Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-271
271. országos ülés szeptember 30. IS 83 elnök ur azt méltóztatott mondani, hogy pusztán oly értelemben intéztetett figyelmeztetés a bolgár fejedelemhez, hogy minden elhamarkodott lépéstől tartózkodjék. (Halljuk!) Én, t. ház, megengedem, tudom, hogy teljesen független államok közt is fordulnak elő esetek, melyekben egyik kormány a másiknak barátságos tanácsokat ad. El van fogadva egyenrangú államok között is, annál gyakoribb pedig ez a példa, midőn hatalmasabb államok gyengébb országokkal állanak szemben. De a kérdés mindig az, hogy mily tartalmú volt és mily formában adatott azon tanács; vájjon egyszerűen barátságos kívánság, vagy pedig követelés alakjában történt-e, mely utóbbi esetben az a tanács természetét már elveszti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És hogy mit értett a külügyi kormány az elhamarkodott lépéstől való tartózkodás alatt? azt talán czélszerű lett volna egy kissé részletezni; mert aligha abban a jegyzékben egyes részletek is nem fordulnak elő, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ha nem is arra nézve, hogy a bűntettesek teljesen büntetlenek maradjanak, legalább az irányban, mint arról a lapokban olvashattunk, hogy halálos büntetés ne alkalmaztassák rajok. Ha pusztán arra kivánta figyelmeztetni a mi külügyi kormányunk a bolgár fejedelmet, hogy politikai bűntetteseket halállal ne fenyítsen, az ellen, uraim, én nem teszek kifogást, ámbár megvallom, meglepett azon bécsi hatalmasok részéről, a kik 1849-ben ily emberi módon nem gondolkodtak. (Igaz! ügy van ! Tetszés a szélső baloldalon.) De ha általán fogra minden büntetést, minden megfenyítést ki akart záratni ama jegyzékben a mi kormányunk : az nézetem szerint túl ment azon határokon,melyeket egy független ország a másik irányában tiszteletben tartani köteles. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem az én hibám, hogy ilyen bizonytalanságban hypothesist állítottam fel; ha a t. ministerelnök ur világosan megmondja, mi foglaltatott a jegyzékben, meglehet, hogy rövidebb lettem és ilyen hypothesist nem állítottam volna fel. A mi végre a Németországgal fennálló szövetséget illeti, erre nézve ahhoz, a mit a múltkor mondottam, ma sem fogok hozzá tenni semmit. Én a Németországgal kötött szövetséget fentartandónak, ápolandónak tartom; érzem, hogy arra szükségünk van. De viszont azt óhajtom, hogy Németország is érezze, miszerint a mi szövetségünk ő rá nézve szintúgy becses, mert a szolgálatok, melyeket a szövetség által mi nyújtunk Németországnak, nem kevésbé fontosak, mint azok, a melyeket mi Németországtól csak remélünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Két szövetséges állam között sokáig olyan viszony nem állhat fenn, a minő Németország és az osztrák-magyar birodalom között mai nap fennáll, midőn tudniillik mindig csak az egyik fél az, a melynek érdekei kell, hogy árul szolgáljanak a más állam fizetése gyanánt, a melylyel mág országnak szolgálatait kielégíteni akarja. 1870 után a franczia-német háború következtében, tudjuk, hogy Oroszország a párisi szerződésnek egy pontját éspedig a hatalmak beleegyezésével széttépte, akkor, midőn a Fekete tengert felszabadította azon tilalom alól, melyet rá a párisi szerződés szabott. A berlini udvar bizonyára hozzájárult, hogy beleegyezésünket kinyerje. Beleegyeztünk azért, hogy Németország Oroszországnak megfizesse azon szolgálatot, hogy nem támogatta Francziaországot, mikor 1870-ben Németországgal harczot vívott. De újabb szolgálat kívántatott tőlünk 1877/78-ban, akkor, mikor megengedtük, hogy Oroszország Törökországot, a mi természetes szövetségesünket megtámadja és szétdarabolja. Ujabb szolgálat volt ez Németországnak, a mely újra meg akarta hálálni Oroszországnak, hogy őt akkor, midőn a maga léte felett csaknem maga is kétségbeesett, nem hagyta el. És most mit kíván újólag Németország tőlünk ? Azt, hogy Bulgáriában Oroszország túlsúlyát érintetlenül hagyjuk. Ez talán nem egészen méltányos eljárás. Arra nézve nem nyilatkozott a t. ministerelnök ur, hogy milyen viszony áll hát fenn közöttünk és Oroszország között mai napság; vájjon a hármas szövetség, a mely ezelőtt tiz esztendővel fennállott, de a mely, — a mint mondták — időközben módosítást szenvedett, újra felvétetett-e, vagy pedig csak azon állapot létezik ma is, melyet a t. ministerelnök ur ezelőtt, gondolom két esztendővel jelzett. Ugy látszik, hogy Oroszországgal ismét azon szorosabb baráti frigy újíttatott meg, a mely régebben létezett, a mely ellen pedig Magyarország összes közvéleménye pártkülönbség nélkül felszólalt, nem azért, — mint azok, a kik nem ismerik az itteni viszonyokat, hirdetni szeretik, — mert Oroszország 1849-ben segítette Austriát, hogy Magyarországot járomba hajtsa, — mert politikában ilyen visszaemlékezések döntő súlylyal nem birnak és nem is bírhatnak — hanem azért ellenezte és ellenzi Magyarország összes közvéleménye az Oroszországgal való szorosabb frigyet, mivel érdekeink különösen a Keleten az ő érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz! Ugy van! a szélső-balon.) A mi pedig azon kívánságot illeti, melyet interpellatióm végén fejeztem ki, tudniillik hogy hajlandó-e a ministerelnök ur az ezen kérdésekre vonatkozó hivatalos iratokat a házzal közölni, azt a t. ministerelnök ur egészen hallgatással mellőzte. (Mozgás a szélső balon.) Már pedig, ha van jogunk, a mint igenis van, hogy a kormánytól felvilágosításokat kérjünk, ha van jogunk, hogy esetleg a 11*
