Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

303. országos tt!és január 21. 1887. 151 Egyetlen magyar katonatiszti akadémia létre­hozására sem volt képes ezen kormány 12 évi kormányzata alatt. (Igaz! Ugy van / a bal- és szélső baloldalon.) Itt van Magyarországnak ellenállási képes­sége, melyet nemzetünk évszázadokon keresztül önkormányzati institutíóiban szervezett, vájjon kifejezésre jutott-e ezen ellenállási képesség a mi állami institutióinkban? Meghozza az országgyűlés a törvényeket, a ministerek rendeleteket adnak ki, van-e valaki, ki azok végrehajtását ellenőrzi? Most az állam szervezetéből minden ellenállás, mint rebellis ki van törülve, meg van semmisítve, az ellenőrzés pedig minimumra van reducálva, hogy a kormány annál szabadabb kézzel dolgoz­hassék. (Igaz! l'gy van! a szélső baloldalon.) Vájjon az a férfiasság, mely a magyar nem­zetnek jellemvonását képezi, jellemvonása-e a mi politikánknak ? Az az őszinte nyíltság, mely min­den magyar embert jellemez s a mit az idegenek is elismertek rólunk, a mi politikánk jellem­vonásává tétetett-e ? Épen az ellenkező történt: alakoskodás, rejtegetés, (Ugy van! a szélső bal­oldalon) ámítás és képmutatás, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) férfiasság helyett szolgaiság az, a mi a magyar állam politikájának homlokára van felírva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kormánynak feladata lett volna Magyar­országot bcnsőleg consolidálni, hogy annál erősebb legyen idebenn és erős levén Lenn, erős legyen ugy a Lajtántúllal, mint a külfölddel szemben. Es milyen a mi benső eonsolidtaiónk ? Semmi. Pedig egy kormány férfiú 12 évi vezetése alatt elégséges idő lett volna arra, hogy consolidált viszonyok teremtessenek. Mit tapasztalunk ? Azt, hogy a rendes folyó ügyeken kívül, az állami köz­igazgatás bármely terén, mint például töltések készítésénél, vizszabályozásnál vagy más egyéb teendőknél, árviz vag5 r más szerencsétlenség alkal­mával a kormány azonnal beismeri, hogy az administratio nem képes feladatait teljesíteni és kormánybiztosok után kell nyúlni és ezeket kell kiküldeni, akár töltéseket kell csinálni, akár pedig a cholerával szemben kell erélyes rend­szabályokat érvényesíteni. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Oly tényt, mint a csángók le­telepítése, melyet az egész nemzet óhajtott és örömmel fogadott, már nem lehetett a rendes administratio keretére bízni, hanem ide is kor­mánybiztosokat kellett kinevezni. Mit vallanak be önök ezzel? Azt, hogy az önök administratiója képtelen más functiót, mint a folyó ügyek ledará­lását, elvégezni. Vájjon a megpróbáltatás idején is elégségesek lesznek-e a folyó ügyek. (Ugy van! balfelől.) Ez nem mutat, t. ház, consolidált álla­potokra. Hiszen consolidált belső állapotnak csak nem lehet azt nevezni, midőn csak egyetlenegy ténynyel tud dicsekedni, a mely a nemzet osztat­lan elismerésében részesült s ez a magyar állam­vasutak hálózatának megalkotása és már is a kor­mány kebelében, az egyik minisíer, oly rend­szabályokat kezd félig-meddig emlegetni, hogy Magyarország állami vasúti vonalait el kell adni. (Ugy vm! a szélső baloldalon.) Belső sinylődésoek, az anyagi tönkrejutottságnak és a consolidatio teljes hiányának nem lehet erősebb képét a kül­föld elé rajzolni, mint ha bevalljuk azt, hogy az imént létrejött coneeptiót nem vagyunk képesek kezeinkben megtartani, hanem azt fel akarjuk áldozni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Panasz­kodnak, hogy nem lehet rendezettebb belső viszo­nyokat teremteni, mert nem rendelkezik a kormány szakemberekkel, (bgaz! balfelől.) Vájjon egy állam kormányának nem az lett volna-e az első feladata, hogy magának szakembereket képeztessen ki, hogy a tehetséget kifejlessze s azokat egymás közt versenyre bocsássa és a szerint, a mint a tehetségek képesítettségüknek jelét adják, hasz­nálja fel azokat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hi administratio élére a legutóbbi időkben is olyanokat neveztek ki, a kikkel szemben min­denki méltán kérdezhette: hogy jutott hát ez ehhez? (Ballj-ulc! Halljuk!) A ki Magyarország honvédelmére sokat tart és arra súlyt helyez, méltán kérdezheti, hogy Grómon Dezső t. barátom mikor foglalkozott a hazai véderő fejlesztésével, a katonai ügyekkel és mely diadalmas csatája volt, a melyet akként végzett, hogy azért ezt kellett neki jutalmul adni. (Élénk derültség) Kem kéjieztünk szakférfiúikat. És mi a követ­kezménye ennek? Az, hogy ezen előrelátás hiányát a nemzet s az állam drágán fizeti meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az első közgazdasági kiegyezésnél Austria példáján láthatta a kormány, hogy minden hátrányt azért kellett elszenvednünk, mert az osztrákok, kik alkudozó társaink, sokkal több szakképzettséggel, sokkal több előrelátással és belátással tárgyalják az ügyeket, mint azok a Bzakférfiak, kiket Magyarország állított sorom­póba. (Ugy van! szélső balfelől.) Eljött a második közgazdasági kiegyezés ideje. Vájjon a ministerelnök urnak állanak-e rendelkezésére tiz év múlva képzett szakerők ? Állanak-e oly szakerők rendelkezésére, kik az osztrák szakférfiakkal szemben felvehetik a kez­tyüt és a félrevezetés veszélyétői megőrzik a t. ministerelnök urat, a ki a vámkérdésekben koránt­sem oly erős mint a tactikában. (Tetszői a szélső baloldalon) Drágán fizeti meg, t. ház, Magyar­ország azt, hogy a kormány a belső consolidatió­nak elemeiről, a szakképzett közegekről sem gon­doskodott. Magasztos államférfiúi feladat lett volna az is, hogy Magyarország önállósága szélesbittessék s hogy Magyarország parlamentje több jogot nyerjen és Magyarország Anstriával szemben

Next

/
Thumbnails
Contents