Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-287
336 S 87- országos ülés deczemfeer 6. 1886. mihelyt itt e házban egy képviselő egy más képviselővel szemben ily összeférhetlenségi esetet jelent be — nem voltam itt akkor, mikor t. barátom előadta véleményét, nem tudom, melyik esetről szólott, de ha bejelentette ezen esetet Elnök: Melyik esetet ? Madarász József: A Gyöngyös városi képviselő esetét. Ha mondom, bejelentette: akkor nincs más hátra, mint hogy az összeférhetlenségi bizottság összeüljön és határozzon a felett, helyén van-e a bejelentés vagy sem. 1875. évi első törvényczikknek, mely szól az összeférhetienségről, 7-ik §-a azt mondja: „Ha a mát igazolt képviselő időközben oly állást foglal el, vagy oly helyzetbe jut, — 4. §. — mély a képviselői megbízással össze nem fér, tartozik a képviselőségről a ház elnökéhez intézett nyilatkozatában 48 óra alatt leköszönni." A 9. §. pedig ezt mondja: „Ha a képviselő a 6., 7.. 8. § okban megszabott kötelességének eleget nem tesz, állandó bizottság azonnal összeül és meggyőződvén arról, hogy a gátló akadály csakugyan fennforog és a képviselő tudva követte el a mulasztást, a képviselői megbízást megszűntnek nyilvánítja s eljárásáról a képviselőháznak jelentést tesz." Meglehet t. ház, hogy a 4. § nak esetei beálltak s akkor az összeférhetlenségi bizottság ki fogja mondani, hogy a képviselőség megszűnt; meglehet, hogy nem álltak be, de erre az esetre is a felolvasott törvény világos értelme szerint, mihelyt egy képviselő részéről bejelentés történik, a háznak nincs más módja, mint az esetet odautasítani az összeférhetlenségi bizottsághoz, mely azután kimondja, hogy helyén volt-e a bejelentés vagy nem. Ez az én alázatos véleményem. De figyelmeztetem a t. képviselőházat még arra is, hogy ezt a gyakorlat is igazolja. Magam voltam egy párszor abban a helyzetben, hogy ily összeférhetetlenségi esetet voltam kénytelen bejelenteni. Az egyik eset az volt — szintén a lapokból merítettem — hogy egy képviselő kineveztetett bizonyos hivatalra s ennek daczára 10—15 nap múlva sem mondott le képviselői állásáról; az esetet előhoztam s az azonnal az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíttatott. Az illető képviselő ur azután jónak látta lemondását az összeférhetlenségi bizottsághoz benyújtani s a bizottság jelentést tett az eset megszűntéről. A másik eset ez volt: egy képviselőtársunk kineveztetett kormánybiztossá és nem kért a háztól engedélyt a kormánybiztosság viselhetésére. Erről is csak a hírlapokból értesültem, jelentést tettem a háznak és a t. ház a bejelentés alapján ezt az esetet is az összeférhetlenségi bizottsághoz utasította. Véleményem szerint ma ugyanilyen eset forog fenn. A t. ház határozhat bölcsessége szerint, de én azt hiszem, hogy miként a képviselő irányában mi kötelesek vagyunk a legvégső határig elmenni és állását lehetőleg meg nem ingatni — másfelől azt a képviselőt mi nem támadjuk meg, a midőn azt kívánjuk, hogy ő a bizottság előtt igazolhassa — óhajtom is, hogy igazolja azt, hogy ő nem jutott azon helyzetbe, a melybe jutottnak őt a sajtó szerint eddigelé, sajnos, kénytelenek vagyunk tartani. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! Ugy látom, a képviselő ur engem alaposan félreértett. (Derültség!) Én nem azt mondtam, hogy semmiesetre sem léphetek azon térre, a melyre a t. képviselő ur kívánta, mivel a hírlapok útján értesültem a fenforgó esetről. Korántsem, ha a hírlapokban például azt olvastam volna, hogy valamely képviselő kineveztetett oly hivatalra, melylyel a képviselőség össze nem fér, első dolgom lett volna őt azonnal lemondásra felhívni. Vagy ha azt olvastam volna, miről az 1 §. 2. pontja szól, hogy azon képviselőnek napidíjai le vannak foglalva és már a törvény szerint megtehetem a lépéseket, szintén intézkedtem volna. De bocsánatot kérek, nem ez az, a miért én Lükő képviselő ur felszólalása ellen kifogást tettem, hanem az, mert a képviselő ur általánosságban szólott és nem mondta meg, minő alapon hivassék egybe az összeférhetlenségi bizottság, hanem csak azt mondta, hogy a bizottság idézze maga elé a képviselőt és hívja föl igazolásra. Már bocsánatot kérek, de hogy képviselőket igy általánosságban igazolásra fel lehessen hívni, olyankor is, a hol nincs oly valóságos támpont, mely a törvény szerint indokolná ezen eljárást, ezt én, mint a ház elnöke nem mozdíthatom elő, mert én minden képviselőnek függetlenségét köteles vagyok védeni. (Helyeslés.) Miután pedig az is, a mit a képviselő ur a 7. és 9. §-ból idézett, egyenesen és tisztán azon esetre vonatkozik, midőn a képviselő elvesztette függetlenségét a kormánynyal szemben — a mi ez esetben elő nem fordul — tehát azon szakaszokat sem alkalmazhatom. (Helyeslés.) Azonban itt van a 4. §., a mely e tekintetben ad támpontot. Meg fogom vizsgálni az iratokat és ha ez irányban szükséges intézkedni, meg fogom azt tenni. De az mondatik, hogy a képviselő ur, nem tudom, minő cselekményt követett el. Itt a törvény világosan mondja, hogy a ki. . . (Zaj.) Csendet kérek. Ez oly fontos kérdés, melynek tisztába hozatala a képviselőknek legnagyobb érdekében áll, tehát méltóztassanak meghallgatni. (Helyeslés.) Itt van a 4-ik szakasz a) pontjában, hogy „a ki a választási törvény 13. szakaszában foglalt bűncselekmények miatt jogérvényesen elítéltetett." Ez az eset itt nem forog fenn, mert különben megtettem volna a lépéseket. Hanem csak azért, mert
