Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

J70 304> ^s^gos ülés január 22. 1887. ják birálni a kormány működését részrehajlatlanul s kik politikailag elég érettek, (Nagy derültség és zaja szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) hogy megtudják ítélni, hogy azt az ígéretet, a melyet a Tisza kormány tesz, ezen kormány meg is fogja tartani. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A t. ellenzék mindig haragszik, lármáz és nyugtalankodik a házban, ha mi nyugodtan megmondjuk és őszintén bevalljuk az igazat. (Nagy zaj és derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, csak az szokott fenhangon beszélni, a ki haragszik. (Nagy zaj.) Thaly Kálmán: Mi nem haragszunk, csak nevetünk. (Ugy van! szélső balfelöl.) Dégen Gusztáv: Én pedig, t. ház, sem nem haragszom, sem nem nevetek. Rendszerint, aki haragszik, annak nincs igaza. Nagy zaj szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) A nemzet, t. ház, bizalommal nézhet a jövő elé, mert a midőn ezen költségvetés kerekszámban 350 millió forinttal kívánja az államháztartás kiadásait fedezni, ez oly összeg, melyet ha a nemzet megszavaz a kormánynak, a kormány nem lesz kénytelen azon irány okban, amelyekben a nemzet megkezdte fejlődését, nagyobb mérvű megtakarításokat eszközölni, oly öszeg, a melyet ha a kormány bölcs takarékossággal kiadni fog, a nemzet érdekének meg is fog felelni, a nemzet minden irányban fejlődni fog. Ismételten mondom és kérem a t. ellenzéket, ne méltóztassanak a kormány mííködésének sikerét egyes évek szerint megítélni. Hiszen a mostani költségvetés olyan, a mely mellett, ha a kormány annak keretén belül fog maradni, az államélet minden irányában haladni fog, mint eddig és az állam czélját — missiónknak mi megfelelvén — el is fogja érni. Az államéletet, t. ház, ne bírálgassuk hosszabb életperiodusa után. Anglia, Belgium és Németország felvirágzását nem egy-két, nem is tiz-husz évi költségvetés eredményéül tekintik. Méltóztassanak azok, kik a túloldalon vannak, figyelembe venni, hogy minket nem csupán a theoria, de a praxis is tanít. Méltóztassanak Zachariát, Dahlmant, Bluntschlit nemcsak olvasni, de tanulmányozni és megfogják tanulni azt, hogy az államéletet eontinuitásban kell figyelembe venni s következetesen s hogy az uralkodó kormánynak eljárását is ezen continuitásban megbírálni. Én tehát nemcsak mint képviselő, hanem mint magyar és adófizető polgár is meg vagyok nyugtatva aziránt, t. ház, hogy ennek a kormánynak, a mely minket bölcsen vezérel, mely az állam érdekét szivén hordozza, melynek kormányelnöke Tisza Kálmán ministerelnök ur, ki semmi egyebet, mint Magyarország boldogítását tartja szivén, én részemről és úgy hiszem Magyarország népességének nagy többsége én velem fog szavazni. Azért én a költségvetést általa | nosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Mocsáry Lajos: Azelőttem szóiolt t.képviselő úr azon éles támadásaira, a melyeket ellenünk intézett, megkapta az együttes feleletet t. elvtársaim részéről. Másnemű válaszszal ily támadás ellenében élni különben sem tartanám helyesnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt előre bocsátva, a mi most a szőnyegen levő tárgyat illeti: én olyannak látom a helyzetet, a melybe a pénzügyek tekintetében jutottunk, hogy azon más, mint rendkívüli eszközökkel segíteni egyáltalában nem lehet. (Halljuk!) Constatálva van — és ez lesz a folyamatban levő nagyfontosságú vitának kétségtelen eredménye (Halljuk!) — hogy a kormány egyáltalában nem tud semmivel sem előállani, a mi a helyzet kívánalmainak megfelelne. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondják, hogy a kormánynak azon Tagja, kit eddig pénzügy ministernek tiszteltünk.tud valamit még a conversión kívül is — a melynek értéke a vita folyamában már meglehetősen devalválva lett, — azonban a t. kormány nem engedi a sais-i képről a leplet lerántani; valószínűleg valami borzalmas rútság rejlik alatta. A mit a protoiuinbter részint a pénzügyi bizottságban, részint itt a házban is előadott, az a helyzethez képest valósággal semmi és igy ezen vitának alig van actualis értéke, mert hiszen szó sincs a helyzet megjavítására alkalmas eszközökről, az elodázás, a húzás-lmlasztás, tovább nyavalygás az egyedüli, a, mit várhatunk. Az adók befolynak, mint Prileszky Tádé kép. viselő úr monda; executiók úgyszólván nincsenek. Erre azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt részemről annak tulajdonítom, hogy az adóbehajtás oly tökélyre van már vive, hogy a szegény adózó nép sokkal tanácsosabbnak véli az adó megfizethetése végett maga adni oda utolsó malaczát, semhogy bevárja az esecutio folytán csekély vagyonának elfecsérlését. Az adó tehát befolyik; bankárok is akadnak, a kik jövedelmes üzletnek találják azt, hogy a magyar államnak pénzt szerezzenek és igy folytathatjuk még egy ideig a mostani állapotot, húzhatjuk a dolgot napról-napra, mától holnapra, oly ministerek vezetése alatt, a kik már ezen politikába tökéletesen beleélték magukat és úgy látszik, hogy ezenkívül valami mélyre ható intézkedésekre, nem mondom, hogy képességgel, de fogékonysággal egyáltalában bírni nem látszanak. De mégis van valami, t. ház, a mit mint eredménj^t lehet ez alkalommal elérni és ez az, hogy jöjjünk már egyszer tsztába az iránt, hogy mi az, a mi bennünket e helyzetbe hozott? Ideje van, hogy számoljunk le eddigi pénzügyi politikánkkal ; és én, midőn arról van szó, hogy minek, vagy kinek kell tulaj donítani azt a nemcsak komoly,