Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

304. orízágos ülés jaiiáa- 22. 18&7. 167 méltósággal tölti be és nézetét is mint ellenzék | méltósággal fejezi ki. Tegnap volt alkalmam e háznak ellenzéki padjairól oly hangot, oly kifejezéseket hallani, a melyeket ismételni a ház méltóságára tekintettel nem akarok, de azt hiszem, mindenki érzi, hogy azon kifejezések, melyekkel az ellenzék e háznak többségét illette, a parlamenti illem határait egy kissé átlépték, (ügy van! jóbhfelöl.) Ugron Gábort, képviselőtársunk, (Halljuk!) , a kit különben személyileg igen tisztelek, talán maga sem akarta e ház többségét olyan sérelmekkel illetni, talán maga sem kelt fel azzal a szándékkal, hogy minket az á'lJatseregletek sorába iktasson (Derültség) és talán csak beszéde hevében sikamlott meg a nyelve. De azért mondom, én, a ki a parlamenti életet szeretem és tudom, hogy az alkotmányosság az egyedüli uralkodási mód, a parlamenti élet az eszköz, a melylyel egy nemzet országát megszilárdíthatja. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni, miszerint felszólalásomnak czélja, hogy ezen költségvetést, melyet a pénzügyi bizottság előterjesztett, elfogadom, csak óhajtom szavazatomat indokolni. Á pénzügyi bizottság, valamint a t. kormány egy oly enuníiatióval lép a ház elé, a mely mindenkit a ki e haza erősítését anyagi, szellemi és erkölcsi előmozdítását szivén viseli, kielégít, a mely abban áll, hogy ő őszintén felmutatja azon pénzösszeget, a melyet kellő módon felhasználva az államháztartás szükségleteit teljesen fedezni fogja. En az őszinteséget nemcsak a család és a társadalomban szeretem, hanem az államkormány őszinteségének is nagy tisztelője vagyok. Mi tagadás benne, a lefolyt években a t. kormány és a pénzügyi bizottságok is azon nézeten voltak, hogy ők az államháztartás szükségleteit a költségvetésben általuk eiuimerált összeggel kellőképen fedezni fogják tudni. Azonban mindenki tudja és azt hiszem, hogy mi államférfiúi szempontból indulunk ki, midőn a buclget tárgyalásnál egymással tárgyalunk és a pénzügyi bizottsággal szemben állunk. Tudjuk és ismerjük azt, hogy a családi, municipalis és állami élet között létezik különbség s e különbség főpontja abban áll, hogy az államélet fentartására, melyben az álíamczél rejlik, nem szabad a kormánynak mulasztásokat elkövetni, habár ezek érzékeny pénzügyi áldozatokkal is kapcsolatban állnak, a mely mulasztás pénzügyi áldozatoktól feltételeztetik. Midőn a kormány most az 1887-iki költségvetéssel a nemzet elé áll és mondja, hogy ő kerekszámban beszélve, 350 millióval képes az államczélt megvalósítani, visszapillantott a kormány akkor a multakra és saját tapasztalataira,, a mely tapasztalatokból merítette azt a meggyőződést, hogy ő ezen Összegen alól az államháztartás szűk-. | ségleteit kellőképen fedezni nem képes. Ne gondolja a t. ellenzék azt, hogy a t. kormány vonakodott volna kevesebb követeléssel a ház elé lépni, hogy ha azt a kül- és belügyi viszonyok mégengedték volna. Hiszen a mi államháztartásunk a mi akaratunktól független körülményektől van kényszerhelyzetbén. Hiszen a hadügyi költségvetés leszállítása ma annyi volna, mint Magyarországot és Magyarországgal együtt az egész birodalmat létezésében hatalmi nagyságában kérdésessé tenni. Engem a kormány nagyon megnyugtatott azzal a nyilatkozattal, hogy ő a nevezett összeggel az államháztartás szükségletéit fedezni fogja, elé különösen ama Ígéretével, hogy ő az egyenes adók felemeléséhez nyalni nem fog. Ebben találom én a megnyugtatást és megmondom miért. En az egyenes adóknak és nevezetesen azon adót, mely Magyarország népességének legnagyobb részét nagyon érinti; értem a telek-, a föladadót, oly magasnak tartom ma és pedig az ország egy némely, nevezetesen pedig a túlnépes megyékben, hogy azokban az adó felemelését én legalább nem képzelhetem és örülök azon, hogy a kormány engem megnyugtató ígérettel lépett elő. Madarász József: Nem lépett az! Dégen Gusztáv: Igenis nagyon kielégített és megnyugtatott, minekutána a kormány a jelenlegi viszon)"okra való tekintettel, a közeli jövőre is mondta, hogy ő nem fogja felemelni . . . Madarász József: Egyelőre! Dégen Gusztáv: a legközelebb jövőre is, mert e nyilatkozattal szemben én őszintén megvallom, hogy ha a kormány nekünk ezt az Ígéretet nem teszi, hogy én a költségvetést meg nem szavazhattam volna, tudván azt, hogy azok, a kik telekadóval terhelve vannak, nemcsak a mindennapit calculálják, hanem azt a tőkét és annak kamatját is, a melylyel ők földművelési üzemeiket gyakorolják. így tehát az az adó, a mely az országban a legbiztosabb, az az adó, a mely az országban a legnagyobb, az az adó, a melylyel mi a kis földmives népet terheljük, ez az adó legyen állandó és erre nézve ne legyen nekünk kilátásunk, hogy ez emeltetni fog. A t. ellenzéknek egynémely szónokai itt e házban mint népszónokok szólaltak fel. Én, t. ellenzék, igenis átlátom azt, hogy önök szempontjából a költségvetést megtámadni helyes; de é megtámadásnál használják fel a helyes eszközöket is és ne támadják meg a, költségvetést akként, hogy megtámadásuk izgalom legyen az álladalomban, hogy ez a népet a közcsend és a rend ellen zúdítsa fel. Hiszen oly hangon beszél egynéhány képviselője az ellenzéknek a túloldalon, hogy ezt más

; körülmények között a csend és : a rendűek felháborításául kellene venni; akkor, midőn á túl-' oldalról egyenesen a tőkebirtokosakat, -á pénz-'