Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-279
546 S7S ' • r ***I í » s 31** »it6fcer IS. ISII. látjuk a második felében, hogy ez valóságos eldarabolási processusnak van alávetve. Mert ha nekünk még 1867-ben tudtak rámutatni Austriára és tudták némileg indokolni azt, hogy ez Austria még némileg geographiai fogalom is, ma megszűnt az lenni; mert a mi a Lajthántúli tartományokat illeti, mindegyik másfelé húz, másfelé gravitál és csak egy apró-cseprő töredék az, mely egy egységes Austriáról álmodik, ez egységes Austria sem geographiai, sem ethnographiai fogalom. Ez csak syllogismusokkal és erőszakolt magyarázatokkal összetartott diplomatiai fogalom és semmi egyéb. Hogy én ily diplomatiai fogalomnak alárendeljem Magyarországnak történeti aspiratióit, a magyar nemzetnek a történelemből folyó európai hivatását: arra eset nincsen. Én tehát ennélfogva nem fogadhatom el a kérvényi bizottság határozati javaslatát, már azért sem, mert semmi reformra kilátást nem nyújt, de nem fogadom el elvi álláspontomból sem; nemcsak a függetlenségi párt elvi álláspontjából, hanem az egész nemzet valóságos érdekében csatlakozom Győrffy t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső hídon.) Elnöki Lehetetlen, hogy szó nélkül hagyjam a, t. képviselő ur azon kifejezését, hogy az osztrák-magyar monarchia osztrák része tulajdonképen csak diplomatiai fogalom. Bocsánatot kérek, ne fájjon nekünk az ő fejük. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben méltóztassék elhinni, hogy nem helyén való, midőn testvériségre utalt két parlamentben egymás ellen ily kifejezések használtatnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Papp Elek: T. ház ! Az előttem szólott elvtársaim a fenforgó kérdést oly mély szakavatottsággal és hazafiúi hűséggel tárgyalták, hogy ezek után csakis kötelességérzetem parancsszava az, mely a felszólalásra késztet. Azonban vigasztal azon öntudat, hogy a leggazdagabb aratás után is marad a szorgalmas kalászszedőnek, ha más nem, egy pár szem. Szabadjon tehát azok után, a mik a dologra nézve elmondattak, egyszerű szavammal, ugy a mint az fejemből és szivemből nyelvemre jő, néhány szót elmondani a dolog körül. (Halljuk!Halljuk .') T. ház! Mindnyájan ismerjük, tehát csak nagyon röviden jellemezem azon históriai igazságot, hogy Magyarország élete 300 év lefolyása alatt egy háború történetét képezi, mely azon hagyományos szellem nyilt támadásai és alattomos intrikái ellen vívatott, melynek szolgálatában az előadó ur által annyira méltányolt Hentzi is elesett. Azon hagyományos politika, azon hagyományos szellem ellen küzdtünk századokon keresztül, mely Mátyás király palotáját az osztrák császár szállodájává és szent István birodalmát Austria szűk provinciájává akarta siilyeszteni. Ha visszaemlékezünk ezen küzdelmek lefolyására, nincs okunk pirulni, nincs okunk kétségbe esni. A fegyverek és szellemek tusája, daczára annak, hogy e harczokban a magyar királynak legszívósabb ellenfele mindig az osztrák császár volt, történelmünk legfényesebb lapját képezi. Hányszor történt e századok alatt, hogy a Habsburg-ház hajója süly edni kezdett! Csak egy billenés kellett volna. Nem! Elég lett volna az annyiszor megbántott magyar nemzetnek mozdulatlan maradása és ma ! egész Európának arcza máskép nézne ki. De a ! magyar nemzet gyermeteg becsületessége, mely í megbocsátani és hinni tud, valahányszor a hata! lom bizalommal fordul feléje, valahányszor csak látszat mutattatott is jogos érdekei, aspiratiói és óhajainak teljesítése iránt, mindannyiszor feledett I és megbocsátott. Ezelőtt két évtizeddel, a mikor az 1867-ki I végzetes kiegyezés megszületett, a sanyargatott, | elcsigázott magyar nemzet az akkori politikai szűk légkörben szinte hitt és megbocsátott. Fátyolt vetett a múltra és elhitte, hogy állami önállósága s kizárólagos önkormányzati joga biztosítva lesz. Azóta két évtizedet éltünk át, húsz évvel vagyunk gazdagabbak tapasztalatokban és ez idő I alatt kitűnt, hogy ez a kiegyezés a legbiztosabb előiskolája a birodalmi egységnek. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mert habár a kiegyezés | hivei folytonosan a dualismus és paritás elveit hangoztatják is, az előttünk lefolyt tények azt igazolják, hogy a kiegyezés valósággal a birodalmi egység megalkotására ezéloz. Igaz, el kell ismerni, hogy azon időben, I a mikor ezen kiegyezés létrehozatott, létrehozói által már akkor kijelentetett, hogy a kiegyezés azon távolságot, mely a magyar nemzet igaza, jogai és a tényleges viszonyok közt létezik, nem j tölti ki, csak közelebb hozza. Maga Deák azt j monda, hogy a kiegyezést nem tekinti másnak, | mint oly pontnak, mely a multat és a jövőt fűzi j össze, oly pontnak, melyen, ha független és szabadelvű politikát követ a nemzet, nőhet és nagyobb lehet és azok, kik a közjogi alapot ma is elfogad| ják, a mérsékelt ellenzék legtekintélyesebb tagjai, azzal védik a megteremtett közjogi helyzetet és : azzal takargatják annak hiányait, hogy a kormány nem valósította meg azon intentiókat, melyek mellett a közjogi kiegyezés létrejött. Tehát a kor| mányt állítják fel bűnbakul. Én, t. ház, elhiszem azt, hogy egy erélyes, hazafias érzületű, függetlenül gondolkodó kormány rossz intentiók mellett is vívhat ki bizonyos pontig eredményeket; azt is szívesen constatálom, már csak a jó szomszédság kedveért is, hogy ezen kormánynak a politikája a rövidlátásé, melynek czélját napról-napra a közvetlen siker tűzte ki, azt elismerem is, hogy jelenlegi
