Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés szeptember 29. 1886. 69 hetién egy ország önállósága legszerényebb mér- | tekével. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha egy országtól, legyen az bármily kicsiny, melynek önállósága csak egy általunk is aláirt nemzetközi szerződésben gyökerezik, nemcsak azt kívánják, hogy alkotmánya határozatait mellőzze és belügyeiben mindent, a mit önfentartása szempontjából maga helyesnek, sőt szükségesnek lát, ne kövesse, hanem idegen hatalom parancsszavának hódoljon, mely függetlenséget egyenesen lenyűgözni akarja — ha nemcsak azt kívánják, hogy a politikai bűnösöket, kik alkotmányának felforgatására törekedtek, büntetlenül hagyja — hanem követelik azt is, hogy a katonai lázadás bűncselekvényeit megtorlás nélkül hagyja, pusztán azért, mert azon merénylet Oroszország érdekeivel megegyező volt, az ilyen ország belnyugalma, rendje és fennállása legelemibb biztosítékaitól megfosztatik. (Helyeslés balfelől.) Mellőzöm ez alkalommal azt, mi ezen esemé nyéknek hordereje, hatalmi állásunkra, mi különösen ama balkánfélszigeti országokra nézve, melyek önállása azon alapon nyugszik, melyen Bolgárországé. Csak azt kérdezem, hogy miután a Balkán-félszigeten történt államalakulásnak rendjét, nemzetközi alapját a berlini szerződés képezi és miután a három császárviszony politikájának czélját a hivatalos felvilágosítások szerint a berlini szerződés fentartása és ez által Európa békéjének biztosítása képezte és miután a berlini szerződésnek semminemű határozata nem nyújt alapot arra, hogy Oroszország Bulgária irányában a protectoratus, a kizárólagos hatalomgyakorlat azon jogait igénybe vegye,mil yeneket tényleg gyakorol és pedig gyakorolja a többi nagyhatalom támogatásával vagy belenyugvásával, igazolva van az a kérdés: megszünt-e a berlini szerződés nemcsak a politika alapja, de a Balkán-félszigeten fennálló nemzetközi rendnek szabálya lenni? Meglehet, hogy anaehronismus ebben az időszakban a Balkánfélszigeten történt eseményekkel szemben nemzetközi jogra és nemzetközi szerződésre hivatkozni. De még ma ez a szerződés áll és abban mi nem csak az ottani alakulások jogalapját, de a hatalmi viszonyok rendezését is látjuk, melynek egyoldalú felforgatását egy nagy hatalom által meg nem engedhetjük, nem, különösen akkor, midőn az saját hatalmi állásunkkal és határaink biztonságával semmi körülmények között meg nem egyeztethető ? (Helyeslés a középen.) Második kérdésem politikánk irányára vonatkozik, mely az utóbbi időben a szomszéd szövetségesbirodalom, a németországi sajtóban is számos fejtegetés tárgyát képezte, ezek között vannak olyanok is, a melyekről széles körben azt hiszik, hogy félhivatalos eredetűek, melyek ennélfogva tüzetesebb figyelmet érdemelnek; egyik ily közlemény szerint monarchiánk érdekei a Balkán-félszigeten Bulgáriában történt események által érintve nincsenek, mert monarchiánk érdekköre a Balkán-félszigeten területileg elkülönítve van és ezen területi legmeghatározott érdekkörbeBulgária és Keletrnmélia bele nem esik, mert érdekeink lényege abban áll, hogy azon nagy forgalmi és kereskedelmi ut, mely a Duna völgyén át az Aegei tengerhez vezet, kizárólagos érdekkörünkben megőriztessék. Jelentőséget ad ezen közleménynek az a körülmény is, hogy az eddig történt tényekkel öszhangban van, hogy magatartásunk Bulgária irányában, mely azt egész az orosz befolyásnak szolgáltatta ki, ezen alapon kimagyarázhatónak látszik. Egy ily politika — csak röviden emelem ki — a legnagyobb nyugtalanságot idézné elő hazánkban és fel kell említenem azért is, mert az, hogy mit tekintünk oly érdeknek, a melyre minden körülmények közt súlyt kell helyeznünk, nem idézhető elég gyakran minden oly tényezőnek emlékezetébe, a melynek monarchiánk külügyi politikájára befolyása van. Keleti érdekeink súlypontját eddig abba helyeztük, hogy azon békés és ránk nézve nem veszedelmes szomszédság helyébe, a minő Törökország volt, egy oly alakulás következzék, mely a békés, nyugodt szomszédság jellegével bir, a mely belső állapotainkra bomlasztó hatást nem gyakorol és a mely kizárja azt, hogy határainkon aggressiv jellegű, vagy egy aggressiv nagyhatalom által felhasználható állami alakulások történhessenek; (Általános helyeslés) mi nem területi terjeszkedésre törekszünk keleten; az ott alakult kisebb országok önállását respectálni óhajtju k (ügy van!) és kívánjuk a culturális és gazdasági összeköttetés szabadságát velük fentartani és ezt nem erőszakkal és cselszövénynyel.hanem a kölcsönös érdekeknek békés és jóakaratú ápolásával kívánjuk elérni. Egy ily irányú politika egyenes ellentétben áll a demarcationalis vonalra épített osztozkodási politikával s szerencsétlen eszmének kell azt tartani. (Igaz! Ugy van!a középen.) Merthogy röviden fejezzem ki igénytelen nézetemet, azon vonal nem képezne korlátot az aggressiv törekvésű fél ellen és nem képezne semminemű védelmet annak, a ki azt hitte, hogy ezen az alapon ügyét kielégítőleg rendezte. (Igaz! ügy van! balfelöl és a középen.) És ha ezek a tekintetek igazak, akkor nagy fontosságú az, hogy a tények által sajátságosan megerősített és figyelemreméltó helyen terjesztett ilynemű nézetek illetékes helyről czáfolást nyerjenek. (Élénk helyeslés a középen.) Ezek a tekintetek, röviden kifejezve, t. ház, indítottak arra, hogy a már megtörtént kérdésekhez pótlólag a következő két kérdést intézzem a magyar ministerelnökhöz. (Halljuk/)