Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
196 3Ö5 országos ülés jannár 24 1887. urnak soha sem volt politikai programmjf!; hogy ő sohasem tudta, mit akar, hogy nagyszabású nemzeti politika helyett, csak holmi talmudi aprócseprő politikai fogásokkal és államférfiúi Greislerségével (Élénk derültség a hal- és ssélső haloldalon) csak saj'át határtalan hiúságának kielégítésére iparkodott legyen: azt a nemzet nagy bölcse, Deák Ferencz, már akkor jelezte, midőn Tisza Kálmán fusionalis, szerintem, confusionalis beszédére ezen megjegyzést tette: íme, ezen beszéde is csupa confusio. Ez az ember még most sem tudja, mit akar. Csak azt az egyet látom belőle, hogy ő minden áron minister akar lenni és ezt el is fogja érni; mert nálunk oly férfiak is lesznek roinisterekké, a kik eszök ágában sem forgatták, hogy az arra megkívántató szakképzettséget is kell szerelni. T.ház!Ki nem látja ebből, hogy a nemzet nagy bölcse, Deák Ferencz, midőn e megjegyzést tette, nemcsak Tisza Kálmánt cmtemplálta már előre, hanem Trefort Ágoston cultusministert is apostrophálta ministeri székében. (Általános nagy derültség.) De, t. ház, ha Tisza Kálmán nem is tudta, soha, hogy mit akar, ezt az egyet azonban, hogy ő a közgazdaság és pénzügy rendezésére kezet fogva a Deák-párttal és hogy a deficitet 1877-ben meg fogja szüntetni, el fogja enyésztetni, azt igenis proclamálta. És hogyan váltotta be az egész nemzet szine előtt adott igéretét, azt az igéretét, a melynek beváltásához ministeri székét kötötte ? T T gy, t. ház, hogy 1874-ben még önálló vámterület volt a politikája, 1875-ben már meghagyja a közös vámterületet, de a szabad kereskedés alapján úgy, hogy annak feltételei igazságosan és méltányosan állapíttassanak meg, úgy, hogy Magyarország ne legyen többé kénytelen másnak adóját fizetni és ha ez nem történnék— úgymond — akkor önálló magyar vámterület legyen a jelszó, mert — úgymond — a közös vámterület úgy is megrontja a magyar nemzet földmivelését, iparát és kereskedelmét és hogy — úgymond — az önálló magyar vámterület úgy is az 1867-iki kiegyezés egyik legfontosabb pontja. No már, t. ház, a ki ily politikát hirdet és épen ennek ellenkezőjét cselekszi és eljátszott a alkotmányunkat, az megdöndötte az 1867-iki alapot, az aláásta a magyar nemzet önállóságának gazdasági alapját, r az agyongázolta a magyar alkotmány legsarkahitosabb törvényeit. Erre az eljárásra, t. ház, én, ha görög költő volnék, a:-.t mondanám, hogy: íl xsiv dwye&ou LaxsSa!. jj.ovtcc ó~e zshs,, Kei |AT,xa TOL: 'Kstvov p-rjjjiact, Tretyjj.suoi (Derültség) ha latin költő volnék, azt mondrnám méltó gúnynyal alkalmaztatva Tisza Kálmánra: „Dic hospes Spartae noste hic vidisse jacentes Dum sanctis patriae legibus obsequimur" s ha magyar költő volnék, ennek fordítását alkalmaznám rá, mondván: „Polgár! szent hová lépsz a hely: menj, mondd el, hazádnak szent törvényeiért kész vala veszni Tisza." (Derültség.) De ez nem elég, t. ház. Tisza Kálmán, mióta az elvfeladás és törvényszegés Kubikonját átlépte, könyelmiien feladta az 1867-iki kiegyezés azon törvényezikkét. mely megtiltja a közös ministeieknek Austria és Magyarország külön kormányzati ügyeibe avatkozni. Ezt is feladta a t. ministerelnök ur az által, hogy a horvát czímerkérdést a közös ministertanács elé vitte. Szóval, mitől se riad vissza Tisza Kálmán ministerelnök ur. Megtett ő mindent, hogy hazánk gyarmati helyzetét a mindenben őt vakon követő pártja által megszavaztassa és ezáltal a kormányhatalmat, melyhez gonosz szelleme lánczolta, továbbra is megtarthassa. Megtette t. ministerelnök ur azt is, hogy látván a dolgot már megsokalló úgynevezett liberális párt homladozását és a nemzeti őserő reactióját merényletei ellen, fogja magát és pártja előtt odanyilatkozik, hogy ha a bécsi alku feltételeit el nem fogadjuk, Eothsehild nem ad 40 millió kölcsönt és akkor a haza pénzügyi bukása kikerülhetetlen. No ime, t. ház, Éothschildnak ily ulszerű ágensévé törpül amaz államférfiú, ki csak egy évvel e fenyegetés előtt azt hirdette itt nyilvánosan a parlament előtt, hogy 1877-ig rendbe hozza a magyar financiákat, megvédi az országot a pénzügyi bukástól és pedig vagy pénzügyi és gazdasági érdekeink elismerésével Austria részéről, vagy önálló vámterület felállítása által. S ime alig 6 hónap múlva azt hirdeti urbi et orbi: hogy ha hazánk pénzügyeit akarnók rendezni akár pénzügyi igazságos követelményeink elismerésével Austria részéről, akár önálló vámterület által: akkor hazánk pénzügyi bukása elkerülhetetlen. Már most, t. ház, azt kérdezem, mikor ámította jobban a t. ministerelnök ur az országot?Akkor-e, midőn azt mondta, hogy rendezni fogja az ország pénzügyeit, vagy akkor-e, midőn azt mondta, hogy ha az ország pénzügyeit akarná rendezni, a kukás kikerülhetetlen ? Azt hiszem, mindkét, esetben ámított és azért én méltán mondhatom, sőt kötelességemnek tartom, mint képviselő kimondani, hogy a ministerelnök ur ez oknál fogva nem a ministeri székbe való, hanem vád alá volna helyezendő. (Nyugtalanság a johholdalon.) De még ennél is többet tett a ministerelnök ur. A Rothschilddal való fenyegetést nem találván még elegendőnek a bécsi alku kierőszakolására a magyar parlamentben, fordult az ultima ratió oz;a magyar apostoli király szent és sérthetetlen személyét a kenyérmezőn mindennapi kenyérért tusakodó politikai pártok sorába állította le trónja magaslatáról ezen szavakkal: A király határozottan ellenzi a külön vámteriilet és önálló nemzeti bankot.
