Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
58 a7 °. ország illés szeptember 29. 1886. hétig tartana is e vámháború! Ettől tehát bizonynyal nem kell félnünk. De ha kezdeményezné a kormány az önálló vámterületet, volna annak rögtön egy ecclatans következménye, mely nem szolgálna kárunkra, tudniillik az, hogy a mit az osztrák iparosok most nem akarnak megtenni, megtennék azonnal az első hetekben, tudnillik bevándorolnának gyáraikkal ide Magyarországba, itt készítenék,amit most csak nálunk értékesítenek és annak adójövedelme is a magyar államkincstár pénztárába folyna. (TJgyvan! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) Mi, t. ház, nem vagyunk ellenségei Austriának, de Austriával a vámközösségi viszony fentartását semmi áron nem akarjuk. Nem azért, mert ez közjogi kérdés, mert hiszen első sorban nem közjogi, hanem közgazdasági kérdés; de azért nem akarjuk e viszony fentartását, mert azt Magyarországra nézve veszélyesnek és károsnak ítéljük. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De távol állunk attól is, hogy a megoldás nehézségei elől elzárkózzunk és mivel tudjuk s tekintettel vagyunk arra, hogy fejedelmünk közös és tudjuk, hogy az ők érdekeik iránt belátással kell viseltetnünk, midőn a szövetségi viszony felbontását sürgetjük : egyúttal kijelentjük, hogy készek vagyunk Austriával oly vámszerződésre lépni, mely nem vámszövetségen, hanem a két állam érdekeinek kölcsönösen tiszteletben tartásán alapul. Mi szívesen adunk Magyarország fogyasztási területén Austria iparának 10—15 évig oly kedvezményes, kiváltságos helyzetet, mely módot nyújt arra, hogy nagyobb erélyt és tevékenységet kifejtve, magának azután új piaezokat teremthessen és ideje legyen az izlést készítményeiben ez új piaezokhoz átalakítani; mert hiszen épen ebben rejlik a magyarázata annak, a mit kifejtettem és a mit a t. előadó ur kétségbe vont, tudniillik, hogy sokkal könnyebb egy mezőgazdasággal foglalkozó államnak vámháborút kiállani, mint az iparállamnak, mert míg a mezőgazdasággal foglalkozó állani terményei mindenütt egyforma minőségben keresletnek örvendenek, mert hiszen a búza lényegében mind egyforma: addig ezt az iparczikkekről nem lehet mondani, azok egyes emberi szokásokhoz, egyes vidékekhez vannak alkalmazva és sok idő kell arra, mig az iparfcerményeket az új piaezok szükségleteihez átalakítani lehet. Én tehát, t. ház, Austriával szemben egy kedvező szerződés kötésére mindenkor hajlandó vagyok és elmennék e tekintetben a legszélsőbb határokig, hogy az önálló vámterület princípiumát keresztülvigyük és elfogadnám azt még akkor is, ha a diplomatiában használt kifejezéssel élve,az nem jelentene egyebet, mint a status quo ameliorét. Csak még néhány szót kívánok, t. ház, szólani, azon politikai szempontokra nézve, miket ezen kérdés megítélésénél figyelmen kívül hagyni nem lehet. A t. kormány mindig azt mondja, hogy ő Austriával csak az esetben kivan közös vámterületi szerződést kötni, ha azon alapon Magyarország érdekei megóvhatok. Most, mikor ismét a vámterületi közösségre alapított szövetségi javaslattal áll előttünk, nem teszi azt, a mit 1878-ban tett, nem hivatkozik politikai indokokra, hanem a hanyatló közszellemmel szemben azt hiszi, elég lesz elhitetni a mezőgazda közönséggel, hogy lehetetlen Austriának fogyasztási területét nélkülözni s a politikai szempontokat teljesen mellőzi. T. ház! Egynehány körülményt a kormány eljárására nézve ki kell emelnem és egyiketmásikat meg is kéli rónom. Egyik az, hogy méltóztassék figyelembe venni, milyen helyzetben állott 1867. sőt még 1878-ban is a kormány, alkudozván szemben Austriával. Magyarország akkor sokkal újabb állam volt, nem bírta a folytonosságnak azon előnyeit, melyek minden évben gyarapodnak. Austria viszont az egységességnek egész súlyával nehezedett az alkunál Magyarországra. Hogy állnak a dolgok most ? Nem-e jogosult azon viszonyoknál fogva, melyek Austriában uralkodnak, azon kérdés feltevése, hogy hol van ez idő szerint a hatalom ? A cseheknél, a kik jubilálnak az orosz győzelmek felett, vagy a németeknél, kik Drezdába vándorolnak, vagy a szlovéneknél, kik Oroszország felé kacsintgatnak? És ezekkel szemben Magyarország — melyben a magyar népnek, a magyar fajnak supprematiája senki által kétségbe vonva nincs — sohasem volt Austriával szemben, midőn alkut kellett kötni, oly kedvező helyzetben, mint jelenleg van. Magyarország képezi ez időszerűit monarchiánk egyedüli fixpontját; mi, a magyar nemzet az, mely nem gravitál kifelé soha, melyet nem von a monarchiából semmi sem kifelé és mindezek daczára, nem Magyarországnak közgazdasági érdekei tekintetnek irányadóknak ezen vámszövetség megkötésénél. Miért? Mert az osztrákoknak sikerült identifikálni az érdeküket a monarchia érdekével, mert sikerült az, a mi egykor sikerült az angol nagy tudósoknak és bölcsészeknek, kik elhitették a világgal, hogy az emberiség érdeke a szabad kereskedés, pedig voltaképen csak Anglia érdeke volt az. Az osztrákok is el tudják hitetni az illetékes körökkel, hogy az osztrák ipar felvirágzása a monarchia létfeltétele. Hol van az megirva? Nem tudja képzelni senki és nem tartja természetesnek senki, hogy valamint Austriának szüksége van egy bizonyos védelemre, Magyarország keletkező iparának még nagyobb mértékben van erre szüksége, hogy a két különböző fejlettségű állam közösen egy nemzetgazdászat, politikai elv szerint nem kormányozható. Nem lehet azt megértetni, hogy a vámszövetség fölbontása által, de egy új, tartósságot ígérő vámszerződés megkötésével ezen két ország né-
