Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-303
158 , 303 > országos iilás jannár 21. 1887. zsidóság érthető anyagi okokból lemondott e törvényczikkely érvényesítéséről. De nem mondott le a nép, mely meg fogja egykor unni a kizsákmányolást és kiszipolyozást és majd tart oly jubileumot, hogy valamint a XVIII. század végén egy Bourbont nyakaztak le, íäzonképen a XlX-et a Eothschildok felakasztása fogja befejezni. (Mozgás.) Elnök: (Bálijuk! Halljuk!) Méltóztassék meggondolni, képviselő ur, hogy a parlamentben nem szokás ilyesmit mondani. (Helyeslés.) Szemnecz Emil: Ép e rendreutasítás akadályozott meg annak felemlítésében, hogy ezt nem én mondom, hanem egy jeles francziairó, Drumont, idézni pedig mindenkinek szabad. Elnök: Erre nézve ki kell jelentenem, hogy idézni igenis szabad, de a ki a parlamentben vale mit idéz, »z azt magáévá teszi és azért a felelősség őt terheli. (Ugy van!) Hiszen, ha bármit lehetne idézni a képviselői immunitás örve alatt, ilyenképen mindent el lehetne a parlamentben mondani, csak idézni kellene. (Élénk helyeslés.) Itt tehát tisztán a képviselő individuális felelőssége alá tartozik minden, a mit felhoz. Minthogy pedig az, a mit mond ni méltóztatott, akár idézte, akár nem, nem helyeselhető, kénytelen voltam a képviselő ur szavaira észrevételemet megtenni. (Élénk helyeslés.) Szemnecz Emil I Elfogadom e rendreutasítást s szavaimért a felelősséget elvállalom. Megvagyok győződve róla, hogy ha a parlamentben nem is, ott künn a nép között igen sokan igazat fognak nekem adni. Hiszen a dolgok természetes következménye ez, mert minél inkább halmozódik össze a vagyon és tőke egy kézben, annál inkább fog a proletariátus szaporodni és a zsidóság millióival a tömeg milliói fog-nak szemben állani. (Igás! Ugy van! a bal és szélsőbal némely padjain.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok szerint velem polemizálni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Szemnecz Emil: Ezeket voltam bátor a határozati javaslat támogatására felhozni. Ismételten hivatkozva arra, hogy mi e határozati java latunkkal is az adómentességnek, a kiváltságnak, mondjuk a zsidókiváltságnak megszüntetését czélozzuk, hivatkozunk arra, hogy valamiként a börzeadónál, ugy jelenleg is határozati javaslatunk igazságos voltát senki kétségbe nem vonhatja és midőn hivatkozunk arra, hogy a dolgok természetes fejleménye az, hogy a földbirtok adójának óriási felszaporodásával a tőke adómentessége fenn nem tartható : ajánlom határozati javaslatunkat En a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, ellenben hozzájárulok Andreánszky igen t. képviselő ur által beadott határozati javaslathoz. (Helyeslés a bah és szélső baloldal egyes padjain ) Petrich Ferencz: T. ház! A figyelem már annyira ki van merülve, hogy kérem a t. házat, méltóztassék az ülés folytatását holnapra halasztani. (Felkiáltásoka jobboldalon: Még csak félkettőre! Halljuk! Halljuk!) T. ház! Most állami költségelőirányzatunk általános vitatásánál, midőn újabbi önrendelkezési hatáskörünk már 20 befejezett évi számadását tanulmányozva s azokat a jelen tárgyalás alatt levő költségelőirányzattal összehasonlítva látjuk a rendszeresen felszaporodott terheket s abból kifolyólag most a már elmerüléssel fenyegető sülyedést, lehetetlen, hogy minden gondolkozó állampolgárnak ne az legyen első kérdése, hogy vájjon mi lesz az ily kétségbeejtő meggondolatlan gazdálkodásnak a vége? Ki, vagy mi idézte elő ezen már veszedelmessé vált hanyatlást? s vájjon lehet-e még s mi módon a létező bajokon s közügyeink kétségbeejtő helyzetén segíteni? (Halljuk!) Hisz ott, a hol az erőmerítéshez, a megizmosodáshoz, sőt a boldogság megteremtéséhez minden kellék megvan — legyen az bármiféle vállalat vagy intézmény — ha az daezára a kedvező körülményeknek, hivatott haladás helyett folytonosan hanyatlik, ott a természetes józan ész felfogása szerint a hanyatlás okait lehetetlen másban keresni, mint hogy azon intézmény kormányzata vagy rossz alapon téves irányba vezettetett, vagy ha a kormányzati rendszer jó volt, akkor a hanyatlás oka egyedül csak a kormányzatot vezető egyének vak korlátoltságában, tehetetlenségében vagy vétkes könnyelműségében és megbizhatlanságában kereshető. Hazánk, Magyarország ugy földrajzi fekvésével, mint gazdag termő talajánál — de józan, szorgalmas, sőt elismert vitézsége mellett is — türelmes és könnyen kormányozható népével, a boldogsághoz megkívántató kellékekkel megáldott országok közé tartozik s már az ős alkotó természet megáldotta mindennel, a mi egy nemzet jólétéhez szükséges, sőt két évtized óta, mióta újabbi önkormányzati jogainkat gyakoroljuk, még a sors is megáldott bennünket a nemzetek életére rendesen áldást hozó békés viszonyokkal s mégis ki merné azt állítani, hogy e békés két évtized alatt s így rendes viszonyok között nemzeti jogainkat s igy erőnket, közkormányzatunk utján, bármely irányban kielégítőleg képesek lettünk volna kifejleszteni vagy megerősíteni? ki ne érezné közkormányzatunkban azon elszomorító és lealázó helyzetet, hogy közügyeinkben semmit, a mi a nemzet érdekeire előnyös vagy szükséges, ha azok idegen érdekekkel csak színleg is ellentétben állanak, érvényesíteni képesek nem vagyunk; sőt ellenkezőleg, ez a boldogsághoz minden kellékkel elhalmazott ország csakideíren érdekek kielégítésének szolgál tárházául. (Ugy van! a szélső I baloldalon.)
