Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-286
ÍÍ86, országos ülés deezember 4. 1886. 313 „A képviselőház jogosultnak tartja ugyan elvileg a tőzsdén vagy azonkívül kötött tőzsdeszerű adásvevési vagy más beszerzési ügyleteknek illeték alá vonását: a 298. számú törvényjavaslatot azonban ez alkalommal időszerűnek nem tartván, nem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy a kérdést figyelemmel kisérje s annak idején e tárgyban megfelelő javaslatot terjeszszen elő". Azon indokok, melyek a közgazdasági és pénzügyi bizottságot vezették, a következők: Eiőször is a bizottságok egyike sem osztja — nem is refiectálva azon felekezeti ellenszenvre, mely az indokolásban nyilvánul és a mely a képviselőház tárgyalása alá nem tartozik — azon ellenszenvet, mely a jelen törvényjavaslat indokolásában a tőzsdék ellen nyilvánul. A tőzsdét mindkét bizottság nem tekinti egyébnek mint egyszerű vásárnak és én a magam részéről bátran merem azt a tudományos meggyőződésemet kimondani, hogy nemcsak a tőzsde, de maguk az oly sok ízben kárhoztatott diíferentialis üzletek is elméletileg jogosultak és nem minden körülmények közt kárhoztatandók. Igen is történnek a tőzsdén is visszaélések, mint a dolog természete szerint minden vásáron történnek. De magukért e visszaélésekért az institutiót elitélni nem lehet. A diíferentialis üzlet, melyre az ellenszenv irányul, például a berlini tőzsdén a feljegyzések szerint 10.000,000 forgalomnak körülbelül 8—9 millió és ha talán ezen forgalomnak egy tekintélyes része tisztán szédelgésre vezethető vissza, vagy annak egy része ezen gyanúban kell hogy álljon, mert hiszen minden tőzsdeszerű dolognál fordulnak elé ép ugy mint minden vásárlásnál, félrevezetések: ezért maga ezen intézmény, mint intézmény ellen ellenszenvet táplálni egyáltalábau nem lehet. (Közbeszólások a bal- és szélső bal némely padjairól : Nem is az ellenszenv vezet bennünket!) Hanem túl kell emelkedni azon fölfogáson is, mely az irodalomban és a közéletben is újabb időben igen gyakran nyilvánult, hogy oly intézkedések, vagy oly intézmények, melyek ellenszenvvel találkoznak, mintegy büntetésből, adóval sújtassanak. Hiszen az államkincstár nem büntető közeg. Ha egyáltalában valamely üzlet elítélésre méltó, annak rendes útja, azon üzlet eltiltása; (Helyeslés a jobboldalon) tehát én azt hiszem, hogy az adókincstár czéljaitól igen messzire távoznék, ha azért, mert egyes üzletek vagy intézmények büntetésreméltónak találtatnak, valaki által az proponáltainak, hogy azok adóval sújtassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek a második argumentumra, nevezetesen arra, hogy az államkincstár szempontjából jövedelemre szükség van. (Halljuk!Halljuk!)Ezen álláspontot tökéletesen elfogadom. És bátor vagyok már most jelezni azon meggyőződésemet, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben adóemelésre igenis KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. [ szükség van. (Közbeszólások a bál- és szélsőbaloldal némely padjairól: Tessék új adókat behozni!) Abban a meggyőződésben is vagyok és egyáltalában nem látom magamat azon meggyőződésben legkevésbé sem megingatva, hogy az államkincstár jelen helyzetében új adókra is szükség van. De azt tartom, hogy ezen új adókat helyesen kell megválasztani s azok behozatalával nagyobb károkat okozni, mint a mennyit a várható eredmény csak kis mértékben compensálhatna, egyáltalában nem tanácsos. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézzük a törvényjavaslat alapján felállítandó adórendszernek esetleges jövedelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az értéktőzsdei ügyletek az 1. §. szerint Vio pro mille illeték alá esnek. Már most ezen kulcs szerint, hogy 1000 forint adójövedelem befolyjon, 10 millió értékű üzletet kell megkötni. Ugyancsak merésznek kell lenni itt a számításnak, mely vérmes reményeket költ és szeretném tudni azon számadás alapját, mely szerint a magyar tőzsdén, specialiter pedig a budapesti tőzsdén, hány 10 millió forintnyi üzlet köttetik meg egy évben, hogy ennek alapján annyi 1000 forint jövedelemre lehetne kilátás. (Közbeszólások a bal- és szélső baloldal némely padjain: „ 2 /io pro mille! u ) A Vio pro mille is proponálva van a gabona tőzsdén, de magának a törvényjavaslatnak 4. §-a kiveszi ezen intézkedés, illetőleg ezen 2 / 10 pro mille adózás alól azon adás-vevési és egyéb beszerzési ügyleteket, melyek a szerződő felek egyike által a belföldön termelt vagy előállított tárgyak vagy árúk mennyiségei fölött köttetnek. Igen helyes intézkedés. Helyesen van átvéve a német törvényből. A magyar belforgalom termékeit csakugyan kímélni kell. De a budapesti gabonatőzsdén, melynek mégis jelentősége és kétségkívül elegendő nagy forgalma van, az ügyleteknek hányadrésze és mily jelentéktelen része az, a mely nem Magyerországon termelt vagy nem Magyarországon vásárolt gabonára vonatkozik. Én azt hiszem, hogy ezen szakasz alapján Yio pro mille megadóztatás a gabonatőzsdére egyátalán illusorius úgy, hogy számba egyátalán nem jöhet. Marad tehát tisztán az értéktőzsdének 7» per mille megadóztatása, mely hogy mily pénzügyi eredményeket szült, arra nézve bátorkodom az igen t. képviselő urakat a német birodalmi törvényhozásban most folyó tárgyalásokra figyelmeztetni, hol ép e miatt igen éles támadások történtek részben a pénzügyminister ur által a tőzsdéken történő kijátszás ellen, (Zaj a szélső balon) részben pedig az ellenzék részéről azért, mivel ezen adónak conceptiója szerintök hibás. Nevezetesen egyik hiba az, hogy a tőzsdeszerűség az üzlet megkötésénél nem bizonyítható be minden egyes esetben. A másik pedig az, hogy épen e szakasz alapján mely a t. képviselő urak javaslatába szintén fel van véve, a forgalomnak egy nagy 40
