Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

gg 270. országos ülés szeptember 29. 1886. elégtételt szerezni s a katonaság óhajtását mindig parancsnak tekintette. Midőn nagyon sok égető kérdés vár elintézésre, egy egyszerű katonatiszt megjelenése az egész ministeriumot fel birja forgatni, hogy kívánságainak eleget tegyenek. Még határozatot is hajlandók visszavonni, ha a katonaságnak ugy tetszik, mint ez a legutóbbi esetben is történt, midőn a fáklyásmenetre már megadott engedélyt a főispán egyenes utasítására a kapitányságvisszavonta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Titkos távirat!) Midőn mindezeket lehetetlen kétségbe vonni — noha tudom, a ministerelnök ur dialectikájától sokat fogunk ez irányban majd hallani — akkor ide állunk s az ország szine előtt azt mondjuk, hogy van alkotmányunk. Van, niig azon uraknak tetszik, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) mig az ő czéljaik eszközeivé alacsonyítjuk le magunkat. Ha ily erős sérelmek után a kormánynak nincs bátorsága elégtételt szerezni a nemzetnek, akkor nem szabad azon helyet megtartania; azon nemzet pedig, mely bizalmát nem vonja meg az ilyen kormánytól, az megérdemli, hogy ily gyalázatosan bánjanak vele. Interpellatióm a következő : (Olvassa.) Interpellatio Tisza Kálmán ministerelnök úrhoz. 1. Van-e hivatalos tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a császári és királyi 31. hadosztály becsületbirósága Herbert János urat, Pécs város aljegyzőjét, a ki egyszersmind tartalékos tiszt is, de tényleg szolgálatban nem áll, folyó év augusztus 15-én a karbecsület megsértésében vétkesnek mondotta ki és hogy ennek alapján a császári királyi közös hadügyminister 3,829. elnöki szám alatt Herbert János urat tiszti rangjától megfosztotta s mint legcsekélyebb zsoldosztályú katonát egy más ezredbe helyezte át. Ha nincs tudomása, hajlandó-e azt megszerezni? 2. Megengedhetőnek, helyesnek tartja-e a ministerelnök ur, hogy az 1868. évi XL. törvényczikk ellenére egy katonai becsületbíróság egy tényleg katonai szolgálatban nem álló honpolgárt birószéke elébe idézzen és azt elitélje. 3. Van-e szándékában intézkedni, hogy Herbert János nr ellen jogtalanul, a törvény megsértésével hozott becsületbirósági és a közös hadügyministeri határozatok hatályon kivül helyeztessenek és jövőre ily visszaélések lehetetlenittessenek. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Magához a felhozott esethez természetesen most nem szólhatok ; az interpellatio ki fog adatni és annak idején arra kötelességszerüleg felelni fogok. De nem tehetem — mert kötelességet mulasztanék, ha tenném — hogy már most ne tiltakozzam az ellen, hogy egyik alkotmányos intézményünk, a közös hadsereg ellen oly sértő szavak emeltessenek. (Élénk helyeslés jóbbfélöl. Zaj szélső balfélől) és ne tiltakozzam az ellen, hogy a képviselő ur még azt is állítja, hogy ott, a hol a királyi kéziratban a hadsereg szelleméről van szó, nincs megmondva, hogy miben áll az. Pedig épen benne van, hogy az a kötelességek teljesítéséből áll, melyek közé tartozik a fennálló törvényeknek és alkotmánynak védelme. (Zaj a szélső baloldalon.) Most csak ezt akartam mondani, a többit akkor, midőn felelek az interpellatióra. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur szavára egyszerűen annyit jegyzek meg, hogy én azon közös hadsereget egyáltalán fogva nem akartam meggyalázni, sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy ha hazafias, törvényt tisztelő vezetés alatt állanának, azon kötelességüket is képesek lennének teljesíteni, a melyekről a ministerelnök ur szólott. Szilágyi Dezső: T. ház! Azon események, melyek Keleten, különösen a Balkán félszigeten hatalmi állásunkra oly fenyegető alakulást vettek, ebben a házban már eddig számos kérdés tárgyát képezték. Ha, t. ház, én ezekhez a kérdésekhez még kettővel járulni akarok, nem azért történik, mintha talán az, a mire nézve én intézek kérdéseket, azokban is érintve nem volna, hanem történik azért, mert egyrészről el kell érnünk azt, hogy a felvilágosításoknak lehetőleg teljes mértékét nyerjük meg politikánk iránya és indokaira nézve és másrészről, mert én azt hiszem, hogy azon pótlólagos kiemelése bizonyos szempontoknak, épen a jelenlegi helyzet tekintetében lényegesen befolyással lehet az adandó nyilatkozatokra. (Halljuk! Halljuk!) És épen ezért t. ház, külügyi politikánk azon oldalához, melyet tűlnyomólag a többi kérdések érintettek, ez alkalommal nem szólok — talán lesz alkalmam azon nyilatkozatban, mely a válasz után engem is meg fog illetni, ebben a részben is előadni nézeteimet; — most csak a lehető legnagyobb rövidséggel indokolni akarom a teendő kérdéseket. Minden nap, a mely a Bulgáriában történt eseményekről hozzánk tudósítást hoz, egyegy új jelét tünteti fel azon vergődő küzdelemnek, melylyeí az ország függetlenségét fentartani akaró bolgár kormány és nemzet az orosz erőszakoskodás ellen a berlini szerződést aláirt hatalmaktól elhagyatott állapotában küzd. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) És az, a mi ott Kaulbars tábornok fellépése folytán, mint Oroszország követelése ezen ország irányában előadatott, nemcsak hangjára és modorára nézve, mely a diplomatia formáit teljesen | mellőzi, de főleg tartalmára tökéletesen összefér-