Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

275. országos ülés október 7. 1886. 153 jelentésében el van ismerve az, a miről én már 8 év előtt meg voltam győződve, hogy tudniillik az osztrák-magyar bank létesítése óta az ország várakozásának terjes mértékben megfelel. De,t. ház, ngy hiszem, nem lett volna szükség azon mentegetődzésre, mely legalább az igen t. pénzügyi bizottság jelentésében kifejezést nyer és a mely az osztrák-magyar bankkal való újabb megállapodást, a szabadalom meghosszabbítását tisztán azon egy oknál fogva proponálja, melyet nem csak a tisztelt pénzügyminister ur teljesen elegendőnek jelzett, melyet nézetem szerint mindenkinek teljesen elégségesnek kell tartani, tudniillik a valutának rendezetlen volta. Az igen t. előadó ur azon indokok között, melyeket felhozott a törvényjavaslat elfogadása mellett, arra is utalt, hogy ez az önálló magyar bank felállíthatóságát is előmozdítja. Ebben, nézetem szerint, teljesen igaza van. De ezt én meglehetősen mellékes indoknak tartom, mert ugy hiszem, hogy indokolni kellene és pedig igen kimerítően és bőven azt, bogy ha a viszony, a bekövetkezett kisebb változások mellett 50 - 60 év óta fennállott viszony mintegy experimentumkép megszakittatnék. Én, t. ház, azon esetben is, amint nyilatkoztak 8 év előtt t. képviselőtársaim a jobboldali ellenzék padjain, akkor is, ha a valuta már rendezve volna és más nyomós indokok nem léteznének az önálló bank felállítására, mégis azon meggyőződésben volnék, hogy az osztrák-magyar fennálló viszonyunk fentartása Magyarország érdekeire és hitelviszonyaira nézve előnyös. Én akkor teljesen elfogadtam és helyeseknek tartom még ma is mindazon nyomós érdekeket és indokokat, a melyeket akkor különösen Wahrmann és Falk képviselő urak ezen ügyben előadtak. Különben, t. ház, akkor is, mint most azon meggyőződésben vagyok, hogy épen azokban a körökben, a melyeknek a hitelre legtöbb szükségük van, a kik hivatva vannak a bankhitelt igénybe venni, daczára azon nagy agitatiónak, a mely akkor ép ugy, mint a külön vámterület mellett, a magyar nemzeti bank mellett folyt, ha titkos szavazás ejtetett volna meg, nagy túlnyomó többségben akkor is úgy, mint most is, a közös bank mellett szavaznának. A midőn tehát, t, ház, határozottan kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom, elismerem, hogy egyes részei lehetnek kritikának tárgya, meglehet, hogy egyes pontokban bizonyos érdekek talán tüzetesebben nyerhettek volna kifejezést; azonban, t. ház, mint akkor, ép ugy most nemcsak pénzügyi okok vezéreltek a törvényjavaslat elfogadásában, hanem ép ugy, mint annak elvetésében Helfy képviselő urat politikai indokok is. Én, t. ház, a hitelügynek közösségét egyfontos zálognak tekintem arra nézve, hogy politikai közösségünk is minél kevesebb rázkódtatásnak és megtámadásnak legyen kitéve. És megvallom, hogy épugy mint akkor, KÉPVH.NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. Európának helyzete, ugy hiszem, eléggé világosan követeli, hogy monarchiánk minden tekintetben erős és egyetértő legyen. Ilyen egyetértés a gazdasági viszonyoknak egy bizonyos harmóniája nélkül nem várható és ezen harmóniának egy igen fontos alkatrésze a hitelügynek és bankügynek egysége, ennélfogva, t. ház, a mint már kijelentettem, ugyanazon álláspontot foglalom el, melyet kifejteni szerencsés voltam kilencz esztendő előtt sokkal terjedelmesebben és behatóbban, mint ma tenni szükségesnek tartom és én a törvényjavaslat mellett fogok szavazni épugy, mint tettem akkor, daczára annak, hogy Helfy t. képviselő ur nem habozott volt kimondani kilencz év előtt, hogy azok, a kik e törvényjavaslatra igennel fognak szavazni, tudják meg előre s abban ne kétkedjenek, hogy szavazatukat a jelen és az utókor átka fogja követni. Hát ezen elmúlt kilencz esztendő alatt valami nagy hatása nem volt a képviselő ur átkának, mely akkor sem riasztott vissza a közös bank elvének elfogadásától. Most is én azon indoknál fogva, a melylyel a törvényjavaslat elfogadását az akkori előadó Wahrmann Mór képviselő ur ajánlotta, elfogadom azt, mert a mint ő mondta — s én ebben egyetértek vele — el fogják fogadni a törvényjavaslatot azok, a kik politikai és pénzügyi zavarainkat gazdasági válsággal tetézni félnek és hiszem, hogy tenni fogják ezt hazafiúi indulattól is vezéreltetve kötelességük érzetében. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és Helfy Ignácz képviselő urat, kinek ellenindítványát 10 képviselő ur irta aláHegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! Csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozom azokkal szemben, a miket Helfy Ignácz t. képviselő ur előhozott. (Halljuk!) Igénytelen bevezető beszédemre vonatkozólag legelőször is a jegybank kibocsátási jogának tágításával szemben felemlített correctivumra nézve azt mondta t. képviselőtársam, hogy ezek közül sem az egyiket, sem a másikat el nem fogadja. Tudniillik nem fogadja el a 30 millió érczváltó bevételét, mert itt tulaj donkép speculatióról van szó, arról, hogy a papirossal vásárolt érczváltó és ez további papirjegyek kibocsátásán alapul. De ezt azzal igazolja, hogy idézi a bank titkárának munkájából azon részt, mely az érezpénz beszerzésére vonatkozik. Bocsánatot kérek, ez nem ugyanaz az egy dolog. Az érezpénz beszerzése és az érczváltó beszerzése közt nagy különbség van. Miért szerez be a bank érezpénzt? Hogy az fedezetül szolgáljon. De miért szerez be érczváltót? Azért, hogy az érezpénzt kamatoztassa. Itt tehát tulaj donképen nem arról van szó, hogy új kiváltságot adjunk, mert régebben is kivételes esetekben a minis20