Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-281

'281. országos ülés október 15. 188G. 27o zatáról azzal vau szerencsém beterjeszteni, hogy azt rögtön tárgyalni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök I Minthogy az ülések már végok felé járnak, azt hiszem, a t. ház méltóztatik beleegyezni, hogy az előirányzat rögtön tárgyaltassék. (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az előirányzatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az október havi előirányzat 88,331 írtban jóváhagyatik és az elnökség annak folyóvá tételével megbizatik. (Helyeslés.) Következik a napirend: Az igazságügyi bizottság 116. számú jelentése : „az 1870 : XVI., továbbá az 1871: XII., az 1880: LXIV. és az 1882: XL1V. törvényczikk módosítására" vonatkozó 79. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első^ szó a bizottság előadóját illeti. Literáty Ödön, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a királyi tábláknál fennálló pótbirói intézmény megszüntetését és a királyi táblák ideiglenes szervezését czélozza. A pótbirói intézmény a királyi bíróságok szervezését megelőző időben állíttatott fel és akkor nemcsak szükséget és hiányt pótolt, de felállítása annyira az igazságszolgáltatás érdekében feküdt, hogy az valóban üdvös és czélszerü volt, Azonban időközben a királyi bíróságok szervezése bekövetkezett és ez által megszűnt azon ezél, mely a pótbirói intézmény létezését indokolttá tette. Mig ugyanis a királyi bíróságok szervezve nem voltak, addig a pótbirói intézmény mint egy előkészítő iskolát képezett a királyi Ítélőtáblai rendes bírói állomások betöltésére. De midőn a királyi bíróságok felállíttattak, alkalom lévén a rendszeres alkalmazásban levő tisztviselők munkaképességét, tevékenységét közelebbről is megismerni, a pótbirói intézmény e fontos jelentőségét elvesztette. Tekintettel azonban a munkaerő hiányára, a királyi bíróságok szervezése után is szükségesnek mutatkozott még egy ideig a pótbirói intézményt fentartani. És fenn is lehetett tartani mindaddig, mig az első folyamodása biróságofctagj ai a tiz éves pótlék élvezetébe nem léptek; de a mint a tiz éves pótlék élvezetébe léptekaz első folyamodásabiróságoktagjai,az intézmény fentartása telj esen lehetetlenné vált; mert míg egy kii*, táblai pótbirónak kétezer frt fizetése van, addig az első folyamodása bíróságoknál Budapesten a tiz éves pótlékot élvező biró már 2200 frt évi fizetést élvez és igy nagyon természetes, hogy egy ily magasabb fizetést élvező biró kisebb fizetési fokozatba a kir. táblához belépni hajlandónak nem mutatkozik. De minthogy épen a budapesti kir. bíróságoknál — bár ez által nem akarok levonni a vidéki bíróságok tevékeny, szorgalmas és tehetséges tagjainak érdeméből — mégis a kiválóbb erők lévén alkalmazva, egyáltalában nem kívánatos, hogy épen ezek a kiválóbb erők zárassanak el attól, hogy a kir. táblához, mint pótbirák beléphessenek, minthogy pedig épen az által, ha a kir. táblához be nem vonhatók, a kir. tábla szellemi niveauja szállíttatik alá: világos, hogy ezen intézmény az igazságszolgáltatás kára nélkül tovább fenn nem tartható. Erről már a t. ház is meg volt győződve, a mennyiben a múlt országgyűlésen az igazságügyi bizottságnak egy határozati javaslatát is méltóztatott elfogadni az iránt, hogy ezen intézmény mielőbb megszüntettessék. (Helyeslés jobbfelől.) A 79. számú törvényjavaslat ez intézmény megszüntetését olyképen ' contemplálta, hogy a kir. táblái bírói állásokat három fizetési rangfokozat szerint vélte szervezendőnek. Az igazságügyi bizottság a javaslat ezen intézkedését nem haladásnak, hanem határozott visszalépésnek tekintette. Ugyanis, t. ház, jelenleg 96 rendes királyi táblai birói állás létezik, a melylyel szemben a budapesti királyi Ítélőtáblánál 46 pótbirói állás, a maros-vásárhelyinél 20 rendes és 7 pótbirói állomás van. E pótbiráknak tehát kilátásuk volt arra. hogy esetleg a 96, illetve 20 állomás közül üresedésbe jövő állomásokra ki fognak neveztethetni, vagyis tehát előléptetési reményük olyan volt, hogy bár fizetési reményeik nem voltak kielégítők, legalább az előléptetési reményében nyertek ösztönt és bátorítást, hogy kedvüket megtartsák és munkásságukat ernyedetlenül folytassák. De ha a ministeri javaslat szerinti három osztály fogadtatott volna el, mely szerint az első osztályban csak 42 birói állomás rendszeresittetett volna a királyi táblai birák jelenlegi fizetésével, a másik két osztály pedig 50—50 létszámmal és pedig a második osztály 2,600, a harmadik 2,400 frt fizetéssel lett volna dotálva, ez, tekintve azt, hogy az előléptetés az első fizetési fokozatban az utolsó táblai bíróra körülbelül csak 16—18 év múlva következett volna be, olyan visszalépés lett volna e téren, melynek elfogadását az igazságügyi bizottság a t. háznak nem ajánlhatta. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek következtében az igazságügyi bizottság szükségesnek látta, hogy állást foglalva a kérdéssel szemközt, a királyi táblai birák létszámában két fizetési rangosztályt állapítson meg és pedig conserválni akarván azt, a mi már létezik, tudnillik az előléptetés reményét nem csökkenteni, de — ha már fokozni nem lehet — legalább a meglevő alakban fentartani óhajtván, mint első osztályú királyi táblai birói állásokat kívánta fentartani továbbra is 9.6 létszámban a ma is létező 35*