Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-287

338 287. országos ülés dwzember S. 1SS6. következőket. ConBtatáljam először azt, hogy az ország pénzügyi helyzete a szó szoros értelmében fenyegető alakot öltött; constatáljam továbbá, hogy államháztartásunkban évek óta ugy a túlkiadások, mint az előirányzaton kivüii kiadások, valamint az átruházások tekintetében teljes szabadság uralkodik ; (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon) constatáljam, hogy a pénzügyi politika, melyet nekünk a t. kormány évről-évre előterjesztett, a valóságnak soha meg nem felelt, (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon) hogy ez a pénzügyi politika állandó ámítással járt, (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert hiszen a nélkül, "hogy erre a bizonyítékokat messzebbről kellene keresnem, hivatkozom t. kormány előterjesztésének indokolására, mely, miként méltóztatnak tuoni, azt mondja, hogy szükségessé vált az egyes tárezák külön érdekeinek az általános pénzügyi érdekekkel való összhangba hozatala — tehát ez eddig nem volt meg. Azt mondja továbbá, hogy az egyes közigazgatási ágak valódi szükségleteinek részletes megállapítása szintén tárgyalásokat igényelt, a mi nem jelent mást, mint azt, hogy a t. kormány előterjesztései nem voltak őszinték, nem voltak reálisak és most, 10 év letelte után szándékozik a t. kormány arra az útra térni, hogy legalább az évenkénti póthiteiek megtámadásainak kellemetlenségeit kikerülendő, féligmeddig őszinte előirányzatot nyújt be. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És constatálhatom végül azt, hogy daczára annak, miszerint ugy a múlt évi költségvetés tárgyalása, valamint a póthitelek tárgyalása alkalmával a kormány nyíltan felhívatott arra, hogy mondja meg tehát, hogy mely utakon szándékszik járni, mii akar tenni arra nézve, hogy az ország ezen szerencsétlen helyzetéből kibontakozzék, a t. kormány erre a kérdésre néma és azon valóban szomorú helyzetet, melybe az ország pénzügyi viszonyai jutottak, nem kívánja, de talán maga sem tudja — szerintem ez utóbbi eset forog fenn — enyhíteni az által, hogy legalább a kibontakozás utait megmutatni igyekszik. Ily körülmények közt, t. ház, én azt tartom, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása sem nem administrativ-technikai, sem nem bizalmi, hanem egyenesen lelkiismereti kérdés ; mert én lelkiismereti dolognak tartom egy perezre is azon kormány kezében hagyni az ország pénzügyeinek vezetését, a mely kormány ide juttatta az országot és minden perczet elveszettnek tartanék, ha tovább is azon eljárás követtetnék, a mely eddig követtetett. Addig is tehát, mig a pénzügyi helyzet fölötti vita elkövetkeznék és a helyzet teljesen tisztáztatnék, én és barátidul e felhatalmazási törvényt meg nem szavazzuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Enyedi Lukács: Azok után, a miket az előttem szólott t. képviselő ur előadott, azon szerencsés helyzetbe vagyok, hogy álláspontomat röviden indokolhatom. Én, a t. előadó ur és az előttem szólott t. képviselő ur példáját követve nem szándékozom a pénzügyi helyzet általános bonczolgatásába bocsájtkozni, hanem magához a tárgyhoz: az indemnity megadhatásának kérdéséhez szólok. Kétségtelen tény az, hogy bárki, bármilyen kormány venné át az államkormányzását ma, kénytelen volna a háztól meghatalmazást kérni, mert az idő előhaladottságánál fogva már a jelen évben szentesítés alá terjeszthető budget-törvényt alkotni nem lehet. Elnézésre számíthatna a kormány a ház részéről azon esetben, ha azon körülmény, hogy idemnityt kér, kivételes természetű volna; de hát az indemnity-vel való kormányzás a jelen kormánynak valóságos rendszerévé vált, mert mióta a jelen pénzügyminister ur vezeti a magyar pénzügyeket, 1878 óta mindössze csak egyszer fordult elő, hogy január eleje előtt szentesített törvény nyel állott szemben a magyar törvényhozás. Ez az 1881-iki költségvetés volt, mely deczember 11-én szentesittetett, azóta mindig indemnityre volt szükség és volt oly év, mikor május és június 16-ikán nyert szentesítést a költségvetés. Ebből világosan következik az, hogy a háznak éveken át nyilvánult azon indokolt óhaja, hogy a parlament budgetjoga tiszteletben tartassák — hogy a ház intézkedést tegyen azon irányban, hogy jövőre az indemnityvel való kormányzásnak végevetessék — ezen oldalról minden alkalommal kiemeltetett és kijelentetett, hogy a pénzügyi évnek nem szükséges összeesnie a naptári évvel, hogy épen oly czélszerüen és azindemnityk kikerülésével lehetne a pénzügyi évet április elsejével kezdeni. Ezzel szemben a pénzügyi kormányzat részéről azon választ nyertük, hogy ez nehézségekkel jár, hogy hozzá az osztrák kormány beleegyezését, a közös ügyek vezetési rendszerének átalakítását kellene kieszközölni.Ez meglehet, de nem olyan nehézség, a mely a czél elérését elég fontosnak ne tüntetné fel; mert ha pénzügyi kezelésünk adatait figyelemmel kísérjük, azt tapasztaljuk, hogy okozati összefüggés van a közt, mikor szavazott meg a ház oly költségvetést, mely az év lefolyása, előtt nyert szentesítést és mikor volt olyan a kormányzat, hogy ez nem történt meg, hanem indemnityt kellett kérnij mert összeesett a rendszertelenséggel a költségvetés ilynemű előterjesztése. Mert épen e kormánynak azon pénzügyministere, a ki leginkább valósította meg takarékosságra irányuló ígéreteit, a ki leginkább volt szakember és a ki alaposan igyekezett azon, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, épen az volt egyúttal az is, a kinek sikertilt rendes időben költségvetést ter-