Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

i 270. országos ülés szeptember 29- 1S86. 57 volt: a munkás kenyerét és saját terményeinek feldolgozását, értékesítését. Magyarországon ennek a kérdésnek még sokkal messzebb menő hordereje és fontossága volna. Nálunk az önálló vámterület nemzeti érdek, nemzeti kérdés, a nemzetiségek kérdése is. Mi az, t. ház, ami ebben az országban a népet megelégedetté fogja tenni, mi az, a mi azon felhalmozódott elégedetlenségi anyagot képes lesz eloszlatni? Semmi más, mint az anyagi jólét emelése. Azon óriási adók mellett, melyek Magyarországon vannak, okvetlenül szükséges gondoskodni arról, hogy a nép meg is kereshesse azt, a miből ez adókat megfizethesse. De továbbá culturtörténelmileg is constatálva van és kétségbe vonni egyáltalán nem lehet, hogy a nemzeti eszmének fejlesztői és terjesztői első sorban a városok; mert a városokban ott, hol nagy tömegekben közel egymáshoz laknak az emberek, az eszméknek egymásra átruházása sokkal könyebben megy, mint az elszórtan fekvő falukban, tanyákon. Ha tehát mi Magyarországon ipart teremtünk, akkor egyúttal városainkat fejlesztjük s ezek fejlődése fogja egyszersmind fejleszteni a nemzeti eszmét, fogja lehetővé tenni azt, hogy velünk szemben a nemzetiségek elégedetlenséget tanúsítani nem fognak, de ha elégedetlenek volnának is, erejök nem lesz velünk szembeszállni. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Másik oldala a vámterület kérdésének a pénzügyi oldal. Ezen a téren sem lehet sok újat felhozni. Abban a beszédben, a melyre bátor voltam hivatkozni, a melyet a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával mondottam e házban, bemutattam egy kiszámítást, a mely szerint én maj'dnem számszerű pontossággalbebizonyítottam a83-ikimagyarországi forgalom alapján, a közös vámterületen érvényes vámoknak behozatalunkra történt alkalmazásával, hogy Magyarországnak vámjövedelme önálló vámterület mellett 43.000,000 frtot tett volna ki. Azóta kivitelünk csökkent bár, de behozatalunk nem csökkent, ez évről évre emelkedik és a rendkívül súlyos teher, melyet vám képében fizetünk, évről évre nagyobb. Már most, méltóztassék elgondolni, milyen képe volna azon költségvetésnek, a melyet a pénzügyminister ur önálló vámterület mellett a t. ház elé fogna terjeszteni. Azt hiszem, hogy a benyújtandó költségvetés netaláni deficitjét, ha nem is egészen, de annak nagyon tetemes részét mindenesetre fedezné az a43 millió forint, amelyet önálló vámterület mellett a vámbevételeken nyernénk. Az önálló vámterületnek másik előnye az volna, hogy a fogyasztási adókat a mi érdekeink és a mi viszonyaink szerint lehetne rendezni. És továbbá egy igen fontos körülmény is következnék ebből, hogy tudniillik fogyasztóink sorsa, azon KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. fogyasztók sorsa, kik most kénytelenek colossalis vámadókat fizetni az osztrák ipar érdekében, magyar kézbe kerülne és ha meg volnának is terhelve ugyanazon mértékben, a melyben most vannak, legalább saját hazájuk érdekeit és iparát szolgálnák és nem hatnának oda, hogy azt az ipart tegyék nagygyá, mely Magyarország rovására emelkedik. (Helyeslés a szélső^baloldalon.) A t. előadó ur foglalkozott a vámháború kérdésével is. A vámháború esélyei igen érdekesek és szükséges, hogy megvitattassanak; mert valóban, ha a vámterületi különválásnak az volna a következménye, hogy Austria és Magyarországegymással vámháborúra kelne, mindenesetre komolyan meggondolandó volna az, hogy vájjon lehetne-e ajánlani vagy sem a vámterületi közösség felbontását. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarország és Austria közt semmi körülmények közt nem keletkezhetik vámháború és ebben nem hivatkozom egyébre, egyszerűen csak egy igen kiváló osztrák államférfiú, báró Plener szavait idézem, ki június 16-án tartott beszédében a következőket mondotta : „Wir können, wie die Verhältnisse heute Hegen, wo andere Exportrichtungeii immer mehr abgeschnitten werden, gar nicht darán denken, ein solches Absatzgebiet, das vor unseren Thoren liegt, welches die Speisung unserer ganzen Industrie bedeutet, mit einem übermächtigen Concurrenten zu theilen." Hát mindenekelőtt milyen felfogás van e nyilatkozatban, t. ház? Az a t. Plener uraz osztrák iparbárók gondolkozását a maga meghamisítatlan őszinteségében és mivoltában^ adja tudtunkra. (ügy van ! a szélső baloldalon.) És ezek az urak, mint bizonyos katonai körök az embert csak arra születettnek tartják, hogy ember-anyagul, ágyútöltelékül szolgáljon, ugy itt az osztrák iparbáró urak azt hiszik, hogy Magyarországon minden ember csak arra született, hogy reichenbergi vagy brünni posztóból készült kabátot viseljen, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) ők semmiképen sem akarják, semmi áron nem engedik, hogy a magyarországi fogyasztási terület.mely ugy látszik, nézetök szerint az övék — bárkivel is megosztassék. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel constatálva van, t. ház, hogy egy elsőrendű kereskedelmi kamarának képviselője és egy kitűnő nemzetgazda hogyan tudja méltányolni, mily jelentősége van Magyarország fogyasztó területének és az határozottan kijelenti, hogy az osztrák ipar nem hogy nélkülözni tudná 24 óráig a magyar fogyasztási területet, de sőt még megosztani sem akarja mással. Már most kérdem, t. ház, lehetséges-e az, hogy egy állam, melynek ipara ilyen helyzetben van egy más állammal szemben, épen ezen állammal vámháborúra gondolhasson. Miiyen katasztrófa támadna abból, ha csak két 8