Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
365. országos ülés január 24. 18S7, SOS De, t. h t. képviselő ur ennél még súlyo- i sabb vádat is emelt ellenünk. O tudniillik azzal vádolt minket — és ezt a mai napon is ismételte — hogy mi a kormánynyal egyetértve az ő törekvéseiket meghiúsítjuk. Azt hiszem, hogy eddigi felszólalásomból meggyőződhetett a t. képviselő ur maga is tévedésérői, hogy mi a kormánynyal szövetkezve, bármit, a mit meggyőződésünk jónak, hasznosnak ítél, megakadályozni igyekeztünk, ez uraimoly szemrehányás, a melyre, azt hiszem,felelni sem kell. (Élénk helyeslés a szélső 1 baloldalon.) De a t. képviselő ur — és ezen valóban csudálkozom — a mi pártállásunk létalapját, a mi törekvéseinknek jogosultságát is kétségbe vonta, azt állítván és nehogy hibásan idézzek, saját szavait fogom felolvasni (olvassa): .,A két ellenzék szépen, de reménytelenül küzdi nemes harczát e házon belül és tehetetlenül vetélkedik a nép bizalmáért odakünn, azon nép bizalmáért, mely a zsidókérdés kielégítő megoldását türelmetlenül várja és belefárad a meddő közjogi harezba." (Mosff ás a szélső baloldalon) A loyalitás kövfteli, hogy itt meg ne álljak és ezen egy mondatból következtetést ne vonjak. A t. képviselő ur tehát igy folytatja (olcassa): „A nép kezdi unni az ország függetlenségének folytonos hangoztatását, a nép kezdi unni azoknak részéről, a kik tétlenül nézik, sőt leplezni akarják, hogy a földbirtokos, az iparos pusztul; a zsidók előtt a munkás kivándorol." T. ház! En nem tudom hol, melyik kerületben merítette a t. képviselő ur ezen tapasztalatot. Ha azt csakugyan tapasztalta, nem tulajdonítom másnak, mint annak, hogy ott a nép vezetői félrevezették a választókat. (Élénkhelyedés a szélső baloldalon.) Sajnos lenne uraim, ha a t. képviselő urnak állítása a valóságnak megfelelne, jaj lenne a nemzetnek, háromszoros jaj, ha már 20 évi küzdelem után megunta volna a nemes harczot saját önállóságának kivívására, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) azon harczot, a melyet elődeink negyedfél századdal ezelőtt megkezdték, (ügy van! ügy van ! a szélső baloldalon) és folytattak sokszor reménytelenül, daczolva szenvedéssel, börtönnel, gályarabsággal, a hóhér pallosával, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Annyira nem fajult el még a nemzet, daczára az erkölcsök sülyedésének, a melyet tagadni nem lehet, mi szerencsére azt a tapasztalást nem tettük, mi ellenkezőleg ugy látjuk, hogy a nép igenis unni kezdi már az örökös hitegetést, hogy őt az 1867-iki alapon boldogítani lehet, (Ugy van! a szélső baloldalon) hogy helyre lehet állítani az ország pénzügyeiben az egyensúlyt, hogy a jólétet emelni, a terheket ez alapon leszállítani képesek leszünk. (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) f A t. képviselő ur azt is említette, hogy a nép a választásoknál egyebet ia fog kérni tőlünk, mint az önállóság elveinek hirdetését, állásfoglalást fog követelni egyebek közt a zsidókérdésre nézve is. (Hulljuk!) Valamint én most itt nyíltan az ország szine előtt előadtam, hogy mit tartok teendőnek, ugy nem haboztam odakünn választóim előtt sem elő<adni és nem fogok habozni a jövőben sem, (He~ lyeslés a szélső baloldalon.) A megbízólevél becses előttünk, becses különösen én előttem. Én, a ki kora ifjúságom óta a politikai pályára készültem, én, a ki száműzetésem alatt is tanulmányaimat ezen irányban folytattam, én, a ki, mióta a nép bizodalmából visszatérhetve e hazába, ezen pályát folytatva, tehetségem szerint igyekeztem szolgálni a hazának, (Élénk éljenzés) öreg ember vagyok (Halljuk! Halljuk!) és megvallom, nehezemre esnék megválni a pályától, melyet életem feladatának tekintettem és a melyen, ha Isten megsegít, még némi jót reménylek eszközölni. (Élénk éljenz"s a szélső balon.) Szegény ember vagyok, (Halljuk! Halljuk!) nem gyűjtöttem vagyont, nem szereztem kincseket és mi tagadás benne, az ezen állással járó jövedelemre reászorulok. (Mozgás.) De készebb vagyok visszavonulni e pályáról, bár szivszakadva; készebb vagyok elébe nézni a szenvedésnek, az ínségnek, a nyomornak,semhogy elveimről nem a megbízólevél, de magáért a ministerelnöki szék kedveért lemondyák.(Zajos helyeslés,éljenzés és tap? a szélső baloldalon.) A zászlót, melyet hordozunk, a vihar megtépheti, az ellenséges golyók átlyukaszthatják: a zászló rongyos lesz, de szennyes — soha. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azt kiragadhatja kezünkből csel, fondorlat, ámítás, önkény és erőszak, de sziveinkből nem fogja kitépni soha az iránta való hűséget. (Élénk helyeslés a széhö balolda 7 on.)Megbukhatunk, megbuktathat a kormány, meg önök is. Megbukhatunk. Enis, mások is és ellenfeleink diadalt ülhetnek majd bukásunk felett: de elveink,meggyőződésünk, becsületünk felett nem fognak ülni diadalt!( Éljenzés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszantartó élénk hch/eslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: Vadnay Andor képviselő ur kivan félreértett szavainak helyreigazítása czéljából felszólalni. Vadnay Andor: T. kép viselőház! (Hulljuk.') Az imént felszólalt s általam mélyen t. képviselő ur részéről ismét azzal vádoltattam, mintha én azt állítottam volna, hogy a nép beleunt a függetlenségi eszmékbe és hogy én e vádat alaptalanul vetettem oda. Én, t. ház, nem azt mondtam, hogy a 48-iki eszmékbe, hanem azt mondtam, hogy az önök S6*
