Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
igg SOS. országos filés január 24. 1887. len önfeláldozással, páratlan, manapság vajmi ritka tisztakezüséggel, tiszteletreméltó tiszteletet imponáló igaz magyar főnri becsületességgel fárad és működik vala, el kellene hagynia azon ministeriumot és azon pártot, a mely most, midőn proximus ardet Ucalegon, mindazon miseriákért és calamitásokért, melyek most az országban tetőpontot értek el s melyeket maga a kormány és pártja okozott, az igen t. pénzügyminister urat akarja felelőssé tenni, bűnbaknak szemelvén ki őt, azért hagyja el az igen t. pénzügyminister ur ezen mi nisterinmot és azon pártot e szavak kíséretében : „Undauk ist der Welt Lohn. £í „Die ingratum et omnia dixisti." Nem fogadom el a költségvetést és csatlakozom az Andreánszky t. képiselőtársam által beadott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a balés szélsőbal némely padjain.) Busbach Péter: T. képviselőház! Midőn a pénzügyi bizottság beterjesztette jelentését, leplezetlenül terjesztette elő a pénzügyi helyzetet, számolt a tényleges viszonyokkal, számolt köteles ségével s feladatával s bemutatta azon jelentést, a mely önök előtt fekszik. A pénzügyi bizottság, mely elismerem, ezen ház többségének kifolyása, támaszkodva a többség méltánylására, valódi alakjában mutatta be a helyzetet s e helyzetért azon felelősséget, a melyet a többségnek előttem Matkovits képviselő ur felró és követel, e többség elfogadja. Elfogadja e többség a felelősséget azért, a mi eddig történt, elfogadja e többség a felelősséget azért a támogatásért, a melyet a jelen kormánynak nyújtott, az elért eredmények szempontjából is; mert azon véleményben van, hogy nem pusztán a financiális része a mérlegnek az, mely az egyénértéket mutatja, hanem azon része is, mely erkölcsi, a mely szellemi tekintetben betudandó azon összegekbe, a melyek az országra for dittattak, ezen többség és ennek kifolyásakép a jelen kormány által, igenis nyugodt lélekkel fogadhatja el a felelősséget. (Helyeslés jobbfelöl.) Elfogadhatja a felelősséget, t. képviselőház, ha számba vesszük azon fejlődést, a mely ezen 12 év alatt anyagi és szellemi tekintetben eléretett, elfogadja, ha tekintetbe vesszük a közoktatásügy haladását, ha összehasonlítjuk, hogy mi az ma? mi volt 12 évvel ezelőtt? elfogadhatja, ha tekintetbe vesszük azon nyugalmat, mely az ország nemzetiségei közt létezik, elfogadja, mikor azt látjuk, hogy e nemzetiségek legalább nyíltan nem bírnak bátorsággal a magyar állameszme és a magyar nemzetiség ellen izgatni, elfogadhatja a felelősséget, ha azt látjuk, hogy azon befolyás, a melyre szüksége van ez országnak, hogy tekintélye, hogy ereje, hogy hatalma megszilárduljon, nemcsak itt benn az országban gyarapodott, hanem gyarapodott a monarchia másik felében is és elfogadja a felelősséget" igenis, ha tekintetbe veszik önök, hogy négyszáz év óta Magyarország a külföld előtt nem állott azon tekintélyben, a melyben ma áll. (ügy van! jobbfelól.) Ezeket is méltóztassék a mérlegnek azon oldalára írni, a melyet egyenértéknek veszünk azon költségekkel szemben, a melyek 12 év alatt kiadattak. Ezen befolyás, ezen tekintély, a melylyel hazánk j'elenleg bir, elérésében ezen pártnak is része van és azért semmi okunk sincs visszavonulni a felelősség elöl, hanem igenis, szívesen odaállunk az ország színe elé és felmutatjuk neki: íme! Ezt törekedtünk elérni, ez volt az irányadó ránk nézve, mikor e költségeket megszavaztuk, mikor e kormányt támogattuk ;ime, itt van az eredmény előtted, ítélj felette! (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Matkovits képviselő urnak tehát, azt hiszem, egyebbet felelnem nem szükséges. Vadnay képviselő ur is, valamint a közvetlen előttem szólott képviselő urnak, de különösen Vadnay Andor ur tegnapi beszédében, bizonyos oly eszméket pendítettek meg, hogy, megvallom, ha ezen beszédeket és azon pártnak, a melyhez mindkét képviselő ur tartozik, e vita folyamán felmerült nyilatkozatait hallottuk, elmondhatjuk Zimándy képviselő úrral, hogy „gyászba borul a nemzet geniusa." (ügy van! jobbfelöl.) A magyar nemzetet nem az osztályokra szétosztás erősítette és tartotta fenn ezer év csapásai közepette, a magyar nemzetet nem a faj, a vallási és a nemzeti különbségnek részletekre hasítása mentette meg, hanem az összeolvasztás; megmentette a válaszfalak leromblásii, megmentette azon komoly akarat, hogy itt egységes nagy magyar nemzetet létesítsen; és ha ez oly nehezen sikerül, azon urakon fekszik azon bűn, kik a nevezett urak módjára, igyekeznek a nemzetet szétforgácsolni. (Ugy van! jóbbfélől. Egy hasig a szélső baloldalról: A zsidók fosztogatásai okozzák ) De utóvégre lehetetlen, hogy ha egy hosszú vita folyamán napról-napra oly phrasisokat kell hallanunk, melyek a helyett, hogy előre vinnék az ügyet, előre vinnék a nemzetet törvényhozásában, consolidálásában, hogy akkor egyszer másszor ezeknek mégis elébe ne álljunk és hogy meg ne mutassuk az országnak azt, hogy nem igy állanak azok a dolgok, mint oda állíttattak; hogy van azoknak eltakart oly lapja is, mely nem a fekete pontokat, hanem a világos képet mutatja. Es e világos képet önök nem fogják kitörölni a nemzet történetéből. Nekünk feladatunk az, hogy iparkodjunk megnyerni mindenkit, kie nemzethez simulni akar; nekünk feladatunk az, hogy ne csak megnyerni, de beolvasztani törekedjünk mindenkit, ki jóakaiattal közeledik a magyar nemzethez és mindenki, ki útját állja annak a beolvasztási processusnak Rácz Géza: A zsidók! Busbach Péter: a nemzetnek nem barátja,
