Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

305. országos ülés január 24. 1887 I97 Már, t. ház, ily játékot a írón fényével e házban még nem űzött senki. (Igás! TIgy van! a balés szélső baloldal némely padjain.) Hogy mire tette magát érdemessé a ministerelnök ur ezen enuntiatiója által, azt találóan jellemzi a „közjogi-alap bukása" czímén Budapesten 1884-ben megjelent nagyfontosságú politikai műnek jeles szerzője, a ki ezen munka 207. lapján ezeket mondja : (Halljuk!) ,, Borzasztó munka volt az — nevet az alkotmányos szótárban nem találok rá — melyet Tisza 1875—78-ban ily eszközökkel s a parlamenti lekenyerezés, lélekvásárlás és megvesztegetések legutálatosabb orgiái közt végrehajtott. Az egész nemzet látá, érezé, hogy az egykori közjogi ellenzék vezére most rombolja össze a 67-iki alapot! Borzasztó munka és borzasztó minister, a ki véghez vitte! Ott láttuk őt, nem büszke daczczal, mint Coriolánt, miden Rómát a volseusoknak eladta, hanem láttuk a bün tudatában összezsugorodott ministert, a ki nem attól rettegett, hogy most egy mesterséges parlameidi többség leszavazza a nemzetet, hanem reszketve gondolt arra, hátha szavazati számításom csal és leszavazzák a királyt?! Valóban e fölségsertésért a királyi ügyészségnek perbe kellett volna fognia Tiszát. A politikai cselszövény és tudatlanság egész színjátéka volt a bécsi alku, a melylyel a magyar államat arra erőszakolták, hogy mondjon le kenyeréről." T. ház! Ha mindezek, miket Tisza Kálmán ministereinök ur ellen felhoztam, nem történtek volna is, csak azon egy igazság, csak azon egy tény, hogy ő pazarló minister: elég arra, hogy mi neki a költségvetést megtagadjuk. (Helyeslés abalés szélső baloldal némely padjain.) S hogy a ministerelnök ur pazarló kitetszik abból, hogy a Lengyelországból sáskasereg gyanánt betódult idegen parasita zsidóság mind mellette van. (Derültség a bal- és szélső baloldal némely padjain.) A parasita zsidóság a astutia asiatica ezen hűséges lenyomata, köztudomás szerint, mindig

1 a pazarlókhoz szegődik. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ily erős kitételekkel illetni Magyarországnak 650 ezer polgárát. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, semmiféle elvi nyilatkozatokért soha sem szoktam közbeszólni; de midőn ily kifejezésekkel illettetik az ország lakosságának nagyrésze, akkor lehetetlen, hogy az illetékre és magára a parki mentre is sértő ne legyen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezzel most először figyelmeztetem a képviselő urat. Ziniándy Ignácz: A t, elnök urnak figyelmeztetését tisztelettel veszem, de az elnöki figyelmeztetés még nem czáfolat olyanra

: a mire czáfolatot kellene adni. Tehát mondottam, hogy a t. minister ur pazarló. Már pedig, t. ház, a közönséges családi és társadalmi életben is azokra, a kikről tudjuk, hogy pazarlók, bizony nem szoktunk bizni semmit, különösen nem a családok, a házak pénzügyeit; annál kevésbé lehet, t. ház, egy ország pénzügyeit olyan ministerre bizni, a kiről be van bizonyítva, hogy pazarló. És azért bizton remélem, t. ház, hogy mindazon t. képviselő urak, a kik nem tartoznak azon osztályhoz, a melyről Horacius azt mondja: „Sünt qpxos currieulo pulverem Olympicum collegisse juvat"; hogy mindazon képviselő urak itt is, ott is, a kiket nem holmi hiú, mulandó, sivár földi előny reménye, nem holmi*alantas, talmudi önhaszonlesés, hanem keresztény eszmék és érzelmek világában átszüreszkezettigaz honszeretet szelleme lelkesít, hogy mindezen t. képviselő urak nem fogják megszavazni a költségvetést. Én legalább a magam részéről nemcsak hogy meg nem szavazom azt, hanem tisztelettel kérvekérem a t. ministerelnök urat, kérem őt a magyarnemzetnek gyászba borult geniusa nevében, (Élénk derültség.) hogy végre-valahára hagyja el azt a helyet, (Helyeslés a bal- és szélső bal némely padjain. Derültség jobbfelől) a melyen 12 év óta minden éljenzés, minden jubilálás daczára a jobb sorsra érdemes magyar nemzetet az anyagi és erkölcsi bukás és romlás szélére vitte. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hagyja el végre-valahára azt a helyet és engedje át másnak. (Derültség jobbfelől. Felkiáltások: Zimándynak!) Oly férfinak, a kitud is, akar is segíteni a szegény, már véginségre jutott magyar nemzeten. T. képviselőház! Még csak igen rövid időre (Halljuk! Halljuk!) fogom igénybe venni becses türelmét. Jellemző és az általam imént elmondottakra igen fényes világosságot vet azon körülmény, hogy báró Simonyi Lajos egykori kereskedelmi minister, látván Tisza Kálmán ministerelnök urnak általam imént ecsetelt eljárását, Tisza Kálmánt politikai szörnyetegnek nevezte. (Derültség a baloldalon.) És komoly szemrehányást tett neki perfid eljárásáért. Tisza Kálmán egyszerűen azt mondta: „Már el van intézve minden Bécsben, hiába minden opponálás, erőlködés." Ezt hallva Simonyi, letette tárczáját és megmentette szeplőtlen hirnevét. Ugyanezt kellene tennie mélyen t. Szapáry Gyula pénzügyminister urnak is. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ki kellene lépnie köréből azon ministeriumnak és azon pártnak, amelynek törvényszegő,elvfeladó, alkotmánysértő, pazarló és ámító irányának érdekében ő minden lelki és testi erejét felhasználta ; ki kellene lépnie, hogymint Simonyi a maga idejében, úgy ő is országosan tisztelt és nagyrabecsült ősi magyar főúri családjának jó hirnevét még idejeko.rán megmentse; el kellene hagynia azon ministeriumot és azon pártot, melynek érdekében önzet-