Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-287

237. országos tlés 4e«ienber 6. 1&16. 339 jeszteni a ház elé: Széll Kálmán volt, ki az Í876. és 1877-iki költségvetéseket még az illető évek deczember havában szentesítés alá tudta vinni, mig ezt a mostani pénzügy min ister ur 9 év folyamán csak egyszer tudta elérni. Ebből világosan következik az, hogy az a pénzügyi kormány, mely szakszerűen, rendszeresen járt el, mely ressortjával tüzetesen foglalkozik rendesen azon helyzetben van, hogy a delegatiók daczára is rendes időben előterjesztheti a költségvetést és a mikor ez nem történik, rendetlenségnek következménye és azon rendetlenség összefüggésben áll azon rendszertelenséggel, mely pénzügyi politikánkat általában jellemzi. (Ugy van! szélső bálfélől.) Mindez nagyon természetesen nem változtat azon, hogy csakugyan most szükségei és okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy a kormányzati gépezet fenn ne akadjon és hogy a jövő év első hónapjaira, mig költségvetés nincs, a kormányzás teljesíthető legyen és a szükséges utalványozások megtörténhessenek. Evvel szemben, bár ennek szükségességéről mind meg vagyunk győződve, nagyon természetesen épen azon dolgoknál ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, a melyeket Horánszky Nándor t. képviselő ur már felhozott, azon okoknál fogva mi sem lehetünk oly helyzetben, hogy azon kormánynak, melynek pénzügyi politikáját az országra nézve szerencsétlennek tartjuk s mely a budgetjog megsértését rendszerré emelte, mely, mint a póthitelek kérdésével bebizonyult, egyáltalában a magyar parlament méltóságát, budgetjogát nem akarja kellő tiszteletben tartani, nem vagyunk hajlandók a felhatalmazást megadni, oly körülmények közt, mikor neki nagyobb szabadsága nyilik, mint midőn a keze a rendes költségvetés által meg van kötve. Készséggel szavaznók meg oly kormánynak, mely szakítva az eddigi rendszerrel, azon közjogi alappal, melyen a magyar államháztartásnak rendezése teljesen lehetetlen, nem akarna a törvényhozás elé lépni oly költségvetéssel, mint milyennel az 1887-ikivel állunk szemben. Hanem a mely a magyar államot oly alapokra akarná fektetni, a melyek szerint a fennállása biztosítva van és a mely egyedüli alap arra, hogy apénzüg}ä államháztartásbnn a rend és egyensúly behozassák. Ha itt oly kormánynyal állnánk szemben, a mely azon elveket vallja, a melyek Magyarország felvirágzásának alapfeltételeit képezik, mi_ a felhatalmazást megadnók, de ezen kormánynak, a melylyel mi szemben állunk és a melynek egyik tagja, a t. ministerelnök ur, legerélyesebban ostorozta ellenzéki korában folyton az indemnityt kérő kormányoknak rendetlenségét, azt oly keményen tudta szemére vetni, de ki saját kormányának hibáit oly enyhén tudja megbírálni, én részemről, de ugy hiszem t. elvtársaim sem ezen kormánynak, mint semmi közösügyi alapon álló kormánynak az iodemnity felhatalmazását megszavazni hajlandók sem vagyunk. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Parlamentaris, monarehieus kormányrendszer alatt élő nemzeteknél, hogy egy országgyűlési képviselő nyugodt lélekkel felhatalmazást adhasson a kormánynak arra, hogy a jövő év első negyedében az adókat és minden állami jövedelmeket a folyó évre megállapított mennyiségben szedhesse be, nélkülözhetlenül szükséges, hogy azon képviselő biztosítva legyen arról, miszerint a beszedendő adók a haza, a nemzet érdekében fognak elköltetni; nélkülözhetlenül szükséges továbbá, hogy bizodalommal viseltessék a képviselő azon kormány, különösen annak elnöke irányában, kitől függ az ország kormányzata nagyobb részben, a mely kormányt felhatalmaz ilynemű adók beszedésére; és harmadszor szerintem szükséges, hogy helyeselje a czélt, melyre a beszedendő adók fognának fordíttatni. Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, miszerint a megszavaztatni kért adók haza és nemzetellenes czélokra lennének nagyobb részben fordítandók. Mert először is közösügyes alapra fordíttatnának, melyet én hazámra nézve károsoknak, veszélyeseknek, e nemzetet megsemmisítőknek tartok. A közösügyes intézmények fentartására fordittatnának, melyeket maga a jelenlegi ministerelnök ur is, mielőtt a politikai hitehagyottság terére lépett volna, átkosoknak nevezett, melyek megfosztották hazánkat önállóságától, függetlenségétől, melyek e nemzetet az anyagi megsemmisülés, tönkrejutás örvényébe merítették, koldusbotra juttatták. Én, t. ház, mint népképviselő, ily czélokra soha költségvetést meg nem szavazok, nem anynyival inkább, mert ezen megszavazásból könynyen azt következtetnék, miként helyeslem azon 40 egynehány millió frtnyi deficitet, mely a tárgyalások alatt levő törvényjavaslatból kiviláglik. Ugyanezért én az általam emiitett okokból a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául, általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: T. ház! Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A pénzügyi bizottság előadója és mindazon szónokok, kik e kérdésben nyilatkoztak, ugy fogták azt fel — és nézetem szerint igen he• lyesen — hogy ez alkalommal nem kivánják tárgyalni sem a költségvetést, sem a pénzügyi helyzetet. Én is ez álláspontot foglalom el, mert azt hiszem, e tárgyalásra legközelebb ugy is lesz alkalom. A törvényjavaslat elfogadása, mely ma a t. ház előtt fekszik, szükséges azért, hogy a közigazgatás menete zavartalanul tovább folyjon, de azért is, hogy a pénzügyi helyzet tüzetesen és ala j posan meg legyen vitatható azon idő alatt, melyre 43*