Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

286. országos üléb deczember 4. 1886 315 anomália, főleg ha tekintetbe vesszük azt, hogy a t. pénzügyi bizottságnak még eddig nem volt bevett szokása a hozzá utasított adóügyi törvényjavaslatok ellen közgazdasági szempontból serupulusokat csinálni magának, hanem derü're-borura elfogadott minden adóügyi javaslatot, a mint bizonyára szó nélkül meg fogja szavazni a t. pénzügyminister ur által minapi kijelentése szerint, a bélyegilletékek és a szállítási adó felemelése tárgyában legközelebb benyújtandó törvényjavaslatot is a nélkül, hogy közgazdasági szempontból aggályai fognának lenni arra nézve, hogy például a szállítási adó felemelése Magyarország árúforgalmát nem fogja e megbénítani ? A közgazdasági bizottság — a melynek mellesleg megjegyezve, még eddig nem volt szava adóügyi kérdésekben, kivételi egyes-egyedül a börzeadó képezvén — mondom, a közgazdasági bizottság és a pénzügyi bizottság jelentései, valamint a t. előadó ur is, egyik főérvül hozzák fel a tőzsdeadó ellen, hogy az állítólag csekély jövedelmet hozna, mert Németországban is csekély pénzügyi eredményt mutat állítólag fel. Hát most már előttünk fekszik a német tőzsdeadó egy egész évi jövedelméről szóló kimutatás, a mely megdönti a tőzsdeadó elleneseinek e részbeni állításait. A német birodalomban ugyanis befolyt tőzsdeadó czímén az í 835. október í-től, vagyis a tőzsdeadó-törvény életbeléptétől egész 1886. október í-ig terjedő egy év alatt összesen 8.002,333 márka, a mi osztrák értékben közel öt millió frtot tesz ki. Igaz, hogy a német birodalmi budgetben ennél nagyobb bevétel irányoztatott elő az első évre a tőzsdeadóból; — de, hogy a praelimináit összeg nem éretett el, annak az okát Scholz pénzügyminister a német birodalmi gyűlés f. hó 1-én tartott ülésén világosan megmagyarázta. (Halljuk!) Scholz pénzügyminister ugyanis oda nyilatkozott, hogy a tőzsdeadó Németországban csak a sikkasztások, az illetékmegrövidítések miatt hoz kevesebb jövedelmet, mint előirányozva volt, amiből kitűnik az is, hogy csak alkalmas utakat-módokat kell keresni az illetékmegrövidítések sikeres megakadályozására és megtorlására s a tőzsdeadó Németországban is meg fog felelni a hozzá kötött várakozásoknak. (Ugy van! a baloldal némely padjain.) Már most, hogyha Németországban, daczára minden illetékmegrövidítésnek, daczára minden sikkasztásnak, a tőzsdeadó az első egy év alatt öt millió frtot jövedelmezett — ugy nálunk, ennek csak egy tizedrészét számítva is, be fog hozni ötszázezer frtot, a mely összegnek igen jó hasznát fogjuk venni most, a mikor az 1887-ik évre az államháztartási deficit hivatalosan 22 millióra számíttatik, a félhivatalos lapok beismerése szerint pedig a tényleges deficit 54 millióra fog rúgni. (Ügy van! balfelől.) A tőzsdeadó ellen felhozott azon kifogás se próbaálló, hogy ha az nálunk behozatik, Ausztriában pedig nem, akkor az értékpapír és a gabonaüzlet egy része hazánkból Austriába, Bécsbe tereltetik. Mert a míg Magyarország gabonatermő ország lesz, az pedig mindig lesz — bizonyára gabonakereskedőink is lesznek; sha, a mi különben alig hihető, a zsidó gabona-kereskedők a csekély tőzsdeadó miatt, hátat találnának fordítani Magyarországnak a mi utóvégre is nem lenne valami nagy baj —majd támidna helyükbe azonnal egy hazafias keresztény-magyar gabonakereskedő-osztály, amely hű maradna ehhez a földhöz a csekély börzeadó daczára is samely keresztény-magyar gabonakereskedő osztály létrejöttét és megizmosodását épen a minden tisztességes versenyt leszorító zsidó gabonakereskedők elharapódzása tette mindeddig lehetetlenné, a mint hogy tény az is, hogy ők pusztították ki majdnem teljesen a hajdan virágzó volt keresztény-magyar gabonakereskedői osztályt is. (Ugy van! a baloldal némely padjain,) De aztán más részről tekintetbe kell vennünk azt is, hogy Austriában viszont meg azért haboztak eddig behozni a tőzsdeadót, mert ott viszont meg attól tartanak, hogy ha azt előbb behozzák, mint mi, akkor a tőzsdei forgalom Bécsből Budapestre lesz elterelve. Csak tegyük meg mi magyarok az első lépést a tőzsdeadó behozatalával s biztosak lehetünk benne, hogy Austriában is azonnal behozzák azt, mert hisz ott is égető szükség van az alkalmi bevételek szaporítására; — s aztán ugy az osztrákok, mint mi magyarok is megszabadulunk majd attól a fenyegető szörnyű veszedelemtől, hogy börzezsidóink elhagynak bennünket, búcsút véve a kapufélfától. És itt a t. előadó urnak még néhány megjegyzésére akarok refleetálni. A t. előadó ur minket felekezetességgel vádol, hogy mi ellenszenvvel viseltetünk a börze iránt azért, mert'zsidó. Erre az én megjegyzésem az, hogy köztudomásúlag, a mit a t. előadó ur sem fog kétségbe vonni, a börzén majdnem kizárólag zsidók ügyködnek. Mi a gyermeket csak a maga nevén nevezzük meg és van bátorságunk ezt tenni. Bennünket nem vezérel ellenszenv, mint a t. előadó ur jelezte, hanem vezérel az államnak érdeke és ha bennünket ellenszenvvel vádol az előadó ur a börze-zsidók iránt, ugy feljogosít bennünket arra, hogy mi meg viszont a pénzügyi és közgazdasági bizottságot és a t. előadó urat vádoljuk a börze-zsidók iránti túlságos rokonszenvvel. (Helyeslések. Ugy van! a bal- és ssélsö bal némely padjain.) Mi csak azt akarjuk, hogy a kik legkönynyebben szerzik a pénzt, azok is hozzájáruljanak a közterhek viseléséhez legalább is azon arányJ ban, a melyben az adófizetők többi osztályai. 40*