Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

27G. országos ölés Október 9. 1886. 167 A házszabályokra való hivatkozás, t. ház, téves, mert a házszabályok nem azt mondják, hogy az iratok egyes képviselők kívánságára felolvasandók, hanem azt, hogy a ház határoz e tekintetben. így van ez a kérvényekre nézve is. Valamely kérvény felolvasását bármely képviselő kívánhatja ugyan, miután az előadó szólott; de hogy az felolvastassák, ahhoz a háznak beleegyezése kívántatik és e fölött szükség esetén szavazással határoz. Nem marad tehát a jelen esetben sem egyéb hátra, mint az, hogy a felvetett kérdés szavazással döntessék el. A tett indítványokat el kell különíteni. Az egyik vonatkozik a kegyelmes királyi leiratra, a másik pedig Borsodmegye kérvényére. Mielőtt azonban szavazásra tenném föl a kérdést, Madarász képviselő ur kivan szólni. Madarász József: T. ház! A kérdésnek szavazásra bocsátása előtt kívánok néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy Polónyi képviselő urnak a királyi kézirat előterjesztésére vonatkozó indítványát a bizottsági vélemény beterjesztése után kellett volna megtennie, minthogy azonban most már a tanácskozás e felett megindult s én is minden kétséget kizárólag meggyőződtem a felől, hogy a kérvényi bizottság véleményét arra alapítja, hogy a kérvényekben kifejtett aggodalom teljesen el van oszlatva a legfelsőbb kézirat által, kötelességemnek tartom nyilatkozni arra nézve, hogy ezen kézirat a ház asztalára letétessék-e'? Jól tudom, bogy a házszabályokban nincs megírva, hogy a felolvastatni kért kérvényt a ház felolvastatni köteles ; jól tudom, hogy midőn valamely határozat alapját egy okirat képezi és ennek előterjesztését valamely képviselő kéri, nincs benn a házszabályokban, hogy ezt azonnal a ház asztalára kell tenni; de mégis azt hiszem, hogy az alkotmányos gyakorlat és az alkotmány fogalma követeli azt, hogy ez előterjesztessék. Ha a kormánypárt tagjai ennek ellenkezőjét akarják megállapítani, ezt meg lehet tenni, de az eddigi gyakorlat az volt, hogy valamely okmánynak kért felolvasását a ház mindig megengedte. Felfogásom szerint lehetetlen, hogy a kérvényi bizottság határozatát lelkiismeretesen ajánlhassa a t. háznak, ha csak a királyi kéziratot tanácskozás tárgyává nem tette. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ha e nélkül terjeszti elő a bizottság megállapodását, akkor egy hatalmi szó nyilatkozata alapján adja elő a háznak véleményét. Nem tehetem ezt fel s nem is teszem fel, de miként van az, t. ház. hogy a kérvényi bizottság a nélkül, hogy meggyőződnék, vájjon eloszlatta-e azon kérvényben foglalt aggályokat e királyi kézirat, tanácskozott. N nácskozhatott, nem határozhatott. En kérdem a t. ministerelnök urat: tanácskozhatunk mi, mint képviselőház, határozhatunk mi, mint képviselők, e kérvény fölött, ha azon legfelsőbb kézirat, melyre a kérvényi bizottság határozatának elfogadását alapítja, e ház asztalára letéve és az előttünk ismertetve nincs? Ennek közlését kívánja az alkotmányos tanácskozási rend, ez a függetlenül tanácskozó és függetlenül határozó parlamentekben bevett gyakorlat. En tehát valóban meg nem foghatom, hogy miért ellenzi azt a t. kormány és miért ellenezhetné a t. ház, mert hiszen egyik s másik képviselőnek úgyis szabadságában lesz a tárgyalás alkalmával magának azon kéziratot egyik lapból elejétől végig elolvasni és arra hivatkozni, de én azt tartom helyesnek és azt tartom alkotmányosnak, hogy ne az egyik-másik hírlapból, ne az egyik képviselő által, hanem hivatalosan ismerje a ház a királyi kéziratot. Én szükségesnek láttam volna, hogy a bizottság valamire alapítja határozati javaslatát, aztahnire alapítja, a mellé csatolná is. De mindenesetre szükséges, hogy a t. ház ezt óhajtsa és szükséges, hogy ezen királyi legfelsőbb leirat,melyre nézvea kérvényi bizottság azt mondja, hogy az aggályokat eloszlatta, melyek a kérvényekben foglaltattak, letétessék a ház asztalára, felolvastassák, hogy mi is meggyőződjünk róla, eloszlatta-e az aggályokat vagy nem és azok szerint folytathassuk függetlenül tanácskozásunkat, (Helyeslés a szélső baloldalon.) E nélkül szavazhatnak önök, a hatalom dönthet, de világos tanújelét fognák adni az által, ha e legfelsőbb kézirat a tanácskozások előtt fel nem olvastatnék, hogy önök nem magára a tárgyra, annak nem az érdemére akarnak egy független tanácskozást és független meggyőződésből eredt határozatot, hanem a hatalom, a kormány érdekében nézik, mi jó és mi nem az? Ha ezt követi Magyarország parlamentjének kormánypárti többsége, akkor nem az alkotmányos gyakorlat, hanem (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a hatalom kívánalmainak tesz eleget. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gajáry Ödön előadó: T. ház! Két ízben történvén a kérvényi bizottság eljárására vonatkozás, engedje meg a í. ház, hogy a felvetett kérdéshez részemről hozzászóljak. Azt hiszem, hogy a felvetett kérdés tulaj donképen az ügynek meritumára vonatkozik, a mit leginkább igazol azon felszólalás, melyet imént Madarász József t. képviselő ur részéről hallottunk, mert annyi kétségtelen, hogy ő a kérdést ugy állította fel, hogy most már a kérdés eldöntése által egyúttal a ház mintegy határozzon a fölött, vájjon a kérvényi bizottság helyesen határozott-e, vagy sem ? Ez végelemezésben a Madarász képiselő ur által felállított kérdés. Én ilyen körülmények között határozottan azon nézetben vagyok, melyet