Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

314 2S6. országos ülés deczember 4. 1886. része a megadóztatás alól egyszerűen kimenekül. Ha már most, t. képviselőház, a németországi nagy tőzsdék mellett, hol, hogy mást ne említsek, ott vannak a berlini, hamburgi, stettini, frankfurti stb. nagy tőzsdék és a hol a német birodalmi controllapparatus, az adó alóli kibúvás ellenőrzése kétségkívül sokkal szigorúbb, vagy legalább is oly szigorú, mint a hogy nálunk keresztülvihető volna — ezen adónak összes jövedelme a legutolsó kimutatások szerint alig több, mint 7 és fél millió márkára ment; és ha már most ezen számításokat alkalmazzuk a bécsi tőzsdére s az érték forgalom tekintetében a bécsi tőzsdénél legalább is 9

/'» részszel csekélyebb forgalommal a budapesti tőzsdére akkor én azt hiszem, a legvakmerőbb számítás szerint legfelebb — és ezzel igen sokat mondok 30,000 forintra tehető azon bevétel, mely ez alapon elérhető volna. (Egy hang a szélső laloldalon: Jóless az operára!) Én azt hiszem, az opera kétségkívül nagyon megköszönheti a képviselő ur gondoskodását, ha ugy tesz, mint a csíki gazda a barátokkal, tudniillik ha azt a borjúját, a, melyik nem kerül meg, hagyja az operának. (Derültség.) Az értéktőzsde megadóztatatása tehát egy szerfelett minimalis eredményt juttatna az államkincstárnak. Mindakét bizottság azt hiszi, hogy ezen megadóztatás tökéletesen jogosult. Elvi jogosultságát vitatni egyáltalában nem akarjuk. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem lehet.') Bocsánatot kérek, e felett egy hosszá tudományos vita folyt az irodalomban és a parlamentekben. Ha méltóztatott a német törvényjavaslatot átvenni, akkor méltóztassék annak indokolását és tárgyalásait is elolvasni, a hol igen nyomós argumentumok emelkednek minden forgalmi adó és specialiter ezen adó ellen is. Mi azonban, fájdalom, ezen térre kénytelenek voltunk rálépni, forgalmi adókat decretáltunk, illetékeket decretálunk az adás-vevésnél, a jogok biztosítását a telelekkönyvi rendszer mellett az illeték kötelezettségéhez fíízzük, tehát a mi tényleges viszonyaink közt kifogást ezen adó ellen, mely a forgalmat kétségkívül gátolja, egyátalán nem tehetünk és azt mint eddigi adórendszerünk logicai consequentiáját elvileg igenis concedáljuk. Azonban a kérdés nálunk nem ez alapon áll elbírálás alatt. Egészen más szempontok voltak Német és Olaszországban, a hol ily rendszer hozatott be, nevezetesen ott a forgalom, mely megadóztatás alá vonatott, a nagy tőzsdékről nem vonulhatott más felé; de a mi viszonyaink közt — és ez az argumentum volt döntő mindakét bizottság előtt mindaddig, a míg a monarchia másik felében, specialiter a bécsi tőzsde, melylyel szemben a mi gabnatőzsdénk bizonyos tekintetben önállóságra tett szert, de a melynek a mi értéktőzsdénk csak | igen kicsinyített kiadásokban követője, tökéletesen absorbeálással fenyegeti a budapesti forgalmi életet. Bécsben szabad a forgalom, nálunk pedig e javaslaslat elfogadása esetén kötve volna, mert nemcsak az illetékkötelezettség nyomná azt, hanem hogy az illetékkötelezettség keresztülvihető legyen, arra igen helyesen a törvényjavaslat maga is contemplálja a kötjegy-kényszert, a mely szintén zsibbasztaná a forgalmi életet. Ha már most a bécsi tőzsde forgalma teljesen szabad volna, mig a budapesti tőzsdén a kötjegy és illeték-kötelezettség behozatnék, az csakis a mi kárunkra volna, minthogy a még most is egyátalában nem emancipált forgalom visszakerülne Bécsbe és a magyar kereskedelem önállósítására való törekvés e téren épen a mi intézkedésünk folytán tökéletesen megsemmisülne. A közgazdasági és a pénzügyi bizottságok tehát szemben láttak egy nagyon minimalis pénzügyi eredményt egy mathematicai bizonyossággal előrelátható nagy pénzügyi veszteséggel; és épen azért, daczára, hogy helyesnek tartják elvileg ezen adót, daczára, hogy a pénzügyi helyzet a jövedelmi források teljes kiaknázását teszi szükségessé, azt mégis időszeiíínek nem tartjuk addig, míg a monarchia másik részében e tekintetben felállítandó határozott álláspontot foglalnak el és épen azért megelégszünk azzal, hogy a kormány utasítassék, hogy ezen kérdést figyelemmel kisérje és annak idején javaslatát megtegye. Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Istóezy képviselő urat mint a törvényjavaslat beadóját, illeti a szó. Istóczy Győző: T. képviselőház! (Halljuk!) Mint a törvényjavaslat beterjesztője, előre is kijelentem azt, hogy én a, közgazdasági és pénzügyi bizottságok határozati javaslatait nem fogadom el. Kern fogadhatom el pedig annál kevésbé, mert én e bizottságok határozati javaslatainak írott indokolása, és a t. előadó ur szóbeli indokolása közt egyrészről, másrészről pedig a határozati javaslatok között logicai összefüggést nem látok. Ugyanis a két bizottsági jelentés ésat. előadó ur is beismerik, hogy ők a tőzsdeadót jogosultnak és szükségesnek tartják; ennek daczára azonban mégis arra concludálnak, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ne fogadtassék el s ekként a tőzsdei ügyletek ne vonassanak százalékos illeték alá. S itt nem malaszthatom el kiemelni azt az anomáliát, hogy a közgazdasági bizottság indokolása sokkal méltánylóbban nyilatkozik a tőzsdeadóról pénzügyi szempontból, mint maga a pénzügyi bizottság, a melynek pedig a kérdést tisztán pénzügyi s nem egyszersmind közgazdasági szempontból kellett volna tekintenie. Hát ez bizony