Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

82 271. országos ülés szeptember 30. 18S6. tében nagy óvatosságra vannak utalva; de viszont azt is tudom, hogy a képviselőknek, a kik a kormány tetteinek és mulasztásainak ellenőrzésére vannak hivatva, nemcsak joguk, hanem egyszersmind szoros kötelességök is mindazon felvilágosításokat, mindazon adatokat kívánni, a melyek az ő szintúgy nehéz tisztök teljesítésére szükségesek. (Igaz! Ugy van! szélső bálfelöl.) Ezen elvből indultam ki, midőn a minap interpellatiómat előadtam és ezen elvet követtem annak szerkesztésében. A t. ministerelnök ur mind e mellett ugy találja, hogy némely kérdésekre a közügyek veszélyeztetése és károsítása nélkül nem felelhet. Nem gondolom, t. ház, hogy azon kérdések közt, a melyeket a ministerelnök úrhoz intézni bátor voltam, csak egy is foglaltatnék, a melyre a ministerelnök urnak iménti megjegyzése alkalmazható volna. Ha megengedi a t. ház, rendre fogom venni azon kérdéseket, a melyeket interpellatiómba foglaltam és egybe fogom vetni azon válaszokkal, amelyeketat. ministerelnök ur imént adott. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés, a melyet tettem, azt foglalta magában : vájjon volt-e kormányunknak előleges tudomása azon merényletről, a melyet néhány összeesküvő Sándor fejedelem ellen Szófiában elkövetett? Erre elismerem, igen határozott, igen világos tagadó választ nyertem. Megengedem, t. ház, hogy sem a ministerelnök urnak, sem a közös külügyministernek, sőt többet mondok és hozzá teszem még azt is, hogy Bismarck herczegnek sem volt tudomása azon államcsíny egyes részleteiről, mert hiszen, mint a franczia közmondás tartja, vannak dolgok, melyeket az emberek megtesznek, de a melyekről nem szólanak. De hogy általán arról se lett volna értesítve az érintett két külügyi kormány, hogy Oroszország a bolgár fejedelemnek trónjáról és országából való eltávolítását tervezi: bocsánat az őszinteségért, ez csaknem lehetetlen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Különben azt kell feltennem, hogy az orosz kormány annyira biztos volt a két szomszéd hatalom kormányainak utólagos beleegyezéséről, hogy szükségtelennek tartotta arról előlegesen még csak szólni is; a mi Oroszország irányában oly alárendelt szerepre vall, mely tán nem épen irigylésre méltó, (ügy van ! ügy van! a bal- és szélső balon.) Ugyanazon első pontban továbbá azon kérdés foglaltatik, vájjon helyeselte-e a mi kormányunk Oroszország eljárását Battenberg Sándor fejedelem irányában, nevezetesen azt, hogy az ő eltávolítását feltételül kötötte ki arra, hogy Bulgáriával a további barátságos viszony folytattassék ? Erre, ha nem csalódom, a tisztelt ministerelnök ur egyenes választ nem adott, valamint nem eleit arra sem, miért nem tiltakozott kormányunk azon eljárás ellen, mely a bolgár fejedelem és közvetve a bolgár nemzet önállósága ellen intéztetett? Hogy egyfelől Austria és Magyarország, másfelől Oroszország között oly megállapodás nem létezik, mely szerint a két állam a Balkánfélszigeten a befolyást maga között megosztotta, azt szívesen tudomásul veszem. Csakhogy nem tudón megegyeztetni e kijelentéssel azon magatartást, melyet a mi kormányunk Oroszországgal szemben tanúsít akkor, midőn ez a Balkán nyugati részeiben nemcsak túlnyomó befolyást, hanem valóságos dictatori hatalmat követel magának. (Ugy van! a bal- és szélső bálon.) Arra sem méltóztatott felelni a tisztelt ministerelnök ur, vájjon kormányunk hajlandó-e megóvni és illetőleg tiszteletben tartatni a bolgár nemzetgyűlés fejedelemválasztásának szabadságát, és vájjon nem kötötte-e le már magát, természetesen Oroszország javára, valamely jelölt támogatására? A berlini szerződést, melyet a hatodik pontban hoztam szóba, a t. ministerelnök ur még fennállónak és irányadónak nyilvánította. Arra azonban, hogy a batumi kikötő természetének megváltoztatása, mely a berlini szerződésnek nyilvános megszegése, milyen fogadtatásban részesült a mi külügyi kormányunk részéről, a tisztelt ministerelnök ur nem nyilatkozott. Pedig ha Batumnak majdan hadi kikötővé leendő átalakítása közvetlenül nem érinti is a mi érdekkörünket, de a menynyiben a Fekete tengeren építendő hadi kikötő Törökország biztonságát fenyegeti,ez által közvetve saját érdekeinket is veszélyezteti. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Miért is én mulasztásnak tartom, hogy a kormány Oroszországnak ezen önkényes tettét szó nélkül hagyta. (Helyeslés a szélső baloldalon). Arra sem méltóztatott a ministerelnök ur egyenesen felelni, vájjon kizártnak tekinti-e a berlini szerződés által Oroszországnak azon követelését és esetleges elhatározását, hogy Bulgáriába biztost és illetőleg katonatiszteket küldhessen; biztost, a ki a belügyekbe avatkozzék; katonatiszteket, a kik a bolgár hadsereget szervezzék és majdan vezessék? Különösen pedig nem említette a ministerelnök ur, vájjon Kaulbars tábornok eljárását miként tudja megegyeztetni Bulgária függetlenségével, melyet ugyanazon berlini szerződés biztosított, a melynek fennállását a ministerelnök ur hangsúlyozta ? A mi ma a hírlapok közlése szerint Bulgáriában történik, az már több, mint protectoratus, az közvetlen uralkodás, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mit Oroszországnak, tehát egy idegen hatalomnak megbízottja ott magának követel. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) A mi azon jegyzéket illeti, melyet a berlini és bécsi külügyministerek még Sándor fejedelemhez intéztek, állítólag az összeesküvésben résztvett egyének büntetlensége érdekében, arról a minister-