Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

16g 276. országos id«is október 8. 1886 a t. ministerelnök ur fejtegetett és kérem a t. házat, méltóztassék a ministerelnök nr nézetéhez hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Ottó: T. ház! Azt hiszem, hogy a dolog elvi oldalára nézve nem lehet és nem szabad, hogy valakinek kétsége legyen. Egy okmányról van szó, a mely a most tárgyalandó ügygyei határozottan kapcsolatban van, mely az ügyet határozottan megvilágítja és a mely már a parlamenti tanácskozás rendjénél fogva felolvasandó. A mint, véleményem szerint eddig a vita folyt, az egyszerűen formakérdés. Formakérdés az, hogy a kézirat felolvasása iránti indítványt akkor kellett volna megtenni, mikor az előadó ur előadta a maga indokolását. De a parlamenti tanácskozási rendből az is következik, hogy nálunk nemcsak az előadó előadásából nyer értesülést a dologra nézve a képviselőház, hanem a bizottsági tárgyalásokból is. A bizottsági tárgyalásokban részt vesznek a pártok képviselői, a kik a bizottságok által előkészített tárgygyal pártjaik elé állanak, ott előadják, hogy miben és minő alapon állapodott meg a bizottság. A párt a bizottság javaslatát vagy pártolja, vagy nem. Itt tehát nemcsak mende-monda után állít valamit egy párt, hanem valóságos értesülés, tudniillik bizottsági tárgyalás alapján, a mely minden képviselőre nyilvános, a hol a pártok képviselve vannak és teljes tudattal birnak arról, a min most a súly fekszik, hogy a többség részéről a királyi kézirat lényege, vagy természete volt döntő a határozati javaslat meghozatalára. És midőn ez ugy áll, midőn mi valóságos parlamenti előzetes tárgyalás alapján értesültünk a királyi kézirat létezéséről és annak a bizottsági határozatra való befolyásáról, semmi okát nem látom, hogy ezen királyi kézirat itt fel ne olvastassék és én határozottan kérem, hogy az itt felolvasásra jusson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Azt hiszem, hogy ez esetben máskép nem lehet, mint szavazással dönteni a kérdés felett. Két kérdés van felvetve, a melyeket egymástól elkülönítendőknek tartok. Az egyik vonatkozik a legfelsőbb királyi kézirat felolvasására, a másik a borsodmegyei kérvényre. De azt hiszem, hogy a. borsodmegyei kérvény felolvasása iránt csak az előadó ur beszéde után kellene határozni. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, kivánja-e, hogy a legfelsőbb királyi leirat itt felolvastassák ? Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A kérdéshez kivánok szólani. (Halljuk!) A kérdés egészben helyes, de nem „leiratról" van szó, hanem „kéziratról." (Helyeslés.) Elnök: Tehát kérdem, méltóztatik-e kívánni, hogy a legfelsőbb királyi kézirat itt felolvastassák ? Kérem azon képviselő urakat, a kik Polónyi képviselő ur erre vonatkozó \ indítványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Többség!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem' fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el Polónyi képviselő ur indítványának első részét. Azt hiszem t. ház, czélszerű lesz, ha a második kérdésre majd az előadó ur beszédének meghallgatása után fog történni a szavazás. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék most az előadó urat meghallgatni. Gajáry Ödön előadó: T. ház! (Halljuk!) Az ügy, melyre a jelen kérvények vonatkoznak — talán szabad igy jellemeznem — érdekes adalékot fog képezni honunk közjogi történetéhez. Nem ugyan a tények absolut jelentőségénél fogva, avagy azért, mintha közjogunkban bármiféle változás állott volna be, korántsem ezen okból. Égy kötelesség teljesítése közben elvérzett tábornok sirjának megkoszorúzása (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl) .... Nem az én fogalmaim szerint t. képviselőház. (Nagy nyugtalanság és zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll!) Thaly Kálmán: Történelem-hamisító (Nagy zaj. Hosszantartó mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Még csak a kezdetén vagyunk, méltóztassék türelemmel lenni. (Helyeslés jobbról.) Thaly Kálmán: Budapestet bombáztatni kötelesség?! (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Gajáry Ödön előadó; Csak a legrosszabb akarat tulajdoníthat az én szavaimnak oly értelmezést, a mily értelmet azoknak most Thaly képviselő^ur tulajdonított. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Én azon kötelességre hivatkoztam, melyet az illető tábornok saját hadserege irányában teljesített. (Zaj a szélső baloldalon.) Tehát egy a hareztéren elesett tábornok sirjának megkoszorúzása, (Felkiáltások a szélső báloldalon : Az már más!) a mi azonban lényegileg véve a dolog értelmén egyáltalán semmit sem változtat, mert azon szó, melylyel én éltem, nem abban az értelemben volt alkalmazva, melyet a t. képviselő urak annak tulajdonítottak, továbbá egy tábornoki nyugdíjaztatás és egy tábornoki előléptetés önmagukban véve egyrészt a bajtársi kegyelet tényének, másrészt a korona legfőbb haduri joga egy nyilvánulásának volnának tekintendők. (Zaj a szélső baloldalon.) Olay Szilárd: Magyar közjogot kell tanulnia !