Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292, országos ülés deczeniber 17. 1S85. 373 nevezetesen 1.500,000 forintnyi túlkiadás, mely az összes tározóknál mutatkozik, azután pedig azon 1.500,000 forint, mely az államvasutak nettebevételeiben mint hiány j'elentkezik és csak ezekre fog majd szükséges lenni póthitel, melyet azonban a törvényhozástól csak akkor fog kérni, midőn az 1886. évi zárszámadások be fognak terjesztetni; mondom, daczára ennek, a mai ülés napirendjén két törvényjavaslat ál], melyek már az 1886. évi túlkiadásokra vonatkoznak, melyeket azonban a t. pénzügyi minister ur annak idején nem jelzett. Ezen törvényjavaslatok közül az első, mely ezúttal tárgyaltatik, teljes figyelmünket annyival inkább megérdemli, sőt mondhatnám kihívja, mert itt nemcsak határozott könnyelműséggé], nemcsak a közvagyonnak és közjövedelmeknek szándékos pazarlásával, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hanem egyenesen a törvényhozás féllevezetésével állunk szemben, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) a mit azonnal be is fogok bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsöbaloldalon.)'Ez, t. ház, annál sértőbb, mert a t. minister ur már akkor, midőn ezen palota építésére vonatkozó első javaslatát benyújtotta, megsértette a törvényt és ezen törvényjavaslatot ugy fogadtatta el a képviselőházzal, hogy már akkor ezen íúlköltezés egy részét tudta és ismerte, azonkívül a t. minister ur semmibe sem veszi a háznak budgetjogát, elannyira, hogy én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az az idő, melyet mi a képviselőházban a budgettörvény és a pénzügyi törvények megszavazására fordítunk, valósággal elpazarolt idő, (Igaz! Ugy van! a balés széki! haloldalon) az a fáradság pedig', melyet ezek érdekében kifejtünk, valóságos komédia,(Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincsen egyetlenegy tétele a költségvetésnek és pénzügyi törvényeknek, melyet a t. kormány minden léptennyomon részint túlkiadások, részint előirányzat nélküli kiadások, részint átruházások alakjában meg ne sértene. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De sértő ezen eljárás még azért is, mert ezeket a t. minister ur oly grand signeuri modorban teszi, (Igaz! Ügyvan! a bal- és szélső baloldalon) mely a pénzzel és az ország közjövedelmeivel való bánást, vagyis azt, midőn arról van szó, hogy valamire mit és miként kell kiadni, legutolsó foglalkozásnak, hogy ne mondjam alacsony foglalkozásnak tekinti. Ugyanis, midőn mi 1885. évi februárban a IV. törvényczikket megalkottuk,már akkor a t.kormány a törvényhozástól nagy áldozatot kívánt; kívánta jelesen azt, hogy neki oly palotát építsen, amely palota építésébe befektetendő pénznek kamatai körülbelől 15,000 forinttal fogják állandóan megterhelni a költségvetést, szemben azon házbér-szükséglettel, melyet a ministerium eddig igénybe vett. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Mondom, daczára annak, hogy a t. minister ur a törvényhozástól már akkor nagy áldozatot kívánt, ma mégis utólag azt látjuk, hogy azon áldozat már akkor sem volt elég, mert az a törvényjavaslat, melyet akkor a minister ur beterjesztett, minden részében a legirreálisabb volt. A minister ur már akkor tudta a tetemes túlkiadást, melyet tehát a parlamenti ethika szempontjából is kötelessége lett volna a ház előtt feltárni, hogy ez necsak az akkori áldozatok nagyságát, hanem a mi ebből az államra később reá hárulni fog, azt is teljes mértékben ismerje. A kérdés akkor ugy állott, hogy a minister ur kért a törvényhozástól 1.100,000 irtot a palota építésére, a miből 300,000 frt telek-vásárlására, 800,000 frt pedig a felépítési költségek fedezésére volt számítva. Voltaképen pedig az volt a tényállás, hogy mikor a javaslat a ház elé került, már akkor be volt szerezve két telek, melyek egyike 394,994 frtba, a másika pedig 82,866 frtba. összesen tehát a kettő 477,850 frtba került és tényleg elköltve volt. Nem is említve tehát, hogy ugyanakkor kilátásba volt helyezve és szükségképen be is kellett következnie még egy áj t'lek beszerzésének, mely 591 D-ölet tett ki s mely kisajátítás útján lévén beszerzendő, az eljárás e részben még ma is folyamatban van, a túlkiadás már akkor csak a telekre 177,850 frtot tett. Azt mondotta a t. minister ur a pénzügyi bizottságban, hogy igaz ugyan, miszerint a telekbeszerzési költségek 300,000 frtot tesznek, azonban figyelembe kell venni, hogy a telek egy része építkezési czélokra nem leend szükséges és később értékesítendő lévén, az így bejövő összeg majd kiegyenlítendi azon túlkiadást, mely a beszerzés czímén mutatkozott. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert akkor már előreláthatólag ugy állott a dolog, hogy a beszerzendő telekből egyfelől 509 Dölet kell vén közczélokra ingyen átengedni, másrészről pedig az építési czélokra szükséglendő terület 1904 Dölet tevén, mintegy 400 Dölet tett ki az a mennyiség, mely később eladhatónak mutatkozott. Ha ennek értékét a beszerzési áron veszszük is és a kiadott 477,000 írtból leszámítjuk, kerekszámban szólva legalább 100,000 frtot tesz az az összeg, mely a telekbeszerzés czímére előirányzott 3« 0,000 irtot meghaladja. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) * Midőn továbbá a törvényjavaslat első ízben volt a törvényhozás előtt, az épület felállítási költségeire 800,000 frt kívántatott. ígaz, hogy ebből a minister ur, midőn az építkezést jóváhagyta, leütött egy összeget és 820,000 frtnyi volt azon Összeg, melyet akkor e czélra jóváhagyott. De ha figyelembe vesszük azon körülményt, hogy az állami épületeknél alig volt és alig képzelhető eset í arra, hogy az eredeti költségvetés betartható