Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

303, ©rsíágos ülés jsnám 21.1887. 153 lakoznak azokhoz, kiknek nincs eszméjük, elvük, mely körül sorakoznának. És ép azért, mert ürességet kell takarni, oly czégért tesznek ki, melyet ugy hívnak: szabadelvüség! Melyek azon elvek, melyeket „szabad"-nak nevezünk: azt nem tudja senki. Az önök liberalismusa inkább libe­ralitás! (Élénk tetszés a szélső balon.) Természetes, hogy a kormány, melynek czélja minden áron kormányon maradni, mely a hatalmat semminemű megaláztatás után sem adja ki kezéből, hanem használja és felhasználja, nem iparkodott elvi és eszmei magaslatra emelkedni. Mert az ilyen államférfiunak nem lehetne meg­görbülve járnia és igen könnyen beleütné fejét a bécsi előszoba-ajtók szemöídökfájába. Ott az az államférfi a legkedvesebb, ki semmi kötelezettséget nem vállalt, mert az mindent megtehet; Bécsnek pedig ilyenek kellenek. Á ministeriumnak pedig olyanok kellenek, a kik mindenre képesek, mert semmire sincsenek kötelezve. (Élénk tetszés a szélső balon.) Egy nemzet, mely nem bir vezető eszmékkel, lelkesedéssel követte azon nézetet, kénytelen arra, hogy apró szenvedélyeknek adja oda magát: az önzésnek, haszonlesésnek adja oda. magát. A jobb emberi tulajdonságot, ha magasabb czél nem áll előtte, igen könnyen legyőzi az önzés, igazán olyan ez, mint a malom forgó köve, hogy ha búza van rá öntve, lisztté őrli, hogy az az emberi nemre használhatóvá váljék, ha pedig üresen forog, egy­mást koptatja és rombolja minden haszon nélkül. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tekintjük, hogy az államban miként lehet sikert elérni, arról győződünk meg, hogy nem szakképzettség, nem jellem az, a mivel az állami életben sikert lehet elérni. Hiszen ha valaki szak­képzett, az ő végzettségével szemben örökké ott állhat egy másik képzettség, melyre hivatkoztak, hogy végzett földesúr. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha chsraetere, ha szilárdsága volt, ezekből mindig le kellett alkudni a bizonyos per­centet, mert az embert nem arról ítélik meg: milyen nyakas, milyen makacs, hanem hogy meny­nyire engedelmes s mennyire engedi magát fel­használtatni és mennyire képes mindent elkövetni azon párt szolgálatában, melyre felesküdött. (Zajos helyeslés a bál- és a szélső baloldalon.) Ezért történik, hogy még magas állásokat is igen desperaíus existentiáknak adnak ugy, hogy akár hányszormeg­törtéiit és megtörténik, hogy ha képzett, vagyonnal s némi characterrel bíró ember keresett pályát magának az állami életben, azt mondották neki: barátom maga várjon, mert még van miből várnia ; vannak tönkrementek, ezeket kell előbb kielégí­teni, ugy, hogy azon ember méltán igy kiálthat fel: oh ti boldog tönkrementek! Ezer és ezerféle az állás, mely megsemmisültek, vagy megsemmisü­KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. | lésnek indultakkal van betöltve. S aztán még fel­I kiáltanak, hogy a társadalom iszapot hord ma­gában. E kemény, de méltatlan szemrehányás önöket illeti, mert önök okozták azt, hogy a tár­sadalom megromlott, a munkásság elvesztette ingerét és ha valahol, itt áll azon geológiai igazság, hogy legtöbb iszapot hord magában a Tisza. (Zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) A közoktatási minister ur megtette nevelési rendszerünkben azon változtatásokat melyek szük­ségesek arra, hogy a magyar nemzet gyöngeségei már az iskolában kiirtassanak, de vájjon meg­felelt-e a kormány, hogy az államéletben a magyar nemzet gyöngeségei sújtassanak? Nem. Ellen­kezőleg épen e gyengeségeket használta fel a maga érdekében. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Fényűzés, czím, rangkórság, ünnepély sze­retet ! Mit tettek önök a czím, rangkórság kiir­tására? Önök osztják a rangot, a czímet. Hiszen önök a nemzetnek majdnem minden functionariusát a hiúság mezébe, uniformisba bujtatják! És hogy a dinom-dánomnak vége hossza ne legyen: a ministerelnök ur után minden hiu bolond siet magának jubileumi ünnepet rendeztetni. (Zajos derültség a szélső bah 1 dalon. Nyugtalanság a jobb­oldalon.) Vájjon azon sok nagyzás, hiúság és a sok tönkrement existentia nincs-e szoros összefüggés­ben egymással? Az egyik pazarol, a másik tönkre teszi magát, mert nagyságos czíinéhez akar méltó lenni. (Igás! Ugy van! a szélső balold álon.) Azoknak a fényűzése, a melyet rangjuk és állásuknál fogva mint a Lipót-rend vagy a vas­koronarend lovagjai, kötelességüknek ismernek, nem viszi-e magával a vidék egész társadalmát olyan fényűzésbe és költekezésbe, a mely a tár­sadalomra nézve tökéletesen felesleges és kár^ tékony. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Álljanak elő azután önök, (Halljuk !Halljuk!) a kik a hiúság és a nagyravágyás ördögeit szét­bocsátották az országban s azután ostorozzák a társadalmat, hogy az a bűnös és nem azok a bű­nösük, a kik czímért, rangért, keresztért vásárolták meg maguknak a támogatást. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőba 1 oldalon.) Hát, t. ház, én csak arról győződöm meg, hogy az az üresség az elvekben és eszmékben és az a meddőség az irányzatban, ez a tétovázás és inga­dozás nem egyéb, mint egy tiszta politikai nihiliz­mus, (Mozgás jobbfelől) mely csak a nihilistáknak válik előnyére és csak azoknak támogatására méltó s azokra is kezd számítani. (Derültség jobbfelől.) Mert nemcsak az a nihilista, t. ház, a kinek ninc Í semmije és azért mindent semmivé akar tenni; hanem az is nihilista, kinek az állam és a társada­,« t ». 20

Next

/
Thumbnails
Contents