Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

192 306. orbüégofc ülés január 24. 1887. Nem vagyok annyira elfogult, t, ház, mint azon mesebeli ellenzéki férfiú, a ki a kormányt még a gondviselés által ránk mért elemi csapásokért is felelőssé akarja tenni; hanem igenis a kormányt teszem felelőssé azért, hogy magatartásával lehetetlenné tette azon segédeszközök gyűjtését, melyek a bekövetkezett bajokat enyhíthetnék; a kormányt teszem felelőssé azért, hogy kipréselési rendszerével oda vitte a dolgot, hogy a nemzetnek sem megtakarított tőkéje, sem hitele nincs és ekként jelen súlyos bujáiban sem a múlt megtakarított gyümölcsét, sem a jövőre alapított hitelt igénybe nem veheti. (Igaz! Ugy van! a széké baloldalon.) T. ház! Hogy a koplaiási rendszerrel végezzek, még egy megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Nekem igen alapos aggodalmam van a ministerelnök nr koplalás! programinjának gyakorlati kivihetősége ellen s e tekintetben figyelmeztetem s emlékeztetem őt egy magyar példabeszédre, a mely ugyan régi és elég drasticus, de azt hiszem, még sem áll a koplaiási programm niveauján alól. Emlékeztetem egy bizonyos emberre, ki mikor az ő kedves lovát akarta koplalásra szoktatni, az nem bírta ki azt és belehalt. És utóvégre is, t. ház, vájjon a nemzet a 12 év előtt tett ígéret beváltásául beérheti-e azzal a szóval, hogy koplaljon? Beérheti-e azzal, hogy a t. kormány akként váltotta be igéretét? Semmikép sem. Tudom én, t. képviselőház, hogy a politika nem mathematíka és hogy a politikában hoszszú évek fáradságos küzdelmének gyümölcseit sokszor egy-előre ki nem számíthatott pillanatnak esélyei elsöpörhetik. De hát mikor és hol jelentkezett az a nagy cataclysma, mely a kormány circulusait turbálhatta és a kormány áldásos működésének gyümölcseit egy tollvonással megsemmisíthette volna? Én ezt nem tudom, t. ház, de tudom azt, hogyha jelentkezett volna, semmi megsemmisíteni, semmi romba dönteni valót nem talált volna, a mit már maga a t. kormány valóságos öngyilkos módon meg nem semmisített. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.), Egyébiránt t. képviselő ház, bármiként legyen is a dolog, én minden emberi működésnek, minden emberi szereplésnek egy áthághatlan határát, egy mellőzhetetlen föltételét ismerem, a melyet a lelkiismeretség szab; és a melyet még a politikában sem lehet ignorálni. (Halljuk!) Ez pedig azt követeli, hogy ha valaki valamire vállalkozott s azt még csak részben sem valósította meg, az hagyja ott helyét és adja át hivatottabbnak. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ugy hiszem azonban, t. ház, hogy a t. kormányra nézve éppen ez a legnehezebb és épen erre nem akar vállalkozni, hanem ragaszkodik a hatalomhoz, biztat és hiteget ma is és azt kívánja, hogy 12 évi tapasztalat után még ma is higyjenek neki. Ez a biztatgatás, ez a hitegetés meg szokott újulni az elmúlt 12 év óta gyakran különös intensivitással a választások előtt; de én azt hiszem, t. ház, a magyar nemzet józan esze most már be fogja látni, hogy ez nem egyéb, mint afféle szirénhang a jóhiszemű közvélemény félrevezetésére. (Ugy tan! a szélsőbalon) s meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet nem hisz többet annak, legfeljebb az a Nemzet, a mely papiros, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) a melyet Visi Imre szerkeszt, vágv már az sem hisz neki, csak ugy tesz, mintha hinne. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mit a súlyos bajok orvoslására panaceaként szórványosan felemlíteni hallottunk a t. túloldalról, azt, mint Ugron Gábor t. képviselőtársam igen helyesen mondta, aligha kell komolyan venni. Hát tulajdonkép melyek ezek a panaceák? — Erőfejlesztés természetesen a koplalás által — conversio; combinált pénzügyi műveletek. A mi a fejlesztést illeti, én azt hiszem, t. ház, nagyon nehéz dolog valamit fejleszteni ott, a hol már az életképesség van megtámadva; nagyon nehéz dolog gyümölcsöt termeszteni ott, ahol már az életnedvek vannak kiveszőben; nagyon nehéz dolog productiv meleget előállítani ott, hol az élet melege már mélyen a zérus alá fagyott. (Tetszés a szélső balon.) A combinált pénzügyi műveletekkel meg, t. ház, a tapasztalatok után ítélve, ugy vagyunk, hogy rosszabbnak kell tartanunk az orvosságot, mint magát a bajt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) És én, bár nem vonom, nem is vontam soha kétségbe, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. kormány a legnagyobb jóakarattal ajánlja ezt az orvosságot, mégis azt kell mondanom, hogy ments meg uram minket az ilyen jóakaróktól. (Helyeslés a szélső balon.) Egyébiránt indíttatva érzem magam kinyilatkoztatni azt, hogy én a t. kormányelnök urnak azon kijelentését, hogy ő hazáját szereti, egész komolyan veszem és soha sem jutott eszembe azt kétségbe vonni. Szeretheti is ezt a hazát, mert hiszen csak ebben a hazában történhetett meg az, hogy ilyen 12 évi uralkodás után még ma is ministeri székben ül. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Épen azért, mert én hiszem, hogy szereti hazáját, abban a SZÍVÓS ragaszkodásban a hatalomhoz nem látom azon rossz szándékot, hogy készakarva"' okozzon kárt ennek a nemzetnek, hanem látom azon elfogultságot, mondhatnám, azon elbizakodottságot, hogy csakis az ő regime-jét tartja erre a nemzetre nézve üdvhozónak. Ennek az elfogultságnak, vagy mondjuk elbizakodottságnak következménye azután as, hogy a mint vál-