Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos ülés deczeniber 17. 1886. ggj matiót szerezni igyekezett, ez nem grand seigneuri gúnyra méltó, meiylyel a minister ur részéről találkozott, hanem elismerésre. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. ház! Midőn f. év május havában egyszere járult a törvényhozás elé a t. kormány a 20 milliónyi túlköltekezési póthitellel, nagy ellenszenvvel találkozott és azért elhatározta nem hogy a túlköltekezéseket beszünteti, de arra, hogy azokat egyenként fogják beadni a parlamentnek könynyebb emésztés kedveért. így került ma a ház elé a t. közgazdasági aiinisternek egyik túlköltekezése. A pénzügyi bizottság e tárgybani jelentésének harmadik bekezdése így szól (olvassa) : így az új országház-tér szabályozásának és niveaujának utólag történt végleges megállapítása folytán, a beépítenpő terület 219 Döllel és ezen körülmény következtében a főhomlokzatnak emelése, valamint az épületnek is félemelettel magasbítása vált szükségessé és ez vonta maga után a túlkiadásnál is 570,000-nyi túlköltekezést. Azt mondja egy német költő: „Das ist der Eluch der bősen That, dass sie fortzeugend Böses nmss gebären". Ez itt fényesen bebizonyult, az országház-építésnek tékozlása szülte ezen túlköltekezést is. (ügy van! a szélsőbalon.) Nem elég, hogy 41 milliós pazarul tervezett országházat építünk, de még ennek méreteihez kell alkalmaznunk a kereskedelmi palotát is. Igaz, hogy aztán benne igazságügyministeriumunkat is elhelyezhetjük. Ha ez talán önkigúnyolás akart lenni kormányunk részéről, meg kell vallanom, kitűnően elérte € czélját. (Derültség a szélső baloldalon.) Justitiánk zsellérnek mén a kereskedelemhez! Előjeleit ennek már észlelhettük. Hisz csak néhány nappal ezelőtt a t. igazságügyminister ur kizárólag avval a fenyegetéssel védelmezte a kiváltságos börzebiróság jogosultságát, hogyha az ajánlott törvényjavaslatot napirendre merészeli kitűzni a t. ház, akkor hitelünk óriási megrendülésével lakolhat érte. Ebből láthatjuk tehát, hogy a t. igazságügyminister ur kezdi magát előre beélni új hajlékának, a kereskedelmi palotának légkörébe. (ügy van! a szélső baloldalon.) De miután oly meleg védelmezője hitelünknek — ressortja tulajdonképeni elvének, az egyenlő igazságszolgáltatásnak háttérbe szorításával — azon gondolatra is jöhetünk, hogy legyen az egy akolnak esak egy a pásztora és bármily törvénytelennek is lássék a frigy, egyesítsük az igazságügyet a kereskedelemmel. (Derültség.) Ami pedig a földmívelést illeti, igen könnyen vigasztalódna a gazdaközönség annak az elvesztése fölött, ki őt bajaiban kigúnyolva, azt kiáltotta neki: Segíts magadon! Erre a mentő gondolatra s nagyszerű fölfedezésre olcsóbb apparátussal és túlköltekezések nélkül is reá jöhetett volna a gazdaközönség, (ügy van! balfelöl.) Vagy tán azért szükséges a földmívelési minister, hogy jó példával járjon elé a gazdaközönségnek. Nézzük mennyiben követendő példája ebben az ügyben? Épít egy sokkal nagyobb és költségesebb palotát, mint a melynek építése neki a törvényhozás által engedélyeztetett és hogy azt benépesítse, most rendszeresíteni akar új titkári állomást. Most vagy van annak számára fölösleg hely, vagy nincs. Ha nincs: ez arra czéloz, hogy a kellemetlen s a valóban nem odaillő szomszédságot, az igazságiigyministeriumot onnan ki lehessen túrni. Mindkét esetben a túlköltekezés csak új túlköltekezéseket szül. T. ház! Mire országházunk elkészül, nem tudom, mi lesz alkotmányunkból? Folyton nyirbálják azt. Ott az 5 éves mandátum, (Ugy van! a szélső baloldalon) ott a kortesfőispánokban a választási szabadság rákfenéje, (ügy van! a szélső baloldalon) ott a folytonos túlköltekezésekben a törvényhozás budgetinegszavazási jogának illusoriussá tétele, ott van a minister eljárásában a felelősségnek egyenes megtagadása. (Ugy van ! a szélső balfelöl.) ' így vagyunk a kereskedelmi palotával is. Azelőtt, míg kereskedelmi ministeriumunk nem vitte oly nagyban a dolgokat s nem költekezett ily mérvben, virágzó volt kereskedésünk. Legalább egy fontos ága: a terménykereskedés. Akkor a vevő valódi útonálló volt, ki lépten-nyomon erőszakosan követelte megvenni a gazda gabonáját, barmát, gyapját még mielőtt ez kész volt, Adtak nagy előlegeket a jövő termésre, midőn még el sem volt vetve és pedig jó árakat fizettek. Ma a kész gabnával és egyéb terményeivel házalni kénytelen a gazdaközönség maga és még potom áron vevőt is gyakran kötéllel is alig képes fogni. Es mikor így áll kereskedésünk, akkor monumentális gúnyként odaépítik a közel 2 milliós kereskedelmi palotát — igaz, hogy ott tesz kapható ezentúl az igazság is. Földmívelésünkről alig szólhatunk. Míg e palota épül és tán mert épül, gazdasági épületeink legszükségesebb javításait és fódozásait el kell halasztanunk akkorára, midőn jobb árak lesznek, pedig ugy látszik, hogy a jobb árak ideje örökre letűnt. Helyenként már ma, más helyeken maholnap a gazdaság lesz a legdrágább és legveszettebb sport, hol nagy boszuság, nagy erőmegfeszítés és homloka véres verejtékével a gazda csak tiszta vesztességeket lesz képes produkálni és a mellett tehetetlenül kell néznie, mikép deteriorálódik, pusztul gazdasága, a helyett hogy azt javíthatná* Ilyen viszonyok közt a túlköltekezést a föld-