Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

176 304. országos ülés január 22. 1887. zattak, én specialiter mint antisemita is okát kívánom adni s élek az alkalommal, hogy a zsidó­kérdésről, mielőtt aztal ismét a fórumon, a válasz­tások izgalmas színhelyén jelennék meg, nézetemet itt röviden előadjam (Bálijuk! Bálijuk!) Meghallom, t ház, vannak némi aggályaim, midőn felszóllalásomba kezdek. (Bálijuk!Bálijuk!) Hiszen nincs még egy éve, midőn osztatlan ap­plausus kisérte e teremben Pulszky Ferencz kép­viseli) urnak egy beszédét, melyet egész méltatlan­kodva kezdett azzal, hogy meddig lesz kénytelen a ház eltűrni, mikép néhány képviselő itt egy vallásfelekezet felett újra, meg újra kritikát gya koroljon, felette piszkolódjék ? Hát, t. ház, válasz­képen mondhatnám azt, hogy a mi antisemita fel­szólalásunkat ezután is kénytelen lesz nemcsak Pulszky képviselő ur, hanem e ház minden egyes tagja „eltűrni", kénytelen lesz a jövő országgyű­lésen is, a melyen előre láthatólag jóval nagyobb számban leszünk jelen, kénytelen lesz mindig, valameddig e házban a szólásszabadság fenn­marad : és ha midőn az itt megszűnnék, attól kezdve ez a testület ugy sem lenne többé népkép­viselet, attól kezdve bitorolni fogná a parlament nevet és nem lenne egyéb, mint komédiaház vagy circus, a melyben aztán — legyen meggyőződve és megnyugodva a képviselő ur — a galleriák mulattatására, szívesen átengedünk neki minden tért. (Derültség a bal- és szélső baloldalnémely padjain.) De talán nincs is helyén említést tennem most erről Idejét multa már. Azóta sok minden változott. Hiszen alig egy hete járta be a sajtót egy jeremiási hangon irt panaszlevél, (Derültség) melyben a képviselő ur a hatóság segélye s a közrész vét felhívása végett hosszasan elmondja, hogy őt, a szegény tapasztalatlan fiatal embert, hogy hálózta be és szedte rá egy uzsorás kompánia (Derültség.) Hogy aztán ennek a kompániának a tagjai egytől-egyig zsidók, ez a körülmény — szí­vesen concedálom széki — lehet a puszta véletlen játéka. Hogy a zsidóság létszáma, gazdasági hatalma és politikai befolyása napról-napra és mily óriási arányokban növekedik, arra reá mutatnom csak­nem felesleges. Mindenki aggódva látja, érzi ma már — azt hiszem magok a zsidók is — hogy a feltétlen és kivétlen emancipatio kimondása, végzetes politikai hiba volt. (Igás! Ugy van! a bal­és szélsőbal egyes helyein.) Nem vetettek számot Deák és követői azzal, hogy egy idegen népfajnak beolvadása, hazafivá levésé mily Jeküzdhetlen nehézséggel jár, ha az illető faj külön nemzeti vallás szívósan összetartó kötelékélten él, abban élt ezer éveken át, szolgasága vándorlásai alatt; attól megválnia annyi volna, mint egyszerre szakítani múltjának minden emlékével. Távol legyen tőíerm, t. ház, hogy én a zsidó vallásfelekezettel,, mint ilyennel csak egy pilla­natra is bíbelődni akarnék. (Belyeslés a bal- és szélsőbal egyes helyein ).A zsidó vallás az állam részéről s a társadalmi békés együttlét és megfér­hetés szeojpontjáuól csak annyiban igényel bele­szólást, a mennyiben az a hit tulaj donképeni tár­gyain túlterjeszkedve társadalmi és erkölcsi szab­ványokat is tartalmaz. Legyen szabad csak ugy példaképen felemlí­tenem, hogy ilyennek tartom többek között a zsidók úgynevezett tisztátalansági tanát, a mely őket külön konyhára szorítva, társadalmilag egye­nesen isolálja; mert, t. ház, az csak eléggé világos hogy a ki velünk egy asztalhoz nem ül azon okból, mert ugy tartja, hogy tőlünk tisztátalanná válnék, azzal társalkodnunk, barátkoznunk csakúgy lehetne, ha tányérnyalójáváaljasodnánk. (Belyeslés a bul- és szélsőbal egyes helyein.) Lehetetlen továbbá, hogy a mennyiben a sza­bad hitoktatás autonómiájával a hittel csak rokon; de rajta kivül álló morál oktatás nagy fontosságú joga és kötelessége együtt jár, lehetetlen, mondom, hogy az államra, bármely felekezettel szemben is, közonbös legyen a jogérzület, a suum cuique tri­buere alapjának: a közmorálnak ügye. Hiszen ez a kettő annyira összefügg, hogy a mely államban a bűn előzetes orvoslója, a morál, felekezetenkint különböző, ott az utólagos orvoslást, a jogszolgál­tatást, szintén nem lehet egyenlően mérni, ha csak nem a méltányosság, többet mondok, az emberiesség rovására. Ha az állam valamely felekezetnek oktatási autonómiát ad egy olyan morálhoz, a mely a csa­lást, zsarolást, az uzsorát a keresztény felekeze­tek moráljától eltérőleg qualifikálja ; ha az állam tétlenül nézi, mikép a még romlatlan iskolás gyer­mek kebelébe beoltassék az a hit, hogy ő az isten választott népének a sarja, őket ősi jogon az egész ismert világ tulajdona illeti, ennélfogva minden, a mit más nemzetbeliektői bármi utón megszerez, csak jogos birtokbavétel, mint aromáik monda­nák — rei vindicatio; ha mondom, ezt az állam nemcsak eltűri, de megengedi, reá oktatási autonómiát ad, akkor azt a zsidót, a kit ebben a morálban neveltek, ép oly büntetéssel sújtani csalásért, uzsoráért, mint sújtanának a például en­gem, a ki már gyermekkoromban ezen bűntények utálatában neveltettem: ez, t. ház, nemcsak az igazsággal, hanem az emberiességgelis határozottan ellenkezik. Es ebből a visszás helyzetből i incs más expediens, mint az, hogy legyen hát a birói imputatio is felekezetenkint különböző —-másszó­val : számittassék be a zsidónak enyhítő körül­ményül, hogy ő zsidó. (Derültség.) íme, t. ház, minő képtelenségekre vezet in ultiina analysi az a könnyelműség, ha, feltétlenül emancipáltatik valamely hitfelekezet, "mielőtt mint ilyen, ellenőrizhetőleg organisálva, mielőtt hittéte­lei bemutatva lettek volna, a mint ez annak idején

Next

/
Thumbnails
Contents