Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés szeptember 29. 1886. §3 solute nem jelent egyet és ugyanazt, sőt merem állítani, hogy a vámháború lehetősége Austria és Magyarország közt ki van zárva, (Ugy van! Ugy van! balfelél.) Nem jogilag, mert jogilag elképzelhető, de a létező politikai viszonyok súlyánál fogva, a politikai és közjogi összeköttetés természeténél fogva egészen chimericus aggodalom azt hinni, hogy egy fejedelemnek koronája alatt álló két ország közt, még ha vámterületileg külön váltak is, különösen a hol a korona befolyása oly nagy, mint e monarchiában, a dolog természete szerint, vámháború fejlődhessék. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De ki van ez zárva a kölcsönös érdekek súlya által is. Mi az a vámháború, t. ház ? A vámháborü beáll akkor, midőn egy állam a másik államnak terményeivel szemben kedvezőtlenebb elbánást léptet életbe, mint a minőt a többi államokkal szemben érvényesít. Már 1878-ban tétetett egy indítvány erre nézve s én hajlandó vagyok azt megújítani, ha at. kormány kész ahhoz hozzájárulni: hogy valamint időről időre szövetségi szerződés köttetik Austria és Magyarország közt, tegyék meg Austria és Magyarország egymással szemben azt, a mit két oly teljesen idegen, sőt egymással legalább akkor nem legbarátságosabb viszonyban álló két állam tett — Francziaország és Németország — hogy egymásnak kölcsönösen egy szer-mindenkorra a legnagyobb kedvezménynyel ellátott nemzetnek elbánását biztosítják. Ezzel a szorosan vett vámháborúnak veszélye el volna hárítva. De, t. képviselőház, még ha nem is technicailag ugy nevezhető vámháborúra, hanem csak egymás érdekeit mélyen sértő vámpolitikára gondolnak, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy akár Magyarország, akár Austria ily vámpolitikát folytatna a másiknak vámterülete ellen, mert mindeniknek van fegyvere, melylyel a másikét meggondolásra birná ez úton. (Ugy van! lalfelől.) Mi, hogy ha Austria mezőgazdasági terményeinket sújtó vámpolitikát akarna követni, egy idegen államnak, habár csak az Austriával egyenlő vámkedvezmények mellett is bebocsátása útján, gondolom, megszerezhetnénk azon idegen államnak területén mezőgazdasági terményeink kelendőségét. És megengedem, hogy Austria ugyanezzel a fegyverrel élhetne ellenünk, habár talán nem ugyanoly hatálylyal, mert, mint az előttem szólt t. képviselő ur monda, iparczikkek kelendősége több speciális körülménytől függ, mint nyerstermékeké. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E viszonyok súlya okvetlen mindkét államot — egészen eltekintve a politikai helyzetben fekvő momentumtól — arra birná, hogy egymással szemben méltányos eljárást kövessenek. Azért megvallom, azon nagy közgazdasági veszélyeket, melyek a közös vámterület megszűnésével állítólag összekötve vannak, a valószínűség körébe tartozóknak egyáltalában nem látom és azok rám oly mértékben, mint — ugy látszik — a t. kormányra, elriasztó hatással nincsenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Politikailag sem áll a dolog ugy, a mint a közös vámterület minden áron védőinek részéről felállíttatott. Mert nem tagadom, hogy ugyanazon fejedelem koronája alatt levő két állam közt legtermészetesebb viszony 'az, hogy egymással vámterületi közösséget is képezzenek; de a benső solidaritás érzelmeinek megbontására sokkal kártékonyabban hat az a tudat, hogy állandó károsodást szenvednek e viszonyban az egyik vagy másik közgazdasági érdekei, mint a mily károsan hatna a külső elkülönítés, mely mellett érdekeik biztosítva lehetnek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek most, t. ház, a másik kérdésre, melytől függ annak megítélése, vájjon a vámszövetségi javaslat elfogadható-e vagy nem és ez: a közvetett adók rendezése. (Halljuk.') Itt sem vehetek alapul oly javaslatokat, melyeknek létrejövetele nagyon problematicus, hanem megint csak a létező törvényeket, mert ismétlem, hogy ha a vámszövetséget megkötöttük, a czukor megadóztatásának kérdésében tervezett reformnak létrejövetele — legyen az jó vagy rossz — nagyon bizonytalan és valószínűleg itt is az eddigi törvények maradnak érvényben. Ha valami be van bizonyítva, az az, hogy a közvetett adórendszer, melyet eddig követtünk, Magyarország közgazdasági érdekeit a mezőgazdasággal szorosan kapcsolatos ipartermelés mezején biztosítani nem képes és hogy pénzügyeinek szükséges expensiójának is útjában áll. (Ugyvan! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! A czukorról nem sxólok, arra kár egy szót is vesztegetni, annyira evidens dolog és annyira be vannak fejezve az akták. De még a szesz megadóztatásáról is, melyet rendesen mint a közvetett adóügynek fényes oldalát szokták bemutatni, áll az, a mit mondtam. Hiszen Magyarország szesztermelésének és Austria szesztermelésének viszonyai egymással homlokegyenest ellenkeznek. Magyarországon a nagyipari, Austriában a mezőgazdasági szesztermelés majdnem 80 százalékát képezi az egész termelésnek. És közbevetőleg mondom

t ámbár nagyon óhajtanám, hogy Magyarországon a mezőgazdasági szesztermelés nagyobb lendületet venne és inkább elterjedne, nem tudok ahhoz a nézethez csatlakozni, mely a nagyipari szesztermelést a mezőgazdaságra nézve csekély értékűnek mondja; mert a ki ily nagyipari szesztermelési vállalatok szomszédságában gazdálkodik, tapasztalásból tudja, hogy mindenféle terményre, de különösen az állatok értékesítésére és az intensiv művelésnek trágyázás általi terjesztésére a kisebb gazdák körében is milyen