Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

152 303. országos Més január 21. 1387 mind kisebb függősébejöjjön s vájjon a kormány e téren a nemzet jogait szaporította-e? Nem azt tartotta államférfiúi feladatának, hogy e jogok Bzaporittassanak, hanem a nemzet meglevő jogait is csak arra használta fel, hogy azok feláldozása által fennállását a vörös székekben biztosítsa. Hiszen most a megromlott anyagi helyzet s rossz állami költségvetés közepette ki tagadhatja azt, hogy Magyarország Anstriával szemben sokkal gyengébb, mint volt 10 évvel ezelőtt és ki tagadhatja azt, hogy az anyagilag tönkrejutott Magyarország nemcsak pénzügyeiben és anyagi életében fogja a veszteségeket viselni, hanem önöknek botlása és rossz kormányzása miatt, ha nem tudják az állami ügyeket rendezni, az állami önállóságnak elkobzásával is kell, hogy megfizesse; (Igaz! TJgy van! a szélső halon) mert legyünk meggyőződve, t. ház, arról, hogy mihelyt a magyar alkotmányosság eredmények helyett csak felsüléseket fog felmutatni, akkor azon reactiónak szolgáltatták ki Magyarországot, mely 1867-ben félrevonult, de mely ma is áll és hatalmas voltát bebizonyította, mikor a ministerelnök urat a múlt nyáron vezeklő utakra kényszerítette. (Igaz ! TJgy van! a szélső halon.) Szükség volt és van mindig, hogy a nemzeti munka, melynek a költségvetés csak elszámolása s az állami tevékenység háborítatlanul és nyugodtan, bizonyos biztonságban folyjon. Ezen nyugodtságot és biztonságot nemcsak azáltal szerezhetjük meg, hogy belső orvtámadások és belső ellenségek ellen megvédelmezzük, de avval is, hogy ha az államnak és az államban élő társadalomnak meg van a külfölddel szemben is a biztonsága. Ezen nemzet nagy áldozatokat hozott a hadseregért, mert mindig azt mondták, hogy csak nagy és erős hadsereggel biró szövetségest becsülik meg és azt hirdették folyton, hogy nem szabad a közös hadseregnek egységét megtörni, mert ha azon egységet megbontjuk, az szövetségeseinkben harcz- és védképességünkkel szemben kételyeket fog felébreszteni. S mi nem, de önök lelkiismeretüket ezen argumentumokkal altatták el, mikor a közös hadsereg molochjának meghozták a roppant áldozatokat és az anyagiakon kivül még azon előnyt is, a mit egy nemzeti hadsereg egy«áílíiin belső consolidálás ara, a nemzeti jelleg fentartására adhat áldozatul. És mit értek elvele? Azt, hogy a 12-ik órában megtudtuk, hogy Austria és Magyarország szövetséges nélkül áll, (TJgy van! a szélső haloldalon) vagy legalább is a szövetség —(Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag rázza fejét)mert a ministerelnök rázza fejét, — oly határokra van vonva, mely határok közt Magyarországra nézve csak csekélyértékíí:Mindig tudtuk és önök is hirdették, sőt 1867-ben gr. Andrássy Gyula azzal indokolta a kiegyezés elfogadását, hogy a keleti kérdés megoldásánál Magyarország nem állhat egyedül Oroszország hatalmával szemben. S most midőn, a keleti kérdés legforrongóbban van felszínen s midőn az az érdek, hogy Oroszországot előnyomulásában meg kell állítani, épen a politikai actualitás jellegével bir, akkor meggyőződünk arról, hogy mi nyugaton és mindenütt,. hol két nagy hatalom egyszerre megtámadhat bennünket, biriink ugyan szövetségesekkel, de ha egy nagyhatalom : az orosz megtámad, nem birunk szövetségessel és saját erőnkre vagyunk hagyatva. Akkor, t. ház, méltán elmondhatom, hogy ez irányban is a kormány politikája nemcsak a nemzet várakozásait nem elégítette ki, hanem felsüléshez vezetett. (Ugy van! Ugy van! a szélső halon.) Hisz könnyű Németországnak, mert Németország szomszédságában nincsenek államok, melyek könynyen elfoglalhatok és melyekben idegen állam hatalma már némi támaszpontokat találhatott volna; de a mi szomszédságunkban olyan államok vannak, a melyeknek elfoglalása egyenlő a mi megtámadtatásunkkal. Magyarországot sokkal inkább veszélyeztetve lőíom, ha az oroszok Romániát vagy Bulgáriát, mint ha Bukovinát vagy Galicziát foglalják el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igen, mert a Kárpátok nyújtanak nekünk biztos védvonalt, de ha Oroszország fogja körülvenni minden oldalról Magyarországot, nem vagyunk képesek a nemzetiségek közé vetett üszköt eloltani s azonkívül e hatalmas ellenséggel megharczolni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az állam politikátlansága, eszme-, elv- és íráirytalansága közéletünk minden terén nem vezethetett egyébhez, mint ily költségvetéshez, mely ma a ház asztalán, mintegy vádlóként fekszik a kormánynyal szemben. Hol vannak kezdettől fogva e kormány bűnei és hibái? Hogy nem volt eszme, elv, érzelem, melyet ne vallottak volna és melyet az államba és társadalomba át tudtak volna vinni. Hiszen most, midőn ez eszme és érzelem hiánya mind meghozta a maga gyümölcseit, midőn azt látjuk, hogy a társadalom, melynek nem volt irány adva, mely közé nem volt eszme és gondolat dobva, hogy azt folytonos tevékenységben felhasználja, az önzést állította fel ezélul, önök a társadalom iránytalanságát arra használják, hogy ha egy eszmét mások vetnek fel, az eszmét azonnal discreditálják, ha egy érzelmet mások keltenek fel, azt nevetségessé teszik, az elveket pedig felesleges lim-lomnak deelarálják; sőt ha valaki, a ki azokat az ellenzéken vallotta, átlép az üresség pártjára és támogatói közé, azonnal jutalmat is kap. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen, hogy vallanának szívesen elveket, midőn azokért csak vértanúságot lehet szenvedni? Kevesen értik az angol költőnek azt a mondását, hogy a vértanúság ^angyala édes testvére a győzelem angyalának. Ők elvesztik hitüket győzelemben és csat-