távol van tőlem a pénzügyi helyzetért kizárólag és egyedül a ministerelnök urat tenni felelőssé, az azonban tagadhatlan, hogy a felelősség súlya legnagyobbrészt őt terheli, mert hiszen ő vállalkozott a pénzügyi helyzet rendezésére, ö védte és védi a költségvetést folytonosan, nem a pénztigyminister. 0 benne és nem is programmjában, hanem személyébe veti bizalmát a t, többség mamipság is; felelős és felelősség terhét el nem háríthatja magáról a t. kormány és a többség sem, mert a mostani pénzügyi helyzet keserűsége jórészt a póthitelektől származik, melyekre nézve pedig igen egyszerű a megjegyzés: Vagy kellett az összeg arra, a mire elköltetett és akkor tette volna bele a kormány a költségvetésbe nyíltan; vagy nem kellett, akkor ne költötte volna el. (Ugy van/ a szélső baloldalon.) A felelősség terheli magát a nemzetet is, mert hiszen örök igazság, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, a milyet érdemel. (Ugy van ! a szé'ső baloldalon.) Az ellenzék régóta rámutatott a feltünedező bajok jeleire. Tett volna róla a nemzet a választások alkalmával; de a felelősséget áthárítani a társadalomra, ugy, mint azt a többség soraiban némely t. képviselőtársunk akarta, az nem egyezik meg az igazság és méltányossággal. Vannak a magyar társadalomnak nagy és öröklött hibái, de vannak erényei is. Más nemzetek szerencsés társadalma fejedelmi példa buzdítása és fejedelmi ajándékok gyámolítása mellett szokta megteremteni azt, a mit a magyar társadalomnak, fejedelmi elismerő szónak reménye nélkül, sőt egyszer-máskor fejedelmi akarat ellenére, lehetett és kellett csak megalkotnia. Ludoviceum, múzeum, akadémia, művelődési és jótékony intézetek mind a magára hagyott magyar társadalom áldozatkészségéből jöttek létre. Vagyonunkat a hadsereg emészti fel, ifjainkat a hadsereg követeli és mégis, ha egy talán tisztán dynasticus érdekű, talán a nemzet akarata ellenére vívott háborúban ifjaink megsebesülnek, megint a magyar társadalomnak kell helyt állni és megalakítani a „veres kereszt egyletet", hogy azokat a sebesülteket ő lássa el balzsammal. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldal néhány padján.) A dúsgazdag katholikus egyháznak a maga és a főváros méltóságához illő székesegyházat kellene emelni a fővárosban é3 megint a magyar társadalom áldozatkészségét veszik igénybe, hogy azt felemelje bazilika-sorsjegyek segélyével. (Felkiálősokabal-és szélsőbaldal néhánypadján: Zsidók által!) A magyar fajnak valóságos önvédelmi életa halál harezot kell vívnia köröskörül a hazában a nemzetiségek között. És itt megint a társadalomrsúlyosodik a teher és gond; a közmivelődési, iro, dalmi és művészeti egyesületek által; nyomorékok árvák, hajléktalanok mind csak a magyar társadalom áldozatkészségére vannak utalva ; a magyar államtól nem jut nekik semmi, vagy csak igen csekély, mert a magyar állam pénze kell ministeri és főispáni nyugdíjakra, kell czifra palotákra, kell drága ménesekre. (Ugy van! a bal- és szélsőbalóldál néhány padján.) A magyar társadalom eddig megtette a maga kötelességét, sőt igazsággal és méltán jossággal azt kell mondani, hogy nemcsak a maga kötelességét tette meg, hanem nagyon sok esetben, például az iskolák fentartásában, az államét is és mégis most a többség nem a bűnöst keresi, hanem bűnbakot szeretne benne találni. Mi biztosítékot nyújt a kormány és t. pártja a jövőre nézve? A párt a rendületlen bizalmat, a határtalan, a vak bizalmat vezére iránt. Hiszen a rendületlen bizalom gyönyörű erény a magánéletben, de nem politikai erény.Ebizalom alapjavahuni tüneményes, valami mcgfcjíhctlen közönséges eszközök által, mert hiszen a bizalmat a siker szokta indokolni, megteremteni. A mostani kormánynak nincs meg a sikere, melylyel bizalmát megokolhatná. Hiszen a t. ministerelnök úr tiz éven át oly elveket hirdetett innen, a miknek épen ellenkezőjét teszi új tiz esztendő után amott. A pénzügyek rendezését igérte és a pénzügyek rendetlenségével állunk most ezembe; számokkal ki lehet mutatni, hogy a deficit fedezésére eddig bejelentett tervek távolról sem elegendők a szükség fedezésére, nem a minis-