Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

152 Vő. országos ülés október 7, 1886. tossága mellett, eltekintve egészen azon részint jogosult, de gyakrabban jogosulatlan engedményektől, melyeket az opportunismusnak teszünk, mindenesetre igen nagy elégtétel és megnyugvás a képviselőre, ha az események, a tények később megmutatják előbbi álláspontjának helyességét, ha azok mellette tanúskodnak. Ezen szerencsés helyzetben vagyok én ma, midőn most körülbelül ugyanazon törvényjavaslatot tárgyaljuk, melyet a képviselőház nyolcz évvel ezelőtt tárgyalt. Csodálatos, milyen nagy különbség létezik az akkori és a mostani viszonyok között. Azt gondolom, ezt eléggé illustrálja már magában azon tény, hogy 1877-ben tiz napi általános vita folyt az akkor tárgyalt törvényjavaslat felett, holott ina, ugy látszik, legalább az általános vitát egy ülés alatt be fogjuk fejezni. T. ház! Akkor a kormány által előterjesztett javaslatot nemcsak a szélső baloldal számos t. tagj'a támadta meg élesen és hevesen, hanem a háznak más tagjai is, a kiknek egy része most a kormánypárt sorait díszíti s kik akkor igen erősen adtak kifejezést hazafias aggodalmaiknak a létesítendő közös osztrák-magyar bank természetével és működésével szemben. És azt is megkell vallani, hogy a közvéleménynek egy igen tekintélyes része az önálló magyar bank létesítésében, a magyar hitelügynek az osztrákétól teljes emancipálásában gazdasági életünknek egy nagy panaceáját vélte feltalálhatni. Ma, t. ház, a szélső baloldal egy igen t. vezérszónoka Helfy képviselő ur egészen más hangon beszél, mint ezelőtt nyolcz évvel. (Halljuk! Halljuk!) Azon számos ellenvetés közül, melyeket akkor a létesítendő bank ellenében tett, egy nagy része elmaríidt jelenlegi beszédéből és ő eléggé méltányos és igazságos volt elismerni, hogy az osztrák-magyar bank mindenesetre sokat tett az ország érdekében és igy közvetve megengedte, elismerte, hogy a házban akkor nyilvánult aggodalmainak nagy része alapos nem volt. (Derültség a szélső "baloldalon.) A mi a törvényjavaslat egyes részleteire tett megjegyzéseit illeti, azok egyike-másikához igenis szó fér s részben kimutatta már azoknak helytelenségét, tarthatatlanságát a pénzügyminister ur. Vannak azután más részletek is, melyekre nézve épen ugy, mint Horánszky igen t. képviselő ur tette, óhajtandó lett volna, hogy másként rendeztessenek. Azonban itt, t. ház, egy nagy elvnek elfogadása, vagy el nem fogadásáról van szó. (Halljuk!) Én, t. ház, már 8—9 évvel ezelőtt is szerencsés voltam kijelenteni, hogy az önálló bank fel- • állításához jogunk 10 esztendő múlva, tehát körülbelül most, ép oly világos lesz, mint volt akkor; de kifejeztem már akkor abbeli szilárd meggyőződésemet, hogy Magyarországnak jól felfogott érdeke 10, 20 és 30 év múlva is azt fogja követelni, hogy közös bankot állítsunk fel. Épen azon argumentum, mely akkor Helfy képviselő urat arra hirta, hogy eltekintve is a részletektől, a törvényjavaslatot ellenezze, tudniillik azon aggodalma, hogy az adott privilégium tényleg nemcsak 10 évre, hanem sokkal hosszabb időre adatik, épen ez indított engem arra, hogy a törvényjavaslatot netáni fogyatkozásai daczára örömest elfogadjam. És, t. ház, én ezt nemcsak nemzetgazdasági és pénzügyi, hanem —mint épen az előttem szólott t. Helfy' épviselő ur az ellenkezőjét, általános politikai" szempontokból tettem ; mert én a különálló bank felállítását nem jogi, hanem tisztán czélszerííségi szempontból tekintettem akkor, tekintem ma is és habár igen helyesnek tartom, hogy bizonyos eshetőségekkel szemben az önálló magyar bank felállítására való jog biztosítva maradjon, mindazáltal, ép ugy mint akkor, most is azon a nézeten vagyok, hogy czélszerú'ségi szempontokból a közös bank felállítása vagy meg tartása a jelenlegi és a közel jövőben várható körülmények közt az ország érdekével jobban megegyez. Abbeli nézetemnek őszinteségét, hogy bizonyos eshetőségekkel szemben én is helyesnek tartom, hogy hitelügyünket az osztrák hitelügytől teljesen elkülönítsük, mutatja az, hogy én ama feltételre is rámutattam, mely alatt ahhoz részemről hozzájárulok. Ez pedig abban áll, hogy ha bekövetkeznék azon eset, hogy az egy bankrendszer helyett, a bankjegykibocsátási monopólium helyett a monarchia két fele, kétségbe nem vonható jogával élve, egyetértőleg a több bankrendszert választaná, akkor én részemről nem látnék nehézséget abban, hogy Magyarország külön bankrendszert állapítson meg. T. ház! Midőn akkor ezen álláspontomat kifejtettem, a közvetlen utánam felszólalt képviselő ur azon nézetét fejezte ki, hogy én a törvényjavaslatnak egyedüli őszinte védője vagyok a házban. Akkor az illető képviselő ur azon nézetben volt, hogy ezen törvényjavaslat Magyarország erkölcsi megaláztatása és anyagi megkárosítására vezet. De ő mondta akkor, hogy ő épen ugy csalódhatik, mint az ellenpárt, az akkori kormánypárt s igy, távol van tőlem neki e miatt szemrehányást tenni, mert: sapientis est, in melius mutare consilium. Hát, t. ház, ép ugy mint ő, számosan most valóban meggyőződésből védik a törvényjavaslatot, ámbár azt hiszem, hogy azok sorában is, a kik védelmezték 9 év előtt, sokan már akkor tiszta meggyőződésből állították azt, hogy az önálló bank létesítése az akkori körülmények között legalább az ország érdekeivel össze nem volt egyeztethető. Én igen örvendek, hogy ugy a t. kormány által beterjesztett indokolásban, mint a pénzügyi bizottság