Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
iöí. erizágol ttlés január 24. IS$7. Jg5 méltóztassék nekem kegyesen megengedni, hogy e tagadó szavazatomat néhány rövid vonásban indokoljam. (Halljuk! a szélső balfelől.) T. ház! Az 1867-iki közjogi kiegyezés, a melyre, mint közjogi alapra nemcsak a magár lucus a non lucendo liberálisnak nevező, amolyan szentendrei-féle épületes, mintaszerű választások által összeállított többség, nemcsak a mérsékelt ellenzék, hanem az antisemita képviselők egy része is támaszkodik, az a67-iki közjogi kiegyezés csekély nézetem szerint csak akkor íeendett üdvhozó az országra és nemzetre nézve, ha annak főfeltétele, t. az ország pénzügyi és gazdasági önállóságának törvényben biztosított függetlensége mondatott volna ki. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek azonban 67-ben nagy belső akadálya volt, mely legyőzhető lett volna ugyan, de a két alkudozó fél vitális érdekeinek találkozásánál fogva nemcsak Deák Ferencz és pártja, hanem még az akkori balközép is a közös vámterületben is eléggé biztosítottnak találták az ország pénzügyi és gazdasági érdekeit; azért Deák Ferencz és pártja az állami paritás és közös vámterület alapján eszközölték a kiegyezést Austriával. T. ház! Ezen akkor jónak tartott kiegyezés csak rövid időre, csak öt évre állapíttatott meg mintegy kísérletül és ha Deák Ferencz tévedett, a mint hogy tévedett is és tévedését sok számú tapasztalatai után nem ütötte helyre, akkor az Andrássy után következett magyar kormányoknak kellett volna leszámolniuk e tekintetben Austriával. Vagyis már csak azon egy szomorú adaton okulva, hogy Austria akkor, midőn velünk kiegyezett, azonnal megsértette csődmondásával hazánk közgazdasági és pénzügyi érdekeit, mondom, már ezen egy adaton is okulva, meg kellett volna kezdeni az alkudozást saját érdekeinkre nézve kedvezőbb kiegyezés eszközlésére, vagyis az 1867 iki kiegyezési törvényben biztosított önálló vámterület kimon dásár;;. (ügy van! a szélső balon.) De ez nem történt meg. Nohát se baj, hisz ott a bomladozó Deákpárt megetí dicsőn és fényesen kezd felemelkedni a hazamentő nap, Tisza Kálmán nagy ellenzéki alakja. H" van örök beszélő gép, akkor az Tisza Kálmán. (Derültség a szélső baloldalon.) Beszélt, mint ellenzéki vezér, az egész pártja, beszél mint minister, az egész ministeriuma helyett. De ha beszéde áramló tengerének csak ezredrészében felelnek is meg tettei, a haza mentve van — mert hisz ő arra vállalkozott és feladatának meg is felelt — a hazát megmentette, a hazát boldoggá tette borzasztóan. [Derültség a szélső baloldalon.) Épen ugy, mint az áradó Tisza folyam a mentében levő községeket szokta boldogítani. T. ház! A vaskövetkezetességü, szilárd elvű, tigris bátorságú, tizenhárom bihari pontos Tisza Kálmán (Derültség a szélső baloldalon) 1868-ban még nagy gnrr"1 önálló vámterületet és pénzügyet követelt és 1874-ben még ő Felsége előtt is kijelenté, hogy ő csak a közjogi alap megváltoztatásának, csak az önálló vámterületnek feltétele alatt vállalkozhatnék mi nisterelnökségre. De midőn a legfelsőbb helyről tudtára adták a szilárd elvű ministeraspiransnak, hogy ilyen programm mellett a bécsi vár be nem vehető, hogy az osztrák kiegyezési törvény, mely sine nobis, de nobis, hozatott és igy bennünket magyarokat nem kötelez, hogy ezen osztrák kiegyezési törvény az önálló magyar vámterületet nem engedi meg és hogy az ilyen Önálló vámterületet sürgető magyar ministert nem tűri: akkor Tisza Kálmán, a vaskövetkezetességü, szilárd elvű, tigris bátorságú, (Derültség a szélső balol: dalon) tizenhárom bihari pontos Tisza Kálmán, a kiről Horatius, ha élne. ezt mondaná: „En rastum ac tenacem, propositi virum, opiem nec civium ardor prava iubentíum, nec vultus instantis tiranai mente quatit solida, nec auster, sed si fractus illabitur orbis, inpavidum ferient ruinae^ Tisza Kálmán a „si fractus illabatur orbis" nagyhangú Cleonja csak azért, hogy megmentse a hazát, nemcsak hogy lemondott a kiegyezési törvény megváltoztatásáról, sőt e kiegyezési törvényt úgy fogadta el, a mint azt a sine nobis de nobis, bennünket nem kötelező osztrák kiegyezési törvény és nem úgy, mint azt a magyar kiegyezési törvény parancsolja (Igaz! szélső balfelől.) No már, t. ház, „En virum strenuum et columen exercitus nostrí!" Pillangó nem változik oly hirtelen bábbá, ; mint a hogy a szilárd elvtí Tisza Kálmán minis i terelnök ur politikai meggyőződése, (Derültség a | szélső balfelől) ha nem csalódom, 1866-óta csakötI szőr változott. Valóban nem tudom, hogy itt mi csodálandó inkább: az-e, hogy a szilárd elvű ministerelnök ur a Rückwärtsconzentrirung szégyenletes, de hasznos politikájánál fogva oly hamar haladt vinzszafeíé, hogy alig egy esztendő leforgása alatt nemcsak a közjogi kiegyezés megváltoztatásáról mond le, hanem ezen kiegyezési törvénynek védelmére is vállalkozik, vagy pedig inkább csodalandó az, hogy az eívtagadás momentumában a túloldalon nem találkozott senki, aki az elv változtató és elver csereberélő ministerelnököt megtámadta, vádolta volna, a legsarkalatosabb politikai elvek szegre akasztóját kipisaszegte volna, vagy pedig indítványozta volna, hogy vád alá helyeztessék. De nemcsak hogy ez meg nem történt, hanem midőn a, csereberélés és eívtagadás megtörtént, ak] kor az elvtagadó ministerelnököt megéljenezték j és megjubilálták. Meg vagyok róla győződve, í hogy h i Cicero élne, körülbelül e szavakra fa[ kadna: „0 renipora o móres (Élénk derültség) ! senatus haec intelligit, et consul videt, hic turnén I virít! vivit? imo etiam in senatum vcnit " ' T. ház! Hogy Tisza Kálmán min'míerelnök 25"
