Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

271. orsí<íg»s ülés szeptember 80. 1886. 85 csaival boldogítani, az már elveszett, (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) A nrinisterelnök válaszának azon részében, a mely coneret tényekkel foglalkozott, még egy oly kijelentést is tett, melyről megvallom, szerettem volna, ha nyilatkozatából kimarad. Szerettem volna, ha az a mellékes vágás, melyet a volt bolgár fejedelemre intéz, (Ugy van! ügy van! a bal- és ssélső baloldalon) midőn azt mondja, hogy külügyi hivatalunk nem tudhatta, hogy a bolgár fejedelem olyannak tekinti koronáját, mint a melyet Oroszországtól kapott és melyet Oroszországnak visszaadni hajlandó — szerettem volna, mondom, ha ez a nyilatkozat a ministerelnök ur beszédéből elmarad. (Élénk helyeslés a bal- a ssélső baloldalon.) Szerettem volna ezt aestheticai érzékemnél fogva; mert a t. ministerelnök urnak tudomással kell birnia ugyanazon bolgár fejedelemnek egy másik nyilatkozatáról is, melyben azt mondotta, hogy minden nagy hatalmasságtól elhagyatva, neki nem maradt egyéb hátra, mint koronájáról lemondani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a ssélső baloldalon.) És én megvallom, nem találom lélekemelő látványnak azt, hogy a hatalmasokakkor, midőn saját hatalmi eszközeinkkel érdekeink megvédéséről gondoskodni nem tudtak, vagy nem akartak, a felelősséget áthárítani akarják azokra a gyengékre, a kiket elbukni engednek. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) És, t. képviselőház, a ministerelnök ur nyilatkozatának ez a része, mely akár hogyan ítéljünk az egészről, mindenesetre szépségi hibát fog képezni annak szerkezetében, (Tetszés halfelől) annál inkább elmaradhatott volna, miután az a politikai actualitással most már összefüggésben nincsen. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Ezzel áttérek azon megjegyzésekre, melyeket a ministerelnök ur válaszának általános elveket tartalmazó része provocál. (Halljuk ! Bálijuk !) T. képviselőház! Ha én az utolsó hetek alatt újságokat nem olvastam volna és a történt eseményekről tudomással nem bírnék, akkor a t. ministerelnök urnak általános kijelentéseit kezdettől végig lelkesedéssel üdvözöltem volna; mert az irányelvek, melyeknek kifejezést ad, egytőlegyig helyesek, megfelelnek azon meggyőződéseknek, melyeknek interpellatióm indokolásakor, valamint más helyen és más alkalommal ezekre vonatkozólag kifejezést adtam. De, t. képviselőház, a helyzetnek szomorú oldala és az, mi bővebb felderítést igényel, ép abban áll, hogy a tények lánczolata lépésről-lépésre szakadatlanul e kijelentések mindenikével homlokegyenest ellenkezik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, mint politikánk egyik irányelvét, hogy az osztozkodási elméletet a Balkánfélszigetre nézve kizárja. Igen ám, de tényleg azt látjuk, hogy a Balkán félsziget egyik felét, keleti részét olyannak tekintik, mint a mely szövetségeseinkkel egyetértve, Oroszország kizárólagos befolyásának, sőt hatalmi körének átadatott. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy kívánja a Balkán félszigeten keletkezett államok függetlenségének és egyéniségének szabad kifejlődését. Ez csakugyan nagy hangú szó, olyan, a minőket a t. ministerelnök ur — szerintem nem helyesen — mellőzendőknek talál; nem helyesen, mondom, mert, ha a szavaknak megfelelnek a tettek, azok lehetnek bizonyos situatióban nagy hangúak is és ez csak akkor válik bajjá, ha a tettek nem felelnek meg a szavaknak. (Derültség és helyeslés a haloldalon.) Tehát a t. ministerelnök ur czélul tözi ki a balkánfélszigeti államok függetlenségét. De midőn ezt teszi, oly helyzettel állunk szemben, hogy az egyik nagyhatalomnak kívánsága elég volt arra, hogy Bulgária fejedelme trónját elhagyni kényszerüljön. Mert azt senki sem fogja tagadásba venni, hogy egy nagy hatalom ellenkezése idézte elő e trónváltozást; mert senki sem fogja mondani, hogy saját népe űzte őt el, vagy hogy Németország, vagy monarchiánk, vagy bármely más tényező fosztotta meg trónjától. (Igaz! Igaz! a balés szélső baloldalon.) Ez megtörténvén és ezzel Bulgária minden leendő fejedelmének és Bulgária népének be lévén bizonyítva, hogy máskép, mint Oroszország kegyeinek keresésével magát a trónon meg nem tarthatja, a bolgár nép még ugy a hogy iparkodván függetlenségét megtartani, látjuk, hogy monarchiánk részéről történő minden ellenvetés nélkül egy orosz biztos Bulgáriába megy, ott magát egész kedélyességgel az összes belügyek urává tenni iparkodik; beavatkozik a bolgár alkotmány alkalmazásába, a bolgár közbiztonság fentartására vonatkozó intézkedésekbe, sőt a bolgár igazságszolgáltatásnak nem politikai, de katonai bűntettesek elleni eljárásába is avatkozik és mindezt ultimátumok alakjában teszi, hozzátévén, hogy a menynyiben a czárnak ebbeni akarata nem teljesíttetik, ő kénytelen lesz missióját befejezettnek tekinteni és Bulgáriát elhagyni. Nem tudom, t. ház, hogy mi marad fenn egy államnak függetlenségéből, hogy ha mindezen dolgok történhetnek ? És ezen tények mellett hirdeti a t. ministerelnök ur azt, hogy a Balkán-félsziget államai függetlenségének biztosítása képezi külügyi politikánk egyik alapelvét. (Derültség balfelől.) A ministerelnök ur azt mondja továbbá, hogy a berlini szerződést érvényben állónak tekinti a külügyi hivatal is és ő is; de midőn ezt kijelenti, a berlini szerződéssel homlokegyenest ellenkező azon proeessus, hogy Törökországnak fennhatósága mellett csakis az egész európai concertnek eldöntése alá tartozható bolgár ügyeket, sőt oly ügyeket is, a melyekre nézve még az európai con-