Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
304. országos ülés jannár 22 1887. U0 voltak, a kik az arabs számokat áthozták Európába; ők voltak, a kik a középkorban a görög Aristoteles phylosophiáját közvetítették azoknak a meglehetős barbár népeknek, melyek itt Európában voHak akkor és ne felejtsék, hogy ők az a faj, melyből Péter, Pál s valamennyi apostol származott. (Ugy van!) Ezt a fajt tehát én megvetni nem tudom és azt hiszem, hogy ezt megbecsülhetjük épen ugy, mint minden más fojt. Tudjuk, hogy a sémita fajnak épen olyan érdemei vannak Európa civilisatiója körül, mint az ariai vagy turáni fajnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennyit az antisemita uraknak. Egyébiránt, hogy mikép tartozik a zsidókérdés a budgethez. azt nem tudom felfogni. Ezt a logikát, meglehet, az olyan iskolákban tanítják, melyekbe az antisemita urak jártak, de azon iskolákban, melyekbe mi jártunk, ilyen okoskodást nem tanultunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát azou kérdéshez akarok szólani, a mely a napirenden van. Hallottuk itt a képviselőknek egész sorát, a kik oly ékes és éktelen szónoklatokban, (Derül'ség jcbbfelöl) oly alaposan és o!y kevésbé alaposan okoskodtak, oly ízléssel és oly ízlés nélkül (Derültség és helyeslés jobbfelől) előadták nekünk a kormány hosszú bünlajstroinát, oly feketére festették financiális állapotainkat, hogy magam ist azt gondoltam, hogy desperatus állapotban vagyunk. Tűnődtem azon, hogy vájjon már csakugyan tönkre megyünk-e, vagy nem. De hát akkor eszembe jutott, hogy valami két-három hét előtt egy hires német ministert valamelyik barátja megkérdezte : f , lesz-e háború vagy nem. (Halljuk! Halljuk!) O felvette a hírlapot az asztaláról, megfordította s a végén megnézve azt mondta: az árfolyam nem esik, tehát nem lesz háború. Hát én is azt gondolom, hogy utoljára a pénzről van szó, a pénzvilág tudja legjobban, vájjon desperatus állapotban vagyunk-e vagy nem. En is elővettem hát — és miután párton kivül álló ember vagyok— az egyik kezembe vettem a Pester Lloydot, a másik kezembe az Egyetértést (Nagy derültség) s megnéztem mind a kettőben az árfolyamot. Azt találtam, hogy aranyjáradékunk purín felül áll. No, mondom, még sem lehetünk oly rossz állapotban, mert ezek az emberek, a kiknek kezében van az aranyjáradék — kívánom, hogy a t. ellenzék kezeiben minél több legyen (Derültség a jobboldalon) — azok mégis csak tudni fogják, hogy mi az érdekük és ha olyan desperatus állapotban volnánk, nem fizetnék 101-el és 102-vel azt, a mi nézetük szerint nem érne semmit (Igaz! Igaz! jobb fel öl) mert hiszen tönkre menő felben volna az állam. Gondolkoztam tehát egy kissé, hogy miért van az, hogy ezek az emberek mind biznak benne, mert átláttam azt is, hogy a baj, a mely megvan, nem csak nálunk van meg, hanem megvan Oroszországban, megvan Németországban, Francziaországban, megvíin Belgiumban, Hollandiában; deficit, deficit, deficit. Igaz, az szomorú egy állapot, de ha ilyen sok helyütt megvan a deficit, hát ennek az oka talán nem helybeli, de olyan, mely mindnyájunknál feltalálható. Ez a fegyveres béke, (ügy van! jobbfelől) mely oly sokba kerül, hogy bizonyára nem sokáig fogjuk elviselhetni. Szerencsétlenségünkre ezen nem segíthetünk, de tudják a pénzemberek, miben bíznak ; bíznak a magyar nemzet életrevalóságában. (Helyeslés jobbfelől.) A zsidók, mint élelmes emerek átlátják, hogy az a magyar nemzet mégis életrevaló. (Tetszés jobbfelől.) És itt még egy pillanatra visszatérek a zsidókérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, hogy a zsidók elkülönzik magukat tőlünk. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy 1848-ban nem különözték el magukat tőlünk. Bizonysága ennek az, hogy Haynau 2 millió sarezot vetett ki rájuk, bizonyára nem azért, mert schwarzgelbek voltak. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség. Nyugtalanság a bal- és a szélső bal némely padjain.) Ok nem voltak muszkavezetők. Különben ugy tudom, hogy jó tagbaszakadt magyar férfiak és régi magyar családoknak tagjai is voltak muszkavezetők. (Ugy von! ügy van!) Szóval nincs értelme ezeknek a gyűlölködő megkülönböztetéseknek. A haza minden polgára megteszi kötelességét akkor, mikor azt megkívánja a haza. (Helyeslés a jobboldalon.) És most visszamegyek a pénzügyi kérdésre. Hát hogy rossz az állapotunk, azt tudjuk mindnyájan. Nem volt szükséges, hogy azt akár az egyik, akár a másik t. képviselő ur oly nagy hosszadalmasan adja elő; hiszen benne van a budgetbeu magában, hogy ekkora a deficit. Megvan tehát a baj és a hol baj van, ottan keresi az ember az orvoslást. Én figyelemmel 1 kisértem a szónokoknak beszédjeit, hogy lássam minő orvosságot ajánlanak. Meg kell vallanom, habár nagyon sajnálom, a kormány részéről sem hallottam említeni orvosságot. Azt a t. pénzügyminUter ur maga is be fogja ismerni, hogy a portomentességnek megszorításával és a vasúti szállítási illeték némi emelésével nagyon nem lendítünk a deficiten. Igaz, hogy említette a conversiót, a mely mindenesetre 5, esetleg 10 milliót is hozna be, csakhogy az annyi mindenféle eshetőségekhez van kötve, hogy azt bizony többnek jelenleg nem vehetem — nagyon fogom kívánni, hogy az eredménynyel járjon — de tíibbnek nem vehetem, mint a jövő zenéjének. Hanem hát figyeltem, mit mond az ellenzék? Némelyek azt mondják róla, hogy programmot nem adott. De bizony adott. Világosan előadta egyik és másik határozati javaslatában a program23*
