Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

156 275. országos ülés október 7. 1886. gadta volna el akár az aranyat, akár az ezüstöt alapul, meg vagyok győződve, hogy az csak ide­iglenes experimentum lett volna. Egyébiránt a t. képviselő ur nagyon okosan járt el. Ezen a ezímen, valamint számtalan más ezímen jól lehordta a kormányt; ezzel eleget tett ellenzéki és képviselői lelkiismeretének, azután el­fogadta a törvényjavaslatot. Én is csak képviselői lelkiismeretemnek teszek eleget, midőn a javasla­tot elfogadás végett ajánlom. (Helyeslés jóbbfeUl.) Helfy Ignácz: T. ház! A vita oly rend­kívül rövid volt, hogy abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy a felhozott érvekre igen röviden válaszolhatok. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni Stein­acker képviselő urnak, a kinek beszédét, meg­vallom, tökéletesen nem értettem, annyit azonban kivettem belőle, hogy szemrehányást tett nekem, hogy miért nem szóltam ezen kérdéshez most oly hangon, mint a minő hangon szóltam 8 évvel ezelőtt: hogy én nem tudom, mit értett ez alatt a t. képviselő nr? Én ugy tudom hogy ellene voltam akkor ennek a combinatiónak, ellene vagyok ma, ellene szavaztam akkor, ellene szavazok ma; ugy hiszem, ez a lényeg. De ugy látszik, azt várta tőlem a képviselő ur, hogy az ő példáját kövessem, hogy ismételjem 8 évvel ezelőtt elmondott beszé­demet és polemizáljak az akkori szónokokkal. (Derültség.) Ha nem csalódom, a képviselő ur védelmébe vette az osztrák-magyar bankot, valóban nem tudom ki ellen; mert a bankot itt senki sem tá­madta meg, elismerte mindenki, elismertem én is, hogy a mennyire lehetséges, megfelelt feladatának, jobban megfelelt, mint az előbbi osztrák nemzeti bank. A múlthoz képest mindenesetre jobbak az állapotok. A ki ezzel beéri, annak gusztusát nem irigylem, én azonban azt tartom, hogy nem a rela­tív, hanem az absolut jóra kell törekedni, nem kell beérni azzal, hogy valami kevésbé rossz. Azonban áttérve a komoly érvekre, melyek ellenem felhozattak, ezek közül különösen kettőre kell reflectálnom. (Halljuk!) Ugy az előadó ur, mint a pénzügyminister ur azt mondják, hogy tévesen hi­vatkoztam Olaszország példájára, tudniillik, hogy a mint ott hat bank lehex egymás közt cartell­vi«zon}d)an, épen ugy itt is lehetne önálló magyar bank szemben az osztrák bankkal, még akkor is, ha a valuta nem lenne rendezve. Erre azt mondta ugy az előadó ur, mint a pénzügyminister ur, hogy én megfeledkeztem arról, hogy Olaszországban a valuta már rendezve van. Nem feledkeztem meg erről, de önök fe­ledték el, hogy a cartell már megvolt akkor is, mikor ott még nem volt rendezve a valuta; ezzel tehát be van bizonyítva a lehetőség. Az előadó ur még arra is hivatkozott, hogy igaz, hogy a hat bank közt megvan a cartell Olaszországban, de azok nem léptek cartell­viszonyba némely más bankkal, mert ezek nem voltak solidok. Ez természetes, hogy nem solid bankkal nem} ött létre cartell. De hát én nem is aka­rok insolid bankot, (Derültség. Helyeslés a szélső balon) hanem oly bankra reflectálok, melynek alapja legalább is annyira solid legyen, mint a mennyire az ma az osztrák-magyar bank. Az előadó ur épen ugy, mint a minister ur, ellenezték azt az eszmét — és ezt sajnálom — melyet ez alkalommal bátor voltam megpendíteni, hogy t. i. a jegykibocsátó bank igyekezzék a piaczainkon érezhető személyes hitel hiányát pó­tolni, azt mondván, hogy feladata a banknak, hogy a gazdasággal directe foglalkozzék és összekötte­tésbe lépjen. Bocsánatot kérek, talán nem jól fejeztem ki magamat, ezélom nem az volt, hogy épen a nem­zeti banknál legyen egy gazdasági osztály és meg­felelő apparátus áilittassék fel - ezélom csak az volt, hogy a személyes hitelnek tegyen eleget. Hogy a jegybank szervezete erre nem alkalmas, az igaz; ám ruházza azt más intézetre, egy létező bankra. Nekem az volna óhajom és ugy hiszem, hogy teljesítheti, hogy hasítson ki a jegybank az ő vagyonából bizonyos 7—8 milliónyi összeget és azt használja a kisbirtokosok személyi hitelének kielégítésére. A mely perezben a bank ezt, mint elvet kimondja, fog akadni intézet, mely ennek keresztülvitelére, a szövetkezetek megalakítá­sára és a sok apró váltók összegyűjtésére vállal­kozni fog. Egyébiránt bátor vagyok figyelmeztetni az előadó urat, a ki e dolgokat maga is jól tudja, hogy a Banque de Francé bebizonyította, hogy képes száz meg százezernyi apró 10 frankon alóli váltókat is összeszedetni. Tehát miért volna ez ép oly lehetetlen ? Hanem rectifikálni is vagyok kénytelen a pénzügyminister urnak egy állítását. 0 ugyanis kétségbe vonta (Halljuk ! Halljuk!) azon állításom­nak alaposságát, hogy a birodalmi tanácsban kép­viselt országok és tartományokban az osztrák­magyar bank jegytömegének s /* része van elhe­lyezve és nálunk csak 1 / i rész. Nem hiszem, hogy a pénzügyminister ur bankabb akart lenni a banknál. Előttem van a banknak jelentése, melynek 33-ik oldalán elő van adva, hogy 1879. január 1-én, megállapították az egész szervezetet, a jegyeknek az elosztását ekként állapították meg: a főtanács tartaléka 25 millió forint. Ez, mint méltóztatnak tudni, Bécsben van. A bécsi igazgatóság összdotatiója az egész cislajthániai államra nézve 125 millió. Ez együtt­véve 150 millió. A budapesti igazgatóság állandó összdotatiója 50 millió. Méltóztassék kiszámítani,

Next

/
Thumbnails
Contents