Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

271. országos ülés szeptember 30. 1886. 79 arra, hogy e gyanú tisztátlan ködéből mind a mi monarchiánk, mind szövetséges társunk elvégre a világ szemei előtt kibontakozzanak. A másik pont, a melyben némi megnyugtatást találok, az, melyben a t. ministerelnök ur kijelenti, hogy külügyi hivatalunknak a keleten nincsenek más politikai czéljai, mint független államok keletkezését elősegíteni, előmozdítani, hogy e szerint nincsenek sem osztozkodási, sem foglalási czéljai, melyek kimerítenék e monarchia erejét, egyszersmind a keleten, a hol barátokra volna szükségünk, a bizalmat és rokonszenvet irányunkban már csirájában elfojtanák és egyenesen ellenségeink malmára hajtanák a vizet. Megnyugtatna a t. ministerelnök ur azon nyilatkozata is, hogy protectoratust a Balkán-félszigeten egyik hatalom részéről sem vagyunk hajlandók eltűrni. Csakhogy, fájdalom, kijelentése a tényekkel ellenkezik. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindaz, a mi eddig a Balkán-félszigeten történt, a mi érdekeinkbe ütközik. (Ugy van! balfélől.) Mert kérdem, t. ház, vájjon Sándor fejedelem eltávolítása, a ki a szabad Bulgária elvét képviselte Oroszország irányában, kedvező-e a mi monarchiánk érdekeire nézve ? Vájjon megegyez-e a mi monarchiánk érdekével, hogy az orosz hatalom Bulgáriát már is mint orosz vazallállamot tekinti ? (Élénk helyeslés balfélől) hogy ügyvivői beavatkoznak Bulgária belügyeibe, kormányzatába, igazságszolgáltatásába, hogy követelik az ostromállapot azonnali megszüntetését, ellenben a nagy sobranje összehívásának elnapolását és szabadon bocsátását azon összeesküvőknek, a kik az összeesküvést épen Oroszország kedvéért, az orosz hatalom érdekében hajtották végre. (Zajos tetszés balfelöl.) Kérdem a t. ministerelnök urat, vájjon nem praejudikál-e a független Bulgária és igy közvetve monarchiánk érdekeinek, ha az orosz ügyvivő nyíltan kijelentheti, hogy kormánya I. Sándor újra megválasztatását nem fogná tűrni? Kérdem a t. ministerelnök urat, vájjon az nem mutat-e az orosz egyeduralomra, a midőn folytonos alku foly egyrészről Bolgárország regenssége, másrészről az orosz ügyvivők közt és ezen alkuval szemben a többi európai hatalmak a hallgatag néző szerepére szorítkoznak, midőn alkuban állnak egymással azon feltételek iránt, melyektől az orosz czár függővé teszi jóakaratát Bulgária iránt ? Hát az orosz tisztek közel kilátásba helyezett beosztása a bolgár hadseregbe, talán arra való, hogy ezek a független Bulgária, vagy közvetve monarchiánk érdekei mellett csináljanak propagandát ? (Élénk tetszés balfélől.) Azon kérdésemre, hogy kettős vagy hármas szövetséggel állunk-e szemközt, a t. ministerelnök ur nem válaszolt, pedig ez, t. ház, nem indifferens dolog reánk nézve. Egyszer már megadtuk a hármas szövetség árát. Az megköti a mi kezeinket, míg az orosz hatalomnak szabad kezet engedett, terveit a Balkán-félszigeten a török birodalom rovására végrehajtani. Csak a san-stefanói békekötés riasztott fel csalódásunkból és akkor Európa együttes közreműködésére volt szükség, hogy a berlini congressus az orosz hadjárat sikerét a kellő korlátok közé szoríthassa. A mi első izben jóhiszemű csalódás lehetett, annak ismétlése már több volna mint könnyelműség. Ellentétes érdekű hatalmak is sok időn át megférhetnek egymás mellett békében, a mennyiben egyik sem érzi magát még elég erősnek, vagy egyik sem véli még elérkezettnek az időt arra, hogy a másik érdekkörét a siker biztos reményével megtámadhassa; de a szövetség az ily hatalmak között az elvi ellentétek közé tartozik. Mi Oroszországgal csak akkor léphetnénk szövetségre, ha azon a ponton, a melyen érdekeink összeütköznek — és ez a Balkán-félsziget — lemondana eddigi hagyományairól és elfogadná a mi politikánk vezérelvét, a mely ott minden idegen beavatkozástól független államokat követel. (Zajos helyeslés balfélől.) Mindaddig, mig Oroszország ezt nem teszi, mindaddig, a mig tényekben nyilatkozó és meggyőző bizonyítékot nem szolgáltat arra nézve, hogy régi traditióival csakugyan szakított, addig nem foghatunk Oroszországgal kezet. (Ugy van! balfélől) Ez annyit tenne, mint lemondani jövőnkről és azon szerepről, a mely mind geographiai helyzetünknél, mind történelmi multunknál fogva az emberiség magasabb éjdekeinek szolgálatában bennünket megillet. (Élénk helyeslés balfélől.) Az iránt sem vagyok tisztában a t. ministerelnök ur válasza után, mily álláspontot fogunk elfoglalni Oroszország beavatkozásával szemben Bulgária ügyeiben. És itt nem csak a fegyveres beavatkozást értem, hanem értem az olyan beavatkozást is, mely Bulgária népének szabad elhatározására nyomást gyakorolna? Mert meglehet, sőt valószinű, t. ház, hogy a fegyveres occupatióról Oroszország önként szívesen lemond, ha megengedjük neki a morális occupatiót. Ma még látjuk, hogy a bolgár regeusség szívós kitartással védi nemzeti függetlenségét, de ha az orosz ügyvivők ezentúl is szintoly szabadon folytathatják aknamunkájukat, mint eddig, ha fondorlataikkal alááshatják a bolgár regensség tekintélyét a nemzet közvéleményében és ha ezt Európa oly türelemmel nézi, mint eddig, akkor csak idő kérdése, mikor bukik el a bolgár regensség ez egyenetlen harczban és mikor lesz kénytelen a tért átengedni ellenségeinknek ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha ez bekövetkezett, ha Bulgária önként elfogadja az orosz vezényszót, akkor nincs fegyveres beavatkozásra szükség, akkor Bulgária tényleg orosz vazall-tartománynyá vált és akkor j elérte Oroszország czélját a nélkül, hogy azért