Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

64 270. országos ülés s; izqptember 29. 1886. befolyással bir a nagyipari szesztermelés. De mindamellett óhajtandó, hogy a nagyipari szesztermelés el De nyomhassa a mezőgazdaságot és hogy ez utóbbi nálunk nagyobb kiterjedést nyerjen. De ennek útjában áll az az isonomia, mely Austria ég Magyarország közt fentartatik. Mert annak következése, hogy Austriának és Magyarországnak, midőn szesztermelésünk alapjai ennyire ellentétesek, ugyanazon adóztatási módnak nyűgébe kell fejét hajtani, egyszerűen a következő. A mezőgazdasági szeszgyárak bizonyos kedvezmények nélkül a nagyipariakkal szemben nem állhatnak fenn. Ezt elismerik a nagyipari vállalkozók is, csak a kedvezmények mértékére nézve van mindig a dolog természeténél fogva kis súrlódás. Már most azon kedvezmények, melyeket a közös törvényben a mezőgazdasági szesztermelésnek adnak, a magyarországi nagy vállalatokat sújtják ugyan, de nem a magyarországi mezőgazdasági szeszgyárak keletkezését idézik elő megfelelő arányban, hanem oi'oszlánrésze annak, a mi a nagy gyári vállalatoktól átvétetik, az osztrák mezőgazdasági szeszipar kezeibe megy át. T. ház! Ennek igazságát számadatokkal is be lehet bizonyítani — melyek sajnos, nincsenek nálam, de talán lesz alkalmam ezt a vita végén pótolni — hogy viszonylag, ámbár még most is túlsúlyban vagyunk Austriával szemben, ámbár a bilanez a be- és kivitelre nézve activ, de ezen activitás az új szesztörvény behozatala óta évről évre csökken, évről-évre kisebbé válik kiviteli többletünk Austriába. Világos, hogy a minek az a priori mondottak által be kellett következni, tényleg bekövetkezett. (Ugy van! balfelöl.) És most már ítéletet mondhatunk a tárgyalás alatt levő javaslat értékéről. Általa egy oly kereskedelmi politika akar fentartatni és az ország ahhoz bilincseltetui, melyről be van bizonyítva, hogy az ország érdekeit kellő figyelembe nem veszi, hogy az ország fogyasztó közönségének vállaira nagy terheket rak, a nélkül, hogy az ország ugyanazon közönségének annak termelői minőségében compensatiót is nyújtana. Általa egy közvetett adórendszer akar fentartatni, melyről be van bizonyítva a dolog természetébői, mint a tényleges fejlemények által, hogy a mezőgazdasággal összekötött ipartermelés terén Magyarországnak nagyobb expensióját és evvel azon nagy érdeket: a mezőgazdasági termelés intensivitásának fokozását ha nem is lehetetleníti, de mindenesetre nehezíti. Tehát kérdem, mi az azon intézkedések közt, melyek a vámszövetség alapját képezik, a mi itt helyes elintézést nyer? Mert ezen két ügy körül forog a vámszövetség, a kereskedelmi politika és a közvetlen adórendszer. Mindkettő, a mint előttünk van, Magyarország érdekeinek szempontjából rósz. Hát ezen kettős rósz alapon kössük | meg további 10 évre a vámszerződést? (Tetszés balfelöl.) S t. ház, ha már a közvetett adórendszerről beszéltem, legyen szabad kifejezni azt, hogy én ugy vagyok meggyőződve, hogy egy helyes adóztatási rendszernek behozatala ezen a téren és az ezen adóztatás által érintett termelési ágaknak felvirágoztatása teljes lehetetlenség addig, mig a közösség e téren fentartatik, (Ugy van! Ugy van! balfelől) mig Magyarország vissza nem nyeri közvetett adórendszere felett önálló intézkedési jogosultságát (Élénk helyeslés balfélől) és nézetem szerint, ezen feltétel nélkül részben lehetetlenné, részben igen nehézzé és igen bonyolulttá válik a fogyasztási adóban rejlő pénzügyi kútfőrrásóknak kellő felhasználása és ezzel elzáratik az az út, melyen a takarékosság erélyes érvényesítése mellett pénzügyi bajaink enyhítése felé törekednünk kell. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Recapituláljuk a mondottakat, t. ház. Részben bizonytalanság előtt állunk, mert hogy mily módosításokban mehetnek keresztül azon fennálló törvények, melyek ma a szövetség alapját képezik, nem tudjuk, nincs is többé kezeinkben, mihelyt a szövetséget megkötjük. A mit tudunk, az a tényleges alap, az a kereskedelmi politika, mely a vámtarifában, az a közvetett adórendszer, mely a létező törvényben kifejezést nyert, az Magyarország közgazdasági érdekeit nem óvja meg, meg sem kisérti azok egyenirányú megóvását. (Tetszés balfelöl.) Azon törvény szellemében, t. ház, melynek idevágó szakaszait beszédem bevezetéséhez felolvasni bátor voltam, ily alapon nem tehetek mást, mint azt, hogy a vámszövetségi javaslat ellen szavazok. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hivatkoznak, igaz, az ország nagymérvű' felvirágzására a vámszövetség tartama alatt. Hozzá vágjunk már szokva, t. ház, ezen nagy statistikai apparátussal történő bizonyításhoz. De, t. ház, két dolgot elfelejtenek azok az urak, kik ebből az általam különben egészben véve nem tagadott fejlődésből — hisz szomorú volna, ha fejlődés nem volna — ily következtetést akarnak vonm.(Halljuk!) Az első az, hogy nem vetik egyszersmind pillantásukat azon óriási fejlődésre, mely Európaszerte mindenütt ugyanez időben történt. Ha valaki helyesen akar következtetni, vegyen magának fáradságot arra, hogy Európa többi országainak és különösen azon országoknak, melyek amieinkhez némileg hasonló viszonyok közt vannak, fejlődését ugyanezen időszakban kiderítse és csak ha kiderülne, hogy a mi fejlődésünk azzal legalábbis lépést tartott és attól el nem maradt, csak akkor lehetne a viszonyokat kielégítőnek mondani. (Ugy van balfélől.) De elfelejtenek még egy mást. A statisticai számok puszta duzzadása, mely az élet