Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

84 271. országos ülés szeptember 30. 1886. kormányt felelősségre vonjuk, azon kormányt, melylyel az 1867-iki kiegyezés értelmében a kiilügyminister egyetértőleg kell, hogy intézze a külügyeket: akkor kell, hogy legyen jogunk arra nézve is, hogy a szóbeli felvilágosítások bebizonyítására szolgáló adatokat, iratokat is megkapjuk, annyival inkább, mert az a jámbor delegatió az utolsó években végkép lemondott azon jogáról, hogy a küldiplomatiára vonatkozó hivatalos iratok eléje terjesztessenek. Ha nem csal emlékezetem, mindössze három úgynevezett „piros könyv" terjesztetett a delegatiók elé. Azóta a külügyminis terium jónak látja puszta szóval tartani a delegatiókat, ezek pedig beérik ezen puszta szóval is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon.) T. ház ! (Ralijuk! Halljuk!) Volt idő, amikor Magyarországnak és vele Austriának is két védfala volt Oroszország ellen: az egyik észak felől Lengyelország, a másik délkeleten a török birodalom. Amazt a múlt század végén Oroszország lerombolta a berlini és bécsi udvarok bűnrészessége mellett. (Igaz! a szélső baloldalon.) A prédán való osztozkodás reménye vaksággal verte meg a két szomszéd hatalmat' (Helyeslés szélső balfelöl.) De fenmaradt még a másik: Törökország. Es ime ezt önök, uraim, a jelen században, ezelőtt 9 esztendővel a maguk beleegyezésével ugyancsak Oroszországnak lerontatni engedték. (ügy van ! ügy van! a szélsőbalon.) Ugyanazon rövid • látás és ugyanazon birtokvágy vezette önöket, a melynek egykoron Nagy Frigyes, Mária Terézia, és 11. József hódolt, (ügy van! a szélső baloldalon.) Most tehát védtelenül állunk északkelet és dél felől, védtelenül azon Oroszország irányában, a mely pedig nemcsak Konstantinápolyra vágyik, hanem mert útjában állunk, minket is fenyeget. (Zajos helyeslés a szélső balfelől.) A veszélyt elháríthatná némileg a török birodalomból kihasított kisebb államok függetlensége; de ha ezek azt látják, ha ezek arról győződnek meg, hogy nem vagyunk hajlandók őket önállóságuk fentartására irányzott törekvéseikben erélyesen támogatni, hogy megengedjük Oroszországnak, hogy felettük uralmat gyakoroljon: félő, hogy tehetetlenségük érzetében előbb-utóbb ők is meghajolnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) S mi több, ezen engedékenységünk, a mely egyrészt saját gyengeségünkre enged következtetni, (Igaz! a szélső balon) másrészt az Oroszország ellenállhatatlan hatalmáról való hitet terjeszti, (ügy van! a szélső bahn) a kettős monarchiában élő s az oroszokkal részint vallásra, részint fajra rokon elemeket gondolkodóba ejtheti s — ne adja Isten — hűségükben is megtántoríthatja. (Élénk helyeslés a szélső balon.) íme, ide vezetett az a politika, a melyet a kormány, Magyarország és Austria kormánya követett. Az nem lehet, uraim, hogy mi, a nemzet képviselői, a kik nem csak választóinknak, nem csak a jelen nemzedéknek, hanem az utókornak is felelősséggel tartozunk, vakon megbizzunk a kormány további bölcseségében. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Kell, hogy hangot adjunk az aggodalomnak, a mely nemcsak a saját lelkünkben él, hanem országszerte és a nemzet minden rétegében nyilatkozik; (ügy van ! a szélső balon) kell, hogy pártkülönbség nélkül kifejezzük azon kívánságokat, a melyek szerint ezután a külügyeket vezettetni óhajtjuk. A kérdés sokkal fontosabb, talán bonyolultabb és kényesebb, semhogy három vagy négy szónoknak a ministerelnök ur válaszára tett rögtönzött nyilatkozatai által végleg eldöntethessék. Szükséges, hogy az minden oldalról bőven, kimerítően, nyugodtan tárgyaltassék. Ugyanazért csatlakozva azon kéréshez, a melyet az előttem szólott Horváth Boldizsár t. képviselőtársunk intézett a t. képviselőházhoz, én is kérem méltóztassék elhatározni, hogy a ministerelnök ur válasza általános tárgyalásra kitűzessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur válaszában megkülönböztetem azon tételeket, melyekkel bizonyos speciális pontokra nézve nyilatkozott, azoktól, a melyekben a külügyi politikánknak általa helyeselt és természetesen az ő solidaritása mellett követett általános irányzatát jellemezni iparkodott. A válasznak mindkét részére néhány rövid megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur mindenekelőtt azt a határozott és positiv kijelentést tette, hogy a monarchiának külügyi kormányzata a Sándor fejedelemnek letételére irányzott merényletről előzetes tudomással nem birt és azt utólag sem helyeselte. A ministerelnök urnak

5 ezen kijelentését tudomásul veszem. Nyilatkozott továbbá a ministerelnök ur arról és ha jól fogtam fel ebbeli nyilatkozatát, egész határozottsággal — hogy a monarchiának külügyi kormánya semminemű lépéseket nem tett Sándor fejedelemnél a merényletben részt vett bűntettesek érdekében. És miután természetesen a kormánynak a ténykörülményekre vonatkozó nyilatkozatait valóságnak kell vennünk, én a nyilatkozat ezen részében is megnyugszom. Bátor vagyok azonban némi tekintetben csatlakozva azokhoz, a miket már Irányi Dánielt, képviselőtársam mondott, egy általános megjegyzést tenni. A ministerelnök ur beismeri, hogy egész általánosságban az a tanács, hogy elhamarkodott lépésektől tartózkodjék, Bulgária akkori fejedelméhez igenis intéztetett; és ez a beismerés igen kellemetlen reminiscentiákat ébreszt fel bennünk, mert az utolsó idők tapasztalása bőven igazolta azt, hogy a mely gyöngébb államot, a mely fejedelmet az európai diplomatia egyszer kezd tana-