Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

212 3U6. országai Blés január 25. 1887. egyik pártjához sem, hanem külön állást foglalok el, magától értetődik, hogy sem az előterjesztett állami költségvetési javaslatot nem karolhatom fel, sem pedig az ellenzéki pártok egyikének javaslatát sem fogadhatom el. Nekem különös nézetem van ugy az előterjesztett költségvetési javaslatról, mint e háznak Bzeivezetéröl, vagyis tulaj donképen eltérő és önálló véleményem van a mai államrendszerről. Én taiän abban a szerencsés, vagy jobban mondva, szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy ezen állam lakosságának azon többségéhez tartozom, melyet önök uraim e házban nemzetiségeknek neveznek. És daczára annak, hogy ezen nagy többséghez tartozom, egy néhány képviselőtársamat kivéve, csaknem egyedül állok e házban. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak felfoghatják, miszerint ezzel arra a természetellenes {irányra akarok utalni, mely ezen állam lakossága és annak törvényes képviseltetése között fennáll. Lehet-e természetellenesebb állapot, mint ez, a mely e házban uralkodik, a hol 6 millió magyar több mint 400 képviselő által van képviselve, holott 10 millió egyéb nemzetiség alig számlál két vagy három tizedjét képviselőiknek. Ezen természetellenes állapot, ezen óriási anomália, mely e házban észrevehető, egyúttal jellemvonása az egész mai államrendszernek. Es én az előterjesztett költségvetési javaslatot nemcsak azért nem fogadhatom el speciális vita tárgyává, mert nem bizom a mai kormányban, hanem még azért sem, mert a mai államrendszert nem helyeslem. Az állam, mint Iegnagyobb'és az eddigi tapasztalás szerint legtökéletesebb társadalmi szervezet, ép úgy, mint bármely más szervezet, csak ugy képes fejlődni és sikeresen működni, ha minden egyes szerve tökéletesen ki van fejlődve s ha ezen tökéletesen kifejlődött szerveket semmi sem gátolja, hogy működésüket rendesen és akadálytalanul végezzék. És vájjon ugy van-e az nálunk? Én azt állítom, hogy nincs ágy. Hogy ne menjünk tovább, csak a költségvetésről előterjesztett javaslatra utalok. A hol az államtest folvtonosan a deficitnek chronicus betegségében szenved, mely deficit, a mint t. Horánszky képviselő ur kimutatta, évenként 30.000,000-nyi összeg körül forog, a hol 19 évi önálló államkormány alatt oda jutottunk, hogy az államadóság, mely eleinte alig volt több 200 milliónál, ma már két milliárdnál többet tesz ki, tehát rövid 19 év alatt, rendes, békés körülmények között megtízszereződött — lehet-e itt, kérdem, szó az állami gépezetnek rendes fünetionálásárólr De nemcsak a költségvetés az, a hol a mi állami életerönk visszatükröződik. Tessék megtekinteni állami életünknek bármely oldalát, tessék figyelembe venni állami kormányzatunknak bármely ágát, mindenütt természetellenes, egészségtelen állapot mutatkozik. Nagyon meszszire mennék tán, ha le akarnám itt festeni az önök állami, társadalmi és erkölcsi ziláltságuknak képét, mert azt önök mindnyájan jól ismerik. T. Helfy képviselő ur összehasonlította Magyarország mai állapotát és mai képét Szeged város állapotával és képével. Az összehasonlítás igen találó. Ugyanazért én semmit sem teszek hozzá. Ha tehát mindnyájan tudjuk, hogy eme körülmények egészségtelenek, akkor kötelességünk ezen bajt orvosolni; különösen pedig önöknek kötelessége ez uraim, önöknek, kik ma ezen állam és ezen államnak és ezen képviselőháznak typust és charactert kölcsönöznek. Én részemről ezen ügyben semmit sem tehetek, egyedül csak véleményemet, fejezhetem ki. És akkor is csak hasonló körülményekre hivom fel figyelmüket, hivatkozva egy auctoritásra az önök köréből. Mikor a hajdani centralisticus Austria Magenta és Solferino után kezdett egy kis gondot fordítani belső bajaira is, akkor a birodalmi tanácsban gróf Széesen e szavakat mondotta: „Ha a körülmények kétségbeejtők, az csak a mai rendszernek róható fel bűnül, a mely alatt azok továbbra is kétségbeejtők fognak maradni. Változzék meg csak a rendszer, az állam is fel fog újra virágozni." A conservativ gróf Szécsennek ezen szavai, melyeket ő az austriai viszonyokra czélzólag mondott, egészen alkalmazhatók ma a mi viszonyainkra is. Én azt tartom, uraim, hogy egész pénzügyi bajunk, a mai társadalmi ziláltságunk, az erkölcsi corruptio, melyet ugy a képviselők, mint a sajtó igen sűrűen hangoztatnak, azt tartom, hogy mind ez a mai rendszernek tulajdonítható. Az alap, melyen ezen államot képezik, nálunk nem tiszteltetik. Valamint hajdan a centralisticus Austria azon meggyőződésre jutott, hogy a merev centrálisadéval, az absolut uralommal és az általános germanisatióval egyszer s mindenkorra fel keli hagynia hogy figyelmet kell fordítania azon elemekre, a melyekből áll, az úgynevezett történelmi politikai egyediségekre, épen ugy kellene ezen házban is már egyszer meggyökereznie azon gondolatnak, hogy ez nem tarthat igy örökké, miszerint 6 millió magyar ajkú korlátlanul uralkodjék 10 milliónyi egyéb nemzetiségek felett. Eme gondolatnak mielőbb kellene e házban meggyökereznie, mert csak ezen egészséges, ép állami elvben fekszik összes bajainknak orvoslása. De ezen háznak t. tagjai, mintha nagyon távol volnának ezen felfogástól, kivéve talán az egyetlen ritka és nemes gondolkozású t. Mocsáry képviselő .urat. (Zajos derúliscg.) Mi több, ezen országgyűlés