Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-303
303. országos ülés január 21. 1887. 159 A régi magyar nemzeti önérzet, a nemzet hazafias irányadó középosztályával együtt, részint kipusztult, részint elkorcsosodott s létező foszlányainak hazafiság helyett a konczlesés, a kegyhajhászat s a protectoratus keresése lett napi kenyerévé! A helyébe, alakult újabb ivadéknál egy bizonyos neme az élelmességből kinőtt kapzsi önzésnek, a minden áron való vagyonszerzésnek lépett a hazafiság helyébe; szédelgésnek erkölcstelen uralma mételyezte meg a közszellemet, (Igás! a szélső baloldalon.) mely a nemesebb fogalmakból, az odaadó önzetlen áldozatkészségből, ha kell, az önfeláldozásból, a hazafiságból s az igazi puritán becsületességből csak gúnyt űz. A vagyon, sőt a hatalom is méltatlan, sőt részben veszedelmes kezekben összpontosult s mindezen kinövések megteremtették már keserű gyümölcsöket, az általános visszaesést, az erkölcstelenséget és nyomorúságot? (Ugy van! a szélső baloldalon.) S vájjon ily békés, rendes viszonyok között s boldogságra hivatott körülmények mellett ki, vagy mi hát az oka hazai közügyeink, sőt általános nemzeti érdekeink sülyedésének? Erre az előbbi hasonlatot levonva, kétséglie vonhatatlan válasz csak az lehet, hogy vagy az alaprendszer rossz, mely feláldozza hazánk legéletbevágóbb érdekeit és a közkormányzatot vezető egyének kezeit is leköti; vagy ha az alaprendszer, ez a közöstígyes helyzet — mint önök a túloldalon önmagokat elítélve állítják — akkor visszaesésünk oka másban nem kereshető, mint a kormánytagjainak s az azt támogató többségnek saját tehetetlenségében és megbízhat! änságában. Nincs szándékom, t. ház, az elmúlt tévedések és hibák tömkelegébe bocsátkozni, azokat részletezni. Előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen nagy tehetséggel, oly részletesen kifejtették ezeket, hogy vajmi kevés az, a mit hozzá lehetne adni. De, t. ház, hanyatlásunk okait kutatva, sajátságos lélektani tapasztalatokhoz jutunk; mert önök a túloldalon, kik a helyzet megteremtői és urai, a kik belátják már valahára a bajokat és elismerik a helyzet komolyságát, mégis azt állítják most, hogy nem a helyzetben van a hiba. Az az egyezmény, a melynek alapján mozgunk, a 67-es kiegyezés önöknek jó és önök azt mondják, hogy csak ezen az alapon van hazánk jövője biztosítva. Megszavaznak még most is mindent annak biztosítására, erősítésére; megszavazzák és megszavazták eddig mindenkor, megszavazták az újabb 10 évi közös köteléket is és keresik a hibát, hanyatlásunk okait mindenütt, még itt az ellenzék soraiban és tetteiben is csak ott nem, hol az tulajdonképen van: önmagukban, az önök által megte. remtett rendszerben és önmaguk tetteiben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem ugy beszélnek már ott künn, ott már belátják a helyzet tarthatatlanságát, belátja hazánk óriási többsége, hogy ha helyzetünket meg nem változtatjuk, előbb-utóbb pusztulnunk kell; tudják már, hogy a nemzet csak önrendelkezési jogával és függetlenségével tarthatja fen magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy van még hazánk kebelében egy töredék, a mely önökkel egy bizon) r os határon belül együtt halad és 'szívósan ragaszkodik az addig általok támogatott kiegyezéshez; meggyőződésűk, hogy az alap: a 67-iki kiegyezés, nem épen rossz, azon még lehetne a haza érdekeit megvédeni, fejleszteni, de már ez a párt is megtagadta önöktől a bizalmat. Azt állítják, hogy az összes többségben nem találkozik olyan isteni tehetségű ember, a ki a helyzet színvonalára felemelkedve, ezen a 67-iki alapon képes legyen a haza érdekeit érvényesíteni és megmenteni. Hisz az sajátságos, ugyanazon többség önökkel együtt — s nem tagadom — hazánk óriási többsége, midőn ezelőtt 12 évvel örömriadalommal, mintegy hozsannával kiáltott fel, hogy meg van a megváltó messiás, elvettük az ellenzéktől, Tisza Kálmán fog bennünket az ígéret földére vezetni. És vájj un mi történt azon örömriadalom után, mit tudnak önök felmutatni a megjubilált köpenyforgatás 12 éve után ? Megmondom én. Azon szerencsétlen nagyzó, pazar és mégis tehetetlen gazdálkodással megteremtették önök az ezerötszáz millió államadósságot és a megöröködött deficitet, megteremtették a nyomorúságot és az általános erkölcsi lazulást s a végrehajtók folytonos dobpergését. A nemzet nagy többsége kiábrándult és nem fog önök után menni, mert nem akarnak ugy járni, mint a zsidók, a kik századokon addig várták az igazi Messiást és addig keresték egy tágabb hazában idegen földön az igéret földére való bevezetést, mig végre tehetetlenségükben a világ minden részében szétszóródtak. A zsidókkal való hasonlatból eszembe jut egy másik hasonlat — és én attól félek — hogy azok a zsidók, a kik a világ minden részében szét vannak szórva, ilyen rendszer mellett mint önök szövetségesei, előbb utóbb itt nálunk hazát találva és velünk teljesen helyzetet fognak cserélni és általuk a hazának lakosai nemcsak hazátlan, de vagyontalan és hazátlan földönfutókká lesznek. Hisz nyomorult féreg, a szú, mikor az erős tölgy törzsébe észrevétlenül beveszi magát, a mely lombjaival védi minden veszélytől, de szaporaságával s túlszivósságánál fogva addig fogyasztja, szivja, addig őrli az erős tölgy törzsét, a mig a törzs a maga tehetetlenségénél fogva összerogyik. Én nem óhajtom, hogy ez beteljesedjék, de hanem változtatjuk meg a rendszert, el fogják mondhatni túl önök .és Tisza Kálmán ministerelnök
