Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

304. országos ülé" január 22. 1887. 177 igen helyesen, a reformált egyházaktól megkívántatott. A zsidó vallás nem mint hit — mert hittel a XIX. században kicsoda törődnék, ha csak nem azéit, hogy az külsőségében állam, társadalom vagy morálellenes — a zsidó vallás csak annyiban provocálja figyelmünket és aggályainkat, a mennyiben a zsidóságnak beolvadását egyenesen lehetetlenné teszi, mert szentesítését képezi a zsidó faji jellemnek, erkölcsnek s a mi fő, a zsidóság történeti múltjának. S minthogy rohamosan közeledünk a 12-ik órához, melyben lehet, hogy drasticus, félő, hogy kegyetlen módon fog eldöntetni az, hogy a zsidóság túlterjeszkedésével szemben, urai maradhatunk-e még hazánknak, törekedhetünk-e még egyáltalán nemzeti és culturalis hivatásunk betöltésére, minthogy — ismétlem — a 12 ik órát közeledni látom, kötelességemnek gondolom az önök figyelmét ez irányban is felhívni. (Halljuk! a bal- és sséhö baloldal eyyes padjain) Azzal a ténynyel, hogy meghallgatásra itt a házban nem találunk, leszámoltunk. Kérvényeztünk, indítványoztunk az emancipatio módosításáért, aján ottunk palliativ eszközöket is. A két ellenzék a kormánypárttal karöltve nevetik ki a szelvényadót, (Felkiáltások a szélső baloldalon'. Ez nem áll!) melyet javaslatba hoztunk, vetette el a börzeadót s a börzebiróság eltörlését. Nincs tehát más hátra, mint önöktől, az alakilag megengedem illetékes forumtói a még illetékesebbhez : a magyar néphez s ahhoz a jövőhöz appellálunk, a melyet hazánk politikai életében még megérnünk adatott. Azt hiszem, önök is tapasztalják, hogy a nép szeme kezd már felnyílni, a nép érzi, hogy a zsidósággal üzleti élelmesség anyagi gyarapodás dolgában nem bírja ki a versenyt, érzi az égrekiáltő igazságtalanságot, a mely abban rejlik, hogy egy dologtalan faj elől minden erőlködése, szorgalma daczára meg kell hátrálnia, mert a kormány s a parlament részéről védelemre nem talál. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) A két ellenzék szépen, de reménytelenül küzdi nemes harczát e házon belől s tehetetlenül vetélkedik a nép bizalmáért odakünn. Ama nép bizalmáért, a mely a zsidókérdés kielégítő megoldását türelmetlenülvárja s belefáradt a meddő közjogi harczba. (Mozgás a szélső baloldalon.) Majd meglátja épen a tisztelt 48-as párt, hogy a választók bizalmának az ára a jövő választásokig mennyire felszökik. Látni akarják már egyszer a Bzavazók, hogy mit kapnak cserében a voturnért, mert a jelszavak többé nem elegendők. A nép kezdi unni az ország függetlenségének folytonos hangoztatását (Zajos ellenmondás és nagy mozgás a szélső haloldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon) azoktól, kik tétlenül nézik, sőt leplezni akarják, hogy a földbirtokos, az ipaKtrVH. NAPLÓ, 1884—87. XIV. KÖTET. ros pusztul s a munkás kivándorol a zsidóság előtt. Hiába hirdeti a 48-as párt egyik par excellence épen a választások befolyásolása végett megindított hírlapja, hogy majd Kossuth Lajos fiai hazajönnek diadalra segíteni a függetlenségi zászlót; a zsidó kérdés elől ilyen biztatásokkal kitérni nem lehet. A nemzet állásfoglalást vár és fog követelni a választásoknál önöktől a mindennél égetőbb zsidókérdésben is. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mindennél ?) Ellenfeleink közül azok, kik a zsidóság növekedésének aggasztó voltát belátják, magukat és bennünket azzal szoktak visszariasztani, hogy agitatiónknak békés vége nem lesz s a felizgatott szenvedély kitörésre vezet. Hát ez, t. ház, merem állítani inkább függ az Önök, mint a mi magunktartásától. Mi a közvéleményt arra készítjük elő, hogy törvényes úton vonassanak meg a zsidóktól mindazon jogok, melyek az ő kezükön, a vérükben rejlő élelmesség és összetartásnál fogva monopóliummá válnak; mi alkotmányos úton keresünk olyatén megoldást, a mely nemzetünk fenmaradását a maga Önállóságában, eredetiségében lehetővé teszi. Ha nem fog sikerülni, akkor a válságos kitörés ugy is csak idő kérdése. Mihelyt egyszer két faj között, a melyek szokásaik, traditioik, erkölcseikhez is a mennyire csak lehet, különböznek egymástól, felszínre kerül a hatalmi kérdés, az a kérdés, hogy melyikünk az ur, ott a kitöréshez nem kell már ok többé, csak alkalom. Tudjuk, mélyen érezzük azt mi is, hogy az erőszakos megoldás igen kegyetlen lenne s mind a két félre romlásthozó. De ha bizonyosak volnánk abban — mit nem hiszek — hogy ezt a nagy válságot, ha hallgatunk, ha leplezzük a zsidóságot, el fogjuk kerülhetni, még akkor sem tehetnénk azt, hogy tétlenül, panaszkodva nézzünk eléje a teljes nemzeti elzsidósodás, alassú, de bizonyos megsemmisülésnek. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal egyes helyein.) Azt mondják, hogy mi zsidóüldözést szítunk. Én pedig azt mondom, hogy önök, kik a törvényes megoldást kerülik, egyenesen előkészítik azt. A felelősség súlya legalább is egyenlően fog megoszlani közöttünk. Azt hirdetni különben, hogy a zsidóellenes áramlat, a vagyon, a tulajdon szentségét megtámadó anarchismusnak rejti csiráját, vagy a mi tisztán védelmi küzdelmünk urgyülöletet olthat az alsóbb néposztály lelkébe, ámítás vagy kicsinyes rémítgetése másoknak s önmagunknak. Ha fajirtó belháborára gyúl valaha a szenvedély, ebben az országban, az, t. túloldal, nem a tulajdon s az uri osztály ellen fog dűlni s nem az antisemiták csinálják. Hanem csinálják igenis azok, 53